Szórakoztatózenészek, 1966 (1. évfolyam, 2. szám)
1966 / 2. szám
Stúdiókról tanulságokkal Szentes, 1966. márc. 22. Délelőtt kilenc órától tizenegyig a Petőfi Szálló éttermében éppen összpróbát tart a szentesi stúdió 6 tagú zenekara. A stúdió vezetője Puruszkai Mihály, a helyi zeneiskola tanára örül a látogatásnak, hiszen már régen volt, hogy valaki felkereste volna az Országos Szórakoztatózenei Központból. Miska bácsi — mert mindenki így hívja — készségesen ad felvilágosítást minden kérdésünkre. Második éve hetenként két napon a Művelődési Házban folyik a tanítás, a zenekari gyakorlatra pedig a Petőfi Szálló éttermét kapták meg. Érdekes képet mutat a hallgatók megoszlása. A 21 tanuló között csupán 2 dobos, 1 hegedűs és 1 harmónikás hivatásos zenész, 5 trombitás, 4 dobos, 3 szaxofonos, 2 hegedűs, 2 cimbalmos és 1 bőgős nem hivatásos. Sokan járnak a stúdióba a környező helységekből, természetesen vonaton. Keller Mihály dobos például Csongrádról jár be Szentesre. Róla mondta Miska bácsi, hogy 1945. óta főfoglalkozású zenész, jelenleg is szerződésben van, és most a Bányai-féle dobiskolát tanulja, de csak helyhez kötött működési engedéllyel rendelkezik (!). Az előző évben 45 hallgatója volt a stúdiónak. Akkor az volt a gyakorlat, hogyha a tanuló nem jelent meg az órán, a tanár, nem kaphatta meg az óradíjat. Az előre befizetett tandíjakból így természetesen jelentős összeg maradt meg, amit a szegedi kirendeltségnek utaltak át. Ebben az évben azonban — a jóval kisebb létszám miatt — már anyagi gondokkal küzködnek. A terembér, hangszer-kölcsönzés, óradíjak sokat emésztenek fel. Kottákat csak a szegedi stúdió vezetőjétől kapnak, vagy maguk hangszerelnek. Hiányolják a központi oktatási tematikát, módszereket. Kérik, javasolják, hogy zenekarvezetői tanácskozáson beszélgethessenek a hangszerelésről. S bizony az sem egészen világos előttük, hogy mi legyen egy ilyen járási stúdiónak a célkitűzése, hiszen kevés — a környékkel együtt is — a zenésített vendéglátóipari egység(1). Nem beszélve arról, hogy a vendéglátóipar vezetői inkább alkalmaznak 4 C kategóriás zenészt, mint 2 A kategóriást. Előfordult, hogy egy A kategóriás zenész kategórián alul vállalt munkát(l), de a többi zenész fejenként 5—5 forinttal, önként kiegészítette ezt a fizetést. Szeged, 1966. március 23. A megyei kirendeltség stúdiójában javában folyik az oktatás. A stúdió vezetője, Lepény István kalauzol bennünket. A kirendeltség helyisége lebontás előtt áll. Dr. Németh Lajos, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának vezető titkára, személyesen tett ígéretet nekünk arra, hogy a stúdiónak a Vasutas kultúrházban biztosít helyet, a kirendeltség és a zenészek klubja pedig, — mert az is lesz — az szmt jelenlegi székházában működhet majd. A hallgatók zöme a vizsgára kötelezettekből kerül ki, és itt már más a kép. A 28 hallgató közül 1 zongorista, 3 dobos, 2 harmonikás, 3 brácsás, 1 cimbalmos és 1 hegedűs hivatásos zenész, a 3 zongorista, 4 dobos, 4 szaxofonos, 1 trombitás (népzenész) és 1 bőgős ideiglenes engedélyes és 4 nem hivatásos. A múlt év októberében ugyan 50 fő jelentkezett, de a szerződéshiány miatt lemorzsolódtak. Több diák is tanul. Egyikük, bár igen tehetséges, előttünk is kijelentette, hogy nem akar hivatásos zenész lenni. Egyetemre jár. Az oktatók saját kottáikat használják. Óránként a gyakorlatok után elméletet, összhangzattant is tanítanak, ezen kívül „átveszik” a napi „futó” számokat is. Kuzsel József (Bányai növendék) a Knauer-iskolát főként a szalonzene, a Bányai-iskolát pedig a tánczene miatt oktatja. Általában — mondják az oktatók — az egyes iskolák között igen nagy az ugrás, kellenének középfokú iskolák is. Kérnek Rigó-féle partitúrákat, új táncszámokat, új ritmusok leírását, vagy legalább az új művek címjegyzékét. Szükségük lenne zongorára, dobra és magnetofonra, hogy a növendékek ellenőrizhessék