Szórakoztatózenészek, 1966 (1. évfolyam, 2. szám)

1966 / 2. szám

Stúd­iókról tanulságokkal Szentes, 1966. márc. 22. Délelőtt kilenc órától tizenegyig a Petőfi Szálló éttermében éppen összpróbát tart a szentesi stúdió 6 tagú zenekara. A stú­dió vezetője Puruszkai Mihály, a helyi zeneiskola tanára örül a látogatásnak, hiszen már régen volt, hogy valaki felkereste volna az Országos Szórakoztatózenei Központból. Miska bácsi — mert mindenki így hívja — készségesen ad felvilágosítást minden kérdésünkre. Második éve hetenként két napon a Művelődési Házban fo­lyik a tanítás, a zenekari gyakorlatra pedig a Petőfi Szálló ét­termét kapták meg. Érdekes képet mutat a hallgatók megosz­lása. A 21 tanuló között csupán 2 dobos, 1 hegedűs és 1 har­­mónikás hivatásos zenész, 5 trombitás, 4 dobos, 3 szaxofonos, 2 hegedűs, 2 cimbalmos és 1 bőgős nem hivatásos. Sokan járnak a stúdióba a környező helységekből, természetesen vonaton. Keller Mihály dobos például Csongrádról jár be Szentesre. Róla mondta Miska bácsi, hogy 1945. óta főfoglalkozású zenész, jelen­leg is szerződésben van, és most a Bányai-féle dobiskolát tanulja, de­­ csak helyhez kötött működési engedéllyel rendelkezik (!). Az előző évben 45 hallgatója volt a stúdiónak. Akkor az volt a gyakorlat, hogyha a tanuló nem jelent meg az órán, a tanár, nem kaphatta meg az óradíjat. Az előre befizetett tandíjakból így természetesen jelentős összeg maradt meg, amit a szegedi kirendeltségnek utaltak át. Ebben az évben azonban — a jóval kisebb létszám miatt — már anyagi gondokkal küzködnek. A terembér, hangszer-kölcsönzés, óradíjak sokat emésztenek fel. Kottákat csak a szegedi stúdió vezetőjétől kapnak, vagy maguk hangszerelnek. Hiányolják a központi oktatási tematikát, mód­szereket. Kérik, javasolják, hogy zenekarvezetői tanácskozáson beszélgethessenek a hangszerelésről. S bizony az sem egészen világos előttük, hogy mi legyen egy ilyen járási stúdiónak a cél­kitűzése, hiszen kevés — a környékkel együtt is — a zenésített vendéglátóipari egység(1). Nem beszélve arról, hogy a vendég­látóipar vezetői inkább alkalmaznak 4 C kategóriás zenészt, mint 2 A kategóriást. Előfordult, hogy egy A kategóriás zenész kategórián alul vállalt munkát(l), de a többi zenész fejenként 5—5 forinttal, önként kiegészítette ezt a fizetést. Szeged, 1966. március 23. A megyei kirendeltség stúdiójában javában folyik az okta­tás. A stúdió vezetője, Lepény István kalauzol bennünket. A ki­­rendeltség helyisége lebontás előtt áll. Dr. Németh L­ajos, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának vezető titkára, személyesen tett ígéretet nekünk arra, hogy a stúdiónak a Vasutas kultúrházban biztosít helyet, a kirendeltség és a zené­szek klubja pedig, — mert az is lesz — az szmt jelenlegi szék­házában működhet majd. A hallgatók zöme a vizsgára kötelezettekből kerül ki, és itt már más a kép. A 28 hallgató közül 1 zongorista, 3 dobos, 2 harmonikás, 3 brácsás, 1 cimbalmos és 1 hegedűs hivatásos zenész, a 3 zongorista, 4 dobos, 4 szaxofonos, 1 trombitás (nép­zenész) és 1 bőgős ideiglenes engedélyes és 4 nem hivatásos. A múlt év októberében ugyan 50 fő jelentkezett, de a szerző­déshiány miatt lemorzsolódtak. Több diák is tanul. Egyikük, bár igen tehetséges, előttünk is kijelentette, hogy nem akar hivatásos zenész lenni. Egyetemre jár. Az oktatók saját kottái­kat használják. Óránként a gyakorlatok után elméletet, össz­hangzattant is tanítanak, ezen kívül „átveszik” a napi „futó” számokat is. Kuzsel József (Bányai növendék) a Knauer-iskolát főként a szalonzene, a Bányai-iskolát pedig a tánczene miatt ok­tatja. Általában — mondják az oktatók — az egyes iskolák kö­zött igen nagy az ugrás, kellenének középfokú iskolák is. Kér­nek Rigó-féle partitúrákat, új táncszámokat, új ritmusok leírá­sát, vagy legalább az új művek címjegyzékét. Szükségük lenne zongorára, dobra és magnetofonra, hogy a növendékek ellen­őrizhessék saját magukat játszás közben is. Ebbe