Szórakoztató Zenészek, 1972 (1. szám)

1972 / 1. szám

FURCSASÁGOK Azt hiszem, a szórakoztatózenészek íratlan szabályairól már sokan beszéltek. Ki ne ismerné pl. az aranyszabályt: a vendégekkel kontaktust kell teremteni. Ugyanakkor az egyik üzlet vezetője úgy­­ állíttatta a zongorát, hogy a zenész a közönség nagyobb felének háttal ült. Nem hiszem, hogy szándékosság bujkálna a zongoraállítás mögött, de érdemes ilyenre is felfigyelni. Noteszámban szép számmal gyűlnek különböző — nagyon is furcsállandó — fogások, melyek egyes munkaadók és zenészek kapcsolata körül zajlik. Ezek közül ismertetek kettőt. Ugyanis az ember és ember kapcsolatára sajnos nincs konkrét előírás. Néha nagyon is ötletszerű vagy kiter­velt intézkedéssel kell számolnunk. CSONGRÁDI TÖRTÉNET Az egyik szövetkezeti egység zenészeivel közölték, hogy az üzletet bezárják, nekik felmondanak, ők ragaszkodtak az aláírt szerződéshez. A döntés nem sokáig késett: játszanak akkor egy községi üzletükben. Fogták hát hangszereiket, és átutaztak. A beosztás szerint délután öttől, tizenegyig kellett játszani. Záróra után látják ám, hogy nincs mivel hazamenni. Nincs közlekedési eszköz. Szállást viszont nem tud adni a vállalat. Újra panaszt tesznek. Meghallgatják őket. Újabb döntés: játszanak akkor fél nyolcig, így az utolsó autóbusszal haza tudnak menni. Álló hónapig teszik, amint mondtak. Mikor eljön a fizetés napja, akkor csodálkoznak ám, hogy mindössze fél napi munkaidőt számoltak el számukra. Ebben az esetben nem is a jogok viszonylatával foglalkoz­nék. A kérdés azóta tisztázódott és lezárult. A módszer háborított fel. Nem egyenlősdi játék ez. Egyik oldalon a dolgozni, zenélni szerető és akaró ember áll, a másik oldalon pedig a számítgató, paragrafusok közt kacskaringózó ötletes munkaadó, aki így próbálja menteni a menthetőt. A zenész, a dolgozó ember kárára. TOLNAI ESET A szövetkezet itt is bezárta a csárdát. Felmondás, felleb­bezés, döntés. Hol ez nyert, hol az. Végül: munkafegyelmi vétség nélkül mégis a zenésznek van igaza. A szövetkezet erre elrendeli, hogy maradnak, de a zené­szek minden este 8 órakor jelentkezzenek a szövetkezet telephelyének éjjeli őrénél, aki majd megmondja, van-e munka aznap számukra. Ez az átlátszó trükk beválik, mert az önérzetnek is van határa. Ezt a megalázó feltételt nem teljesítették a zenészek, mert úgy érezték, hogy a szövetkezet által felkínált ilyen játékszabály elfogadása itt már az emberi méltóság, a mun­kaviszony megcsúfolása is egyben. Megint csak arról van szó, hogy a paragrafusok ismerői­nek helyzeti energiája más súlycsoportba tartozó erőfölé­nyével ruházza fel a munkaadók némelyikét. Tudom, ezek kirívó esetek. De szerintem az ilyen erőfölénytől meg kell­­szabadítani” azokat, akik visszaélnek helyzetükkel. Azt hiszem, így kívánja ezt az emberség — szintén íratlan — szocialista szabálya. Nem szeretném, ha félreértené valaki, e sorok semmiképp nem a „nálunk, szórakoztatózenészeknél semmi baj nincs!” fel­kiáltás jegyében születtek. Tudom, sok még a belső, orvos­lásra váró probléma. A zenekarokon belüli vita, a „poharaz­­gatunk, mert nem tejcsárda ez” jelszó híveinek meggyőzése stb. Igen ezektől is függ, hogy a szórakoztatózenész munkája ne legyen rutinból jövő és esetenként kifogásolható. Legkö­zelebb ezekről is szó lesz. S. P. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat egyike a legtöbb zenészt foglalkoztató vállalatnak, és ebből kiindul­va kezdem a beszélgetést — ami most csak tánczenei kér­désekre korlátozódik — Bar­na Istvánnal, a propaganda­osztály vezetőjével, aki ellát­ja a zenei ügyek intézését is. — A vállalat üzemegységei­nek területi szétszórtsága okoz e különösebb gondot a központi elképzelések megva­lósításában? — kérdezem tőle. — Szerencsére nem. Ma már jól olajozott ez a gépe­zet is, példa erre a legutóbbi Szilveszter. Előtte minden üzemegység vezetője kapott egy levelet, amelyben felhív­tuk a figyelmüket a rossz