saját magukat játszás közben is. Ebbe a stúdióba is sokan járnak a közeli helységekből. Egy makói dobos azért jár a stúdióba, mert főfoglalkozású zenész akar lenni, és elölről kezdte tanulni a Bányai-iskolát. A stúdió egy másik tanítványa csúnyán összeveszett zenekarának tagjaival — meséli Lepény István — azért mert rossz akordokkal játszottak, ő már megtanulta a helyes akardfűzést. Végül is a zongorista kijelentette „így valóban szebb”, és megígérte, ő is beiratkozik a stúdióba. Olvasták lapunk előző számában Lontay Egon, a Hungária kereskedelmi igazgatójának nyilatkozatát. Hogy mit szóltak hozzá? Elmondták, hogy a vendéglátóipari vezetők nem kérnek magas kategóriájú zenészeket, nem fontos számukra a színvonal. A hivatásos zenész, ha tanul is, legfeljebb 5—5 forinttal kap többet itt, egy-egy új szerződés megkötésekor. S bizony 1957 óta alig-alig kapott valaki is komolyabb fizetés emelést a kategórián belül. Kategória javításkor is csak az új besorolás minimuma jut. Legutóbb 42 zenészből csak 36-ot akartak megtartani magasabb bérrel. A zenészek azonban lemondtak a bérjavításról, hogy hat családnak ne legyen gondja. A jó zenészek igyekeznek más megyékben elhelyezkedni, s tulajdonképpen ezért sincs elegendő hivatásos tánczenész sem. Így azután a munkáltatók fejenként ötven forintért kapnak diákzenekarokat, de csak akkor, ha a helyi KISZ szervezet esetenként még száz-száz forinttal is buzdítja erre a saját tagjait. Zenészek, tisztviselők, KISZ-esek, diákok muzsikálnak és tanulnak, még az oktatók is. A megye központi stúdió főleg a hivatásosok továbbképzésével, a járási inkább a nem hivatásosok oktatásával foglalkozik. A tanács népművelési osztályán két évig nem is tudták, hogy Szegeden stúdió működik. Pedig az oktatni képes, igen lelkes zenészeket, és a zeneiskolák tanárait jobban kellene segíteni, hogy ebben a megyében is tovább emelkedjék a szórakoztatózene színvonala. A legtöbb tennivaló elsősorban persze az OSZK-ra és a budapesti stúdióra vár, össze kell tehát fogni az erőket, és a tanácsi, tömegszervezeti, vállalati vezetőknek együttesen kellene érvényt szerezni a helyes központi elveknek Csongrád megyében is. Somleni Sándor Puruszkai Mihály oktató Álló sorban balról: Juhász Endre, zongora; Kuzsel József, dob; ülő sorban: Lepény István, szaxofon,klarinét; Rácz Béla népizene; Lakat«» Árpád, harmonika, trombita oktatók KÖNNYŰZENÉT BEMUTATÓ A Nemzetközi Koncertigazgatóság 1966. szeptember 30- tól október 4-ig az Országos Rendezőiroda és az Országos Szórakoztatózenei Központ közreműködésével nagyszabású könnyűzenei bemutatót tart Budapesten, mintegy 100 külföldi impresszárió és munkáltató részére. A meghívottaknak az NKI, az ORI és az OSZK nyilvános és zártkörű előadásokon mutatja be mindazokat a külföldképes népi- és tánczenekarokat, énekeseket, akik a könynyűműfaj területén dolgoznak és hangverseny-, vagy vendéglátóipari szereplésre alkalmasak. A nyilvános bemutatók egy részét a rádió és a televízió is közvetíti. A szocialista országokból, a skandináv államokból és Nyugat-Európából meghívott külföldi vendégek részére megfelelő propaganda anyagot adunk ki. A propagandaanyag elkészítéséhez feltétlenül szükséges, hogy a külföldön, vagy belföldön szerződésben levő szaktársak külföldi ajánláshoz megfelelő művészi fényképet és propagandaanyagot küldjenek 1966. június 30-ig az OSZK szervezési és közvetítési osztálya címére (Bp., VI., Gorkij fasor 38.). Kérjük a szaktársakat, hogy tükörfényes fotópapíron készített egy vagy több, levelezőlap nagyságú fekete-fehér fényképfelvételt, valamint a szerepléseikről eddig megjelent kritikákat, újságcikkeket, vagy azok fotókópiáit küldjék be. Ezen kívül írják meg az együttes tagjainak nevét, jelöljék meg hogy ki, milyen hangszeren, vagy hangszereken játszik, közöljék továbbá, hogy az együttes vocált, szóló éneket, milyen idegen nyelveken ad elő, s