Magyar Zenészek Lapja, 1913 (10. évfolyam, 3-21. szám)

1913-02-01 / 3. szám

IHaGYiM ZENESZER LU AZ ORSZÁGOS MAGYAR ZENÉSZ SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. X. évfolyam. Budapest, 1913. február 1-én 3. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Vörösmarty-utca 15., a hova a lapot illető összes szellemi és pénzbeli küldemények küldendők. A szerkesztésért felelős: Dr. OLGYAY ISTVÁN. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Laptulajdonos: Országos Magyar Zenész Szövetség. Az Országos Magyar Zenész-szövetség tagjai e lapot tagdijuk fejében kapják. Hz aradi körlevél. Lapunk múlt számában ismertettük az aiadi ze­nekar körlevelét és rámutattunk arra, hogy ha tagjaink és zenekaiaínk a szövetség iránti gondolkozásukban az aradi zenekart követik az esetben azok a nehézségek, amelyek eddig munkánk útjában állottak, önmagoktól meg fognak szűnni és biztosan elérjük azokat a célo­kat, amelyeket tagjaink anyagi és erkölcsi jólléte érde­kében magunk elé tűztünk. Körlevelét az aradi zene­kar egy-egy példányban elktildöíte a székesfővárosi zenekaroknak. Hogy azonban ezen körlevelet, amely helyes fölfogást és sok egészséges gondolatot tártaim tz, valamennyi tagunk megismerhesse és ahhoz hozzá szól­hasson, azt igéretünkhez és az aradi zenekar kéreímé- „ he" képest alant közöljük. A körlevél a köveikezőltér pen szól: Tisztelt Kar társak! A nyugdíjintézetre vonatkozó tervezet fontosságának tu" datában és annak valóban szükséges voltát átérezve, arra vonat­kozólag érdemleges határozatot most nem hozhattunk, csupán ■ elvben járhatunk hozzá a javaslathoz. Amíg a katonazenekarok- í nak a színházakban való működése lehetetlené nem tétetik, | nézetünk szerint nehéz gondolni egy nyugdíjintézet létesítésére, j Amig ugyanis örökösen félve, remegve kell várnunk azt a pilla­natot, a melyben a könyörtelen, militárizmus kiüti szájunkból a kenyeret, addig tárgytalannak kell tartanunk a nyugdíj ké'dését. Előbb biztosítanunk kell magunknak a megélhetést, azután gon­dolhatunk öreg napjaink gondtalanná tételére. A legfelháboritóbb a dologban az, hogy a mi adófilléreinkböl gyűjtött milliókból kitartott militárizmus akar bennünket a létfeltételektől megfősz- I tani. Ürügyet, jogcímet találnak reá mindig. A helyi politikai ha- j tóság, vagy a polgármester aki mindenről „kitünően van infor- j máivá“ igazolja, hegy polgári zenekart nem lehet összeállítani ( és pedig azért nem, mert polgári zenészek „nem kaphatók“. A fővárosi kartársak valószínűleg úgy vélekednek, hogy őket vajmi kevéssé érinti e kérdés, hisz ők nincsenek kitéve annak, ! hogy a katonai zenekartól kenyerüket kelljen félteniük. Vannak 1 más bajaik, gondjaik. Fontosabb, égetőbb kérdés rájuk nézve a tűrhetetlen drágaság, mely az életszükségletek minden terén mu­tatkozik. Ám ez csak első pillanatra látszik igy. A fővárosi kar­társaknak saját érdekükben el kell követniük mindent a vidéken j élő polgári zenészek mozgalmának, helyzetük javítására irányuló j akciójuknak sikere érdekében, annak érdekében, hogy a polgári zenészek részére a vidéken minél nagyobb működési tér biz- | tositassék. Igenis érdekükben áll a fővarosban élő szerencsésebb ; kartársaknak is, hogy a vidéken minél több polgári zenészre legyen j szükség, akik ott állandó megélhetést találnak, mert ha a viszo- ; nyok e tekintetben nem változnak, úgy a fővárosból a zenészek — még a félig képzettek is — nem fognak a vidékre menni, j minthogy nem is mennek, sőt a vidéki zenészproletariatus is lassanként c fővárosba