vagy hibás erősítő berendezé­sek sürgős kijavítására. A mulasztás pénzbüntetést is kilátásba helyezett. Ered­mény: semmiféle technikai fennakadás nem történt. — Zenészkörökben úgy hír­lik, hogy sok személycsere tör­tént a prolongálás alapján — említem. — Nem tudom, honnan származik ez a hír, hiszen mindössze 21 zenészt érintett a csere. Ez is jórészt vállala­ton belül zajlott le. Néhá­nyan külföldre szerződtek. Ezek helyére természetesen újabbakat kellett szerződtet­nünk, mert vállalatunk a külföldre készülő zenészek A zertevigyi előadó véleménye elé soha nem gördít akadályt. A zenekarokkal s ezen belül a zenészekkel nem rossz a kap­csolatunk. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a külföld­ről hazatérők ismét hozzánk jönnek vissza. Elég talán, ha a kitűnő zongoristát Falvay Verát, az Ungár együttest és Müller Antal trióját említem. — Nemrégen nyílt meg fővárosunk két reprezentatív szállodája a Wien és a Volga. Zenei ellátása hogyan ala­kult? — Mind a Wienben dolgozó Németh házaspárral, akik ez­előtt a siófoki üzemegysé­günkben dolgoztak, mind a Volgában muzsikáló Hegedűs Gábor trióval a legnagyobb mértékben elégedettek va­gyunk. De ami még lényege­sebb, a hazai és külföldi ven­dégek is. Megemlítem a rossz zongo­rát. — A zongorahangoltatás nem az én feladatom. Sokszor a zenészek hanyagsága is közrejátszik. Ugyanis minden üzemegységünkben négy ille­tékeshez fordulhatnak az ott dolgozó muzsikusok, az üzlet­­igazgatóhoz, annak helyette­séhez, az üzletvezetőhöz és a műszaki vezetőhöz. Ha prob­lémájuk van, ne mulasszák el a figyelmeztetést.­­ A Moulin Rouge-ban a sikeres új műsorban héttagú zenekar működik közre. A műsor befejezése után azon­ban csak trió játszik táncze­nét. Nem okoz ez visszaesést? — Nem hiszem, mert a pergő és jó értelemben vett harsány program után a szelidebb tánczene megnyug­tató és azt tapasztaltuk, hogy találkozik a közönség tetszé­sével. Az elmúlt években egyébként is sok problémánk akadt ott a zenekarral. (Gás­pár, Balatoni kivételével.) Nagyon felelőtlen, fegyelme­zetlen, dezorganizált „együt­tes” volt. Nagy létszámú zenekart nehezebb összefogni. Bár lehet, hogy csak az egyes személyek teszik. Tapasztala­tunk, hogy a képzett, fegyel­mezett muzsikusok — akik a többségét alkotják zené­szeinknek — évekig dolgoz­nak nálunk, és jól érzik ma­gukat. Reméljük ez a helyzet még tovább fejlődik, erősö­dik. Úgy tudom erre törekszik az OSZK is. K. A. 2 AKUSZTIKA — ÚH! Amikor tizenegynéhány év­vel ezelőtt az Egyesült Álla­mokban a szórakoztatóipar területén általánossá kezdett válni az elektroakusztika, az örökifjú Frank Sinatra így nyilatkozott a Down Beat cí­mű zenei szaklapban: „A technika ma már ott tart, hogy nem tudok konkurálni önmagammal A natúr előadásmód és a speciális berendezésekkel fel­javított produkció között az­óta még nagyobb a szakadék. A hanglemeziparban, a rádió­zásban, a tévénél mindenna­possá vált az új technikai módszerek alkalmazása. Ez a folyamat — bár minden zenei irányzatra kihat és kihatott — legerőteljesebben a pop­zene arculatát változtatta meg. A normál ún. mono rá­diózás is ma már „négysávos” tánczenei felvételeket harsog, nem is beszélve a lassan, de biztosan terjedő sztereorádió­­zásról, mely még tökéletesebb zenei élvezetet nyújt. Az énekesek önmagukkal uniszolóznak­, vagy egy éne­kes több szólamban énekel a lemezekről, és a hatást fokoz­zák a zengetők, visszhangosí­­tók, torzítók ... A könnyűzene, a tánczene, a jazz kedvelői a tömegkom­munikációs eszközökön ke­resztül ömlesztve kapják ked­venc dallamaikat szinte töké­letes hanghatásban. Ebben a jelentős technikai átalakulási és fejlődési folya­matban a vendéglátóipari szórakoztatózene azonban alaposan lemaradt. A komplikációk a követke­zőkből erednek. A szerep lemezjátszó, a rá­dió, a tévékészülék elhalkít­­ható, de lehalkítva is megőrzi a muzsika eredeti jellegzetes­ségeit akusztikailag — sőt adott esetben fülhallgatóval is