milyen műfajban játszanak (tánczene, népi zene, operett, szalon, sramli stb.). Közöljék azt is, ha az együttes több műfajban játszik. Sorolják fel, hogy az együttes mikor és hol dolgozott kül- és belföldi munkahelyeken, valamint azt is, hogy milyen technikai berendezéssel rendelkeznek. (Visszhangosító, erősítő, mikrofon stb.) A fényképfelvételek elkészítésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a zenekar által használt összes hangszerek láthatók legyenek a képen! Kérjük a szaktársakat, hogy a felvételeket és egyéb propagandaanyagot a megadott határidőig saját érdekükben küldjék el, hogy a bemutatóig sokszorosíthassák azokat. Szabó Kálmán JS 5/A) K A K UZT ATÓZ ENÉSZ.EK „Mercie chérie” című, saját szerzeményű sanzonjával nyerte el az Euróvízió 1966. évi táncdalfesztiváljának nagydíját. Balról: Udo Jürgens, France Gall és Thomas Hoerbiger (MTI foto) Kövten A nyári idényre már januártól kezdve folyamatosan bekértük írásban az érdekelt munkáltatók zenekari igényeit, továbbá felszólítottuk a budapesti vállalatokat közölték, hogy milyen idényjellegű nyári üzemeket nyitnak meg, illetve milyen létszámemelést kívánnak eszközölni állandó jellegű üzemeikben ezen a nyáron. Az általunk nyilvántartott, kategorizált (kék, szürke és ideiglenes) működési engedéllyel rendelkező zenészeket folyamatosan behívtuk és megállapítottuk, milyen nyári szerződést vállalnak. Még év elején kértük a Stúdió segítségét is, hogy hívják fel a továbbtanulók figyelmét új együttesek megalakítására is. Az érdekelt munkáltatók időben benyújtották javaslataikat, igényeiket és a személyes tárgyalások eredményre vezettek. A nyári idényjellegű üzemekben a Balatonon, a Dunakanyarban, a Velencei tónál stb. körülbelül 100 együttes fog dolgozni. Ezen kívül — cserealapon — csehszlovák és lengyel zenekarok is vendégszerepelnek. A hazai felduzzadt igények megfelelő kielégítése érdekében szeptemberig nem közvetítünk külföldre tánczenekart. Hámos Pál Társadalombiztosítási szolgáltatások a külföldön dolgozó zenészek számára Magyarország, Bulgária, C Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió nemzetközi szociálpolitikai egyezményeket kötött egymással. Ezekben az országokban dolgozó, magyar szórakoztatózenészek, énekesek, betegség, táppénz, továbbá terhességi, gyermekágyi, szülési segély, családi pótlék, rokkantsági, öregségi és hozzátartozói nyugellátás, stb. esetekben általában ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint az illető ország bármely más dolgozója. Ez azt jelenti, hogy a magyar zenész munkavállaló például Bulgáriában a bolgár társadalombiztosítási törvények alapján kapja a szolgáltatásokat, nem a magyar jogszabályok szerint. És így tovább. Felhívjuk a szaktársak figyelmét, hogy a társadalombiztosítási törvények, rendelkezések minden országban mások! Az egyes országokra vonatkozó rendelkezések ismertetésére ezen a helyen nincsen módunk, de az érdeklődőknek bármikor szívesen adunk részletes felvilágosítást. A fent felsoroltakon kívüli országokban dolgozó magyar zenészek, énekesek, — ha őket az illetékes magyar szervek közvetítették külföldre! —itthonmaradt családtagjaik részére önkéntes betegségi biztosítást vehetnek igénybe. Az önkéntes biztosítási díj személyenként és havonként 90,5 forint. Az önkéntes biztosításra irányuló kérelmet a Budapesti és Pest megyei TB Igazgatóságnál (Bp., Mező Imre út 19. IV. em. 20. sz. alatt) Bozzay Lajos főelőadónál kell előterjeszteni, vidéken pedig a megyeközpontokban levő megyei társadalombiztosítási igazgatóságokon. Az önkéntes biztosítottat orvosi kezelés, gyógyszerellátás, és meghatározott idő után gyógyászati segédeszközök és kórházi ápolás illeti meg. Az önkéntes biztosítás nem jogosít táppénzre, családi pótlékra és a nyugdíjnálsem vehető számításba. Az önkéntes biztosítással kapcsolatos kérdésekre is készséggel adunk további felvilágosítást. (O. V.)