a stúdióba is sokan járnak a közeli helységekből. Egy makói dobos azért jár a stúdióba, mert főfoglalkozású zenész akar lenni, és elölről kezdte tanulni a Bányai-iskolát. A stúdió egy másik tanítványa csúnyán összeveszett zenekarának tagjaival — meséli Lepény István — azért mert rossz akordokkal játszottak, ő már megta­nulta a helyes akardfűzést. Végül is a zongorista kijelentette „így valóban szebb”, és­­ megígérte, ő is beiratkozik a stúdióba. Olvasták lapunk előző számában Lontay Egon, a Hungária ke­reskedelmi igazgatójának nyilatkozatát. Hogy mit szóltak hoz­zá? Elmondták, hogy a vendéglátóipari vezetők nem kérnek ma­gas kategóriájú zenészeket, nem fontos számukra a színvonal. A hivatásos zenész, ha tanul is, legfeljebb 5—5 forinttal kap töb­bet itt, egy-egy új szerződés megkötésekor. S bizony 1957 óta alig-alig kapott valaki is komolyabb fizetés emelést a kategó­rián belül. Kategória javításkor is csak az új besorolás mini­muma jut. Legutóbb 42 zenészből csak 36-ot akartak megtartani magasabb bérrel. A zenészek azonban lemondtak a bérjavítás­ról, hogy hat családnak ne legyen gondja. A jó zenészek igye­keznek más megyékben elhelyezkedni, s tulajdonképpen ezért sincs elegendő hivatásos tánczenész sem. Így azután a munkál­tatók fejenként ötven forintért kapnak diák­zenekarokat, de csak akkor, ha a helyi KISZ szervezet esetenként még száz-száz fo­rinttal is buzdítja erre a saját tagjait. Zenészek, tisztviselők, KISZ-esek, diákok muzsikálnak és ta­nulnak, még az oktatók is. A megye­ központi stúdió főleg a hi­vatásosok továbbképzésével, a járási inkább a nem hivatásosok oktatásával foglalkozik. A tanács népművelési osztályán két évig nem is tudták, hogy Szegeden stúdió működik. Pedig az oktatni képes, igen lelkes zenészeket, és a zeneiskolák tanárait jobban kellene segíteni, hogy ebben a megyében is tovább emelkedjék a szórakoztatózene színvonala. A legtöbb tennivaló elsősorban persze az OSZK-ra és a budapesti stúdióra vár, össze kell tehát fogni az erőket, és a tanácsi, tömegszervezeti, vállalati vezetők­nek együttesen kellene érvényt szerezni a helyes központi elvek­nek Csongrád megyében is. Som­leni Sándor Puruszkai Mihály oktató Álló sorban balról: Juhász Endre, zongora; Kuzsel József, dob; ülő sor­ban: Lepény István, szaxofon,klarinét; Rácz Béla népizene; Lakat«» Árpád, harmonika, trombita oktatók KÖNNYŰZENÉT BEMUTATÓ A Nemzetközi Koncertigaz­gatóság 1966. szeptember 30- tól október 4-ig az Országos Rendezőiroda és az Országos Szórakoztatózenei Központ közreműködésével nagyszabású könnyűzenei bemutatót tart Budapesten, mintegy 100 kül­földi impresszárió és munkál­tató részére. A meghívottaknak az NKI, az ORI és az OSZK nyilvános és zártkörű előadásokon mu­tatja be mindazokat a külföld­képes népi- és tánczenekaro­kat, énekeseket, akik a köny­­nyűműfaj területén dolgoznak és hangverseny-, vagy vendég­látóipari szereplésre alkalma­sak. A nyilvános bemutatók egy részét a rádió és a tele­vízió is közvetíti. A szocialista országokból, a skandináv államokból és Nyu­­gat-Európából meghívott kül­földi vendégek részére megfe­lelő propaganda anyagot adunk ki. A propagandaanyag elké­szítéséhez feltétlenül szüksé­ges, hogy a külföldön, vagy belföldön szerződésben levő szak­társak külföldi ajánláshoz megfelelő művészi fényképet és propagandaanyagot küldje­nek 1966. június 30-ig az OSZK szervezési és közvetítési osz­tálya címére (Bp., VI., Gorkij fasor 38.). Kérjük a szaktársakat, hogy tükörfényes fotópapíron készí­tett egy vagy több, levelezőlap nagyságú fekete-fehér fény­­képfelvételt, valamint a sze­repléseikről eddig megjelent kritikákat, újságcikkeket, vagy azok fotókópiáit küldjék be. Ezen kívül írják meg az együttes tagjainak nevét, je­löljék meg hogy ki, milyen hangszeren, vagy hangszereken játszik, közöljék továbbá, hogy az együttes vocált, szóló éne­ket, milyen idegen nyelveken ad elő, s milyen műfajban ját­szanak (tánczene, népi zene, operett, szalon, sramli