élvezhető. Az éttermek, bá­rok zenekarai nem halkíthatók le. De, ami a basszusgitár hangfala mellett elviselhetet­lenül hangosnak tűnik, az a terem másik végében esetleg alig hallható. Zenészkörökben közismert a budapesti Revü Bár ilyen jellegű és már évek óta húzó­dó problémája; kiderült, hogy a mulató álmennyezete és a valódi között levő tér, mint zengető hangszekrény „visel­kedett”, és a műsort, vala­mint a zenekart a bár feletti lakásokban négy emeletnyi magasságban jobban lehetett hallani, mint lent a helyiség­ben. A nyári hónapokban hason­ló gondokkal küzd az EMKE Étterem is. Este 10 óráig a nyitott ablakokon kiáramlik a muzsika a Blaha Lujza tér­re, de a csendrendelet értel­mében 22 óra után bezárul­nak az ablakok. — csakhogy akkor még szinte elviselhetet­len a hőség, hiszen légkondi­cionáló berendezés nincs az étteremben. Ugyanez a hely­zet az Újlaki Étterem Telefon bárjában annak ellenére, hogy az épület viszonylag tá­volabb van a lakóházaktól..., és sorolhatnám tovább. Könnyű lenne elintézni a a kérdést azzal, hogy ezek a problémák megoldása pénz­kérdés. De a dolog nem ilyen egyszerű. Kétségtelenül tény, hogy szórakoztató helyeink legtöbbjét a múltból örököl­tük. Szép számmal épülnek azonban új zenés mulatók. És hogy jó néhány akusztikai gond megoldódjék itt kellene valamit tenni, valamit elkez­deni. Egy új vendéglátóipari kombinát, üzemegység leg­többször többmillió forint befektetés eredménye. Nem hiszem, hogy ilyen „nagyság­­rendű” beruházás esetén túl nagy költség lenne, ha tudo­mányosan határoznák meg pl. a zenekar helyét. Ilyen eset­ről azonban még nem hallot­tam. Sajnos azonban a vállala­tok hangosítási ügyekben sokszor begombolkoznak, de egyre több szerződés alapfel­tétele, hogy a zenésznek hangfalai, mikrofonjai stb. legyenek. A szórakozni vá- Kritika gyök pedig elkényeztetve a házhoz jövő konzervzenétől, a zenés-műsoros lokálokban, éttermekben matt, száraz, vé­konyka hangzást kapnak vagy dobhártyalyukasztó ze­nét. Bennünk, zenészekben — állíthatom — megvan a kész­ség és segíteni akarás, hogy lehetőségeinkhez mérten meglevő vagy a jövőben meg­szerzett szerény technikai be­rendezéseinkkel enyhítsük az akusztikai problémákat. De a vállalatok anyagi segítségén felül igényeljük cserébe a „hozzáállás” minőségi válto­zását is. Ez is közös érdek, k. áll Miskolci Jónás Géza és zenekara a Citadellában játszik Segítség zenészeinknek Ha itt-ott akad is még javítani való, ezért többségében el­mondhatjuk, hogy zenei ellátás és művészi követelmény tekin­tetében előbbre léptünk. Újabb bizonyítéka ennek az OSZK ál­tal kiadott „SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK KÖTELEZŐ VIZS­GAANYAGA” és „A ZENEELMÉLET ALAPJAI” című tan­könyv. A KÖTELEZŐ VIZSGAANYAG bevezetőjében részletes tá­jékoztatót kapnak vizsgázni készülő zenészeink a működési en­gedélyekről és a vizsgáról, a vizsgáztatás módjáról és minden egyéb a vizsgával összefüggő kérdésekről. A továbbiakban külön csoportosításban részletesen ismer­teti az egyes hangszerek kategóriánkénti követelményét elméleti és gyakorlati vonatkozásban. Külön nép- és tánczenei csoporto­sításban sorolja fel a kötelező számokat s a mellékletben segít­séget nyújt a repertoár összeállításához is. Úgy érezzük, hogy ez a kiadvány még a már kategóriával rendelkező és jelenleg javító vizsgára nem készülő zenészeinknek is hasznos útmutató. A ZENEELMÉLET ALAPJAI című tankönyv viszont olyan hasznos, a szórakoztatózenei területen egyedülálló kiadvány, melyet a szakmáját, hivatását igazán szerető zenész nem nélkü­lözhet. Nagy segítséget ad a vizsgázók elméleti felkészüléséhez és szélesíti elméleti tudását a már hivatásos zenészeknek is. Szerzője Pongrácz Zoltán, akinek eddigi könyvei is nagy si­kert értek el. Mindkét most megjelent könyv beszerezhető az OSZK köz­pontjában és a megyei kirendeltségeken. Minden zenészünknek ajánljuk. SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK

Next