Zászlónk, 1924. szeptember - 1925. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924-09-15 / 1. szám
1924 szeptember 15. ZÁSZLÓNE vel és hallatlan energiával láttunk a munkának. Sztrilich Pál helyettes parancsnok, a sátrak felszerelését, szalmazsákok tömését (szalma a helyszínen volt), a zászlórúd felállítását intézte, Hesz István főszakács és költő kettős tűzhelyet épített, úgy, hogy a bírákat kész,teával fogadtuk (víz és fa volt a helyszínen), Uhlitz Ágoston gazdasági főbiztos kaput készített remekbe, itt a szerkocsit szedték szét asztallá, paddá, ott a szerszámokat rakták a Gillwell-sátrakba, nekem nem sok dolgom maradt. Mégis alig vettem észre, hogy közben megérkezett a kísérőcsapat — visiting body vagy studio troop — és legdrukkolóbb tagjai ott settenkedtek a kötélen kívül. Alkalmas pillanatban odasúgtak: — Nem kell valami ? Segíthetünk ? Persze, hogy kellett! A fölösleges holmit átküldöttük a kísérőcsapat táborába, virágot, lombot kértünk. Pontosan három óra múlva sorakozva várta a csapat a bírákat. Ezek körülményesen megnéztek mindent és a legnagyobb pontszámot adták. Amint kihúzták a lábukat, berohant a fél kísérőcsapat: — Hadd öleljünk meg benneteket, a legszebb táborotok van! Éreztük mi is, hogy ez jól ment s alig tudtam hangomon uralkodni, mikor kiadtam a rendelkezést: — Ezt jól végeztétek ! Most enni, örsönkint imádkozni és lefeküdni. Szép álmokat ! Ezután következett a vezetői munka. Összeköttetés a versenyvezetővel, a táborparancsnokkal, az élelmi raktárral, a pontozó bírókkal, megtudni, mi a tábori rend, irodát, konyhakészletet kirakni, szolgálatot kijelölni. Alig végeztem, már jött is az írás: a csapat holnap, vasárnap délután az ulvedaleni (farkasvölgyi) szabad színpadon versenyez a „nemzeti táncok“ számból. Tehát színpadon leszünk ! Utánanéztem még a hangszereknek, nem törött-e el valamelyik (holnap fontos lesz!). Előkészítettük a szentmisét és rég elmúlt éjfél, mire elaludtam. Ez aztán mindennap így ment, a parancsnoki sátorban egy óra tájt még égett a lámpa és hat óránál tovább nem igen volt érdemes aludni. De legalább minden indításnál pontosak voltunk végig. Hogy el ne felejtsem, a tizenegy versenyszám volt: 1. Csapat megjelenése, szelleme. 2. Cserkészkészség. 3. Énekek és csatakiáltások. 4. Nemzeti táncok. 5. Tábortűzi szórakozások. 6. Cserkészverseny I. (6 pont). 7. Cserkészverseny II. (6 pont) vagy Canoe- S.örsi akadályverseny. 9. 24 órás örsi cserkészés. 10. Úszás. II. Tábori készség. Másnap vígan léptünk színpadra. Tudtuk már a tegnapi eredményt: 1. Dánia. 2. Anglia. 3. Mi. De Dánia nem versenyez, tehát egyelőre második helyen vagyunk. A tánc és a muzsika sikerült, de nem a legjobban. Oh, ha lett volna elég pénzünk fölszerelésre! Díszmagyarban, kellő apparátussal táncoltuk volna gyönyörű nemzeti táncainkat, így csak cserkészruhában táncoltunk. Éreztük mi ezt, hiába tapsoltak ! Nem is énekeltek a fiúk úgy, mikor visszafelé masíroztunk, mint két nap múlva tábortűzi szórakozások után, pedig akkor sötét éjjel volt már. (Negyedik hely.) Otthon két hír várt: az egyik, hogy csak 12 nemzet versenyez a bajnokságért, míg Dánia és Finnország (később Siam is) csak egyes számokban szerepelnek, a másik, hogy hétfőn délelőtt sorsolás lesz az összetett cserkészversenyekben (6. és 7. szám). Délután két órakor kötélhúzásban, este hatkor „énekek és csatakiáltások“ számban versenyzőnk a tábortűznél. A kötélhúzásban Dániával sorsoltak össze. Kemény küzdelem után vesztettünk, most már csak azon szorongtunk, hogy Dánia újból nyerje meg a világbajnokságot, mert mi készületlenül nem verhetjük meg a világbajnokot. Meg is nyerte! A sorsolásnál minden fiú egy-egy színt húzott, aztán felírták a neveket és utána kihirdették, melyik szín mily versenypontban indul Az ének közepesen sikerült. A sós tengeri levegőt mlég nem szokták meg a torkok, hűlés is volt, de éreztünk, hogy mindent megtettünk, amit lehetett. (Ötödik hely.) Kedden megkezdődtek a 6. és 7. szám hatosversenyei, melyek szombatig folytak. A 6. számban (megfigyelés városban, következtetés, magasság- és terület becslés, nyomolvasás éjjel, elsősegély és kenyérsütés nyárson) a legkisebbeket indítottuk : a szopránokat, a híres VI. őrsöt 14-es átlaggal elsők is lettek. Vendégjárás és csendélet a koppenhágai magyar cserkésztáborban. Ilyen pihenésre szánt idő elég ritkán adódott ! A híres canoe, melyet indulás előtt való napon kaptak kézhez cserkészeink. A hajón állították össze. Mégis beneveztek, végigvitték a 32 óráig tartó versenyt s Amerika mellett a II. helyre jutottak. A magyar tábor centruma egy nyírfakereszt volt (nem pedig állatfej, totem, mint a többi nemzetbeli cserkészek táborában). A magyar misén megjelentek az idegen csapatok katholikus cserkészei is. 3