tódul Ennek pedig az lesz a természetes következménye, hogy a túlságos kínálat le fogja nyomni a most is szűkös keresetet! Ebben az esetben persze, bérmozgalomró! az anyagi helyzet javítására irányuló akcióról le kell a fővárosi zenészeknek is tr.ondaniok, mert a munkanélküliek nyomban vállalkoznak az eddigi feltételek mellett is a játszásra. A fővárosi Das flracter Rundschreiben. In der vorigen Nummer unseres Blattes erleuter- teten wir das Rundschreiben des Arader Orchesters und haben wir darauf hingewiestn, dass wenn unsere Mit­glieder und unsere Orchester in ihrer Gesinnung zu unserem Verbände dem Arader Orchester folgen, so werden jene Schwierigkeiten, welche bis jetzt unserer Täligkeit im Wege lagen, von selbst aufhören und wir werden sicher jene Ziele erreichen, welche wir im Inter­esse des materiellen und moralischen Wohlseins unserer Mitglieder uns gestellt haben. Das Arader Orchester hat sein Rundschreiben in einem Exemplare den hauptstädti­schen Orchestern gesandt Damit aber ein jedes Mitglied dieses Rundschreiben ;n welchem viele, eine sehr richtige Auffassung verratende und sehr gesunde Gedanken enthalten sind, kennen lerne und sich darüber eine Meinung bilden kann, so veröffentlichen wir dieses unserem Versprechen und der Bitte des Arader Or­chester gemäss untenstehend. Das Rundschreiben lau­tet folgendermas?en : Verehrteste Collégén! In Bewusstsein der ausserordentlichen Wichtigkeit eines Pensionsfondes können wir in dieser Sache kein meritorisches Urteil fällen, nichts destoweniger erklären wir uns aber mit dem angeregten P'an im Prinzipe einverstanden. Unseres Erachtens kann von der Verwirklichung dieser aufgetauchten Idee solange überhaupt keine Rede sein, bis wir ewig angstvoll und zitternd uns fürchten müssen, dass die erbarmungslosen Militärkapellen, welche immer auf der Lauer sind, uns im geeigneten Momenteuns unser tägliches Brod entreissen: Zuerst müssen wir uns si­chere Lebensbedingungen verschaffen; erst dann körnen wir daran denken, für unsere Zukunft besorgt zu sein. Das empö­rendste in der Sache ist, dass unsere Existenz durch jenes Mi­litär gefährdet wird, dessen Bedürfnisse von den angesammelten Hellern der steuerzahlenden Bürger bestreitet werden, welches demzufolge teilweise aus unseren kargen Mitteln ausgehalten wird. Vorwand, wird stets gefunden, die politische Be­hörde oder der immer „gut informirte“ Bürgermeister bestätigt sehr bereitwillig, dass keine Civiltnusiker zur Verfügung stehen, deshalb sei es unmöglich ein Civilorchesler zu organisieren. Die hauptstädtischen Collégén sind wahrscheinlich der Meinung, dass diese Frage sie sehr wenig angeht, da Sie dem nicht ausgesetzt sind, ihr Brod vor der Konkurenz des Militärs zu schützen und vielmehr andere, durch die allgemein herrschen­den schlechten oekonomischen Verhältnissen bedingt Sorgen haben, als dass sie sich um die Sachen der in der Provinz lebenden Col­légén bekümmern könnten. Dieses scheint aber nur bei flüchti­gem Angblick der Fall zu sein. Die hauptstädtischen Collégén haben in ihren eigensten Interesse Alles daran zu setzen, dass die in der Provinz lebenden Collégén mehr Arbeitsraum gewin­nen. dass ihre Action bezüglich der Verbesserung ihrer Lage nicht ohne jegleiche Erfolge bleiben sol1. Es liegt doch im Inter­esse auch der glücklicheren in der Hauptstadt lebenden Collegei1, dass sich das Bedürfniss an Civilmusikern in der Provinz er­höhe, dass Musiker dort ein Auskommen finden, da sonst in Falle,

Next

/
Thumbnails
Contents