Szórakoztató Zenészek, 1972 (1. szám)
1972 / 1. szám
FURCSASÁGOK Azt hiszem, a szórakoztatózenészek íratlan szabályairól már sokan beszéltek. Ki ne ismerné pl. az aranyszabályt: a vendégekkel kontaktust kell teremteni. Ugyanakkor az egyik üzlet vezetője úgy állíttatta a zongorát, hogy a zenész a közönség nagyobb felének háttal ült. Nem hiszem, hogy szándékosság bujkálna a zongoraállítás mögött, de érdemes ilyenre is felfigyelni. Noteszámban szép számmal gyűlnek különböző — nagyon is furcsállandó — fogások, melyek egyes munkaadók és zenészek kapcsolata körül zajlik. Ezek közül ismertetek kettőt. Ugyanis az ember és ember kapcsolatára sajnos nincs konkrét előírás. Néha nagyon is ötletszerű vagy kitervelt intézkedéssel kell számolnunk. CSONGRÁDI TÖRTÉNET Az egyik szövetkezeti egység zenészeivel közölték, hogy az üzletet bezárják, nekik felmondanak, ők ragaszkodtak az aláírt szerződéshez. A döntés nem sokáig késett: játszanak akkor egy községi üzletükben. Fogták hát hangszereiket, és átutaztak. A beosztás szerint délután öttől, tizenegyig kellett játszani. Záróra után látják ám