stb.). Közöljék azt is, ha az együttes több műfajban játszik. Sorol­ják fel, hogy az együttes mi­kor és hol dolgozott kül- és belföldi munkahelyeken, vala­mint azt is, hogy milyen tech­nikai berendezéssel rendelkez­nek. (Visszhangosító, erősítő, mikrofon stb.) A fényképfelvételek elkészí­tésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a zenekar által használt összes hangszerek lát­hatók legyenek a képen! Kérjük a szaktársakat, hogy a felvételeket és egyéb propa­gandaanyagot a megadott ha­táridőig saját érdekükben küldjék el, hogy a bemutatóig sokszorosíthassák azokat. Szabó Kálmán JS 5/A) K A K UZT ATÓZ E­N­ÉS­Z.­E­K „Mercie chérie” című, saját szer­zeményű sanzonjával nyerte el az Euróvízió 1966. évi táncdalfesztivál­jának nagydíját. Balról: Udo Jür­gens, France Gall és Thomas Hoerbiger (MTI foto) Kövten A nyári idényre már január­tól kezdve folyamatosan be­kértük írásban az érdekelt munkáltatók zenekari igényeit, továbbá felszólítottuk a buda­pesti vállalatokat közölték, hogy milyen idényjellegű nyári üzemeket nyitnak meg, illetve milyen létszámemelést kíván­nak eszközölni állandó jellegű üzemeikben ezen a nyáron. Az általunk nyilvántartott, kategorizált (kék, szürke és ideiglenes) működési engedél­lyel rendelkező zenészeket fo­lyamatosan behívtuk és meg­állapítottuk, milyen nyári szer­ződést vállalnak. Még év ele­jén kértük a Stúdió segítsé­gét is, hogy hívják fel a továbbtanulók figyelmét új együttesek megalakítására is. Az érdekelt munkáltatók időben benyújtották javasla­taikat, igényeiket és a szemé­lyes tárgyalások eredményre vezettek. A nyári idényjellegű üzemekben a Balatonon, a Dunakanyarban, a Velencei tó­nál stb. körülbelül 100 együt­tes fog dolgozni. Ezen kívül — cserealapon — csehszlovák és lengyel zenekarok is vendég­szerepelnek. A hazai felduzzadt igények megfelelő kielégítése érdeké­­ben szeptemberig nem közvetí­tünk külföldre tánczenekart. Hámos Pál Társadalombiztosítási szolgáltatások a külföldön dolgozó zenészek számára Magyarország, Bulgária, C Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Demok­ratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió nemzetközi szociálpolitikai egyezménye­ket kötött egymással. Ezekben az országokban dolgozó, ma­gyar szórakoztatózenészek, énekesek, betegség, táppénz, továbbá terhességi, gyermek­ágyi, szülési segély, családi pótlék, rokkantsági, öregségi­ és hozzátartozói nyugellátás, stb. esetekben általában ugyanolyan elbírálásban ré­szesülnek, mint az illető or­szág bármely más dolgozója. Ez azt jelenti, hogy a magyar zenész munkavállaló például Bulgáriában a bolgár társa­dalombiztosítási törvények alapján kapja a szolgáltatáso­kat, nem a magyar jogszabá­lyok szerint. És így tovább. Felhívjuk a szaktársak figyel­mét, hogy a társadalombizto­sítási törvények, rendelkezé­sek minden országban mások! Az egyes országokra vonatko­zó rendelkezések ismertetésé­re ezen a helyen nincsen mó­dunk, de az érdeklődőknek bármikor szívesen adunk rész­letes felvilágosítást. A fent felsoroltakon kívüli országokban dolgozó magyar zenészek, énekesek, — ha őket az illetékes magyar szervek közvetítették külföldre! —itt­honmaradt családtagjaik ré­szére önkéntes betegségi biz­tosítást vehetnek igénybe. Az önkéntes biztosítási díj sze­mélyenként és havonként 90,5 forint. Az önkéntes biz­tosításra irányuló kérelmet a Budapesti­ és Pest megyei TB Igazgatóságnál (Bp., Mező Imre út 19. IV. em. 20. sz. alatt) Bozzay Lajos főelőadó­nál kell előterjeszteni, vidé­ken pedig a megyeközpontok­ban levő megyei társadalom­­biztosítási igazgatóságokon. Az önkéntes biztosítottat or­vosi kezelés, gyógyszerellátás, és meghatározott idő után gyógyászati segédeszközök és kórházi ápolás illeti meg. Az önkéntes biztosítás nem jogo­sít táppénzre, családi pótlék­ra és a nyugdíjnál­­sem vehető számításba. Az önkéntes biz­tosítással kapcsolatos kérdé­sekre is készséggel adunk to­­vábbi felvilágosítást. (O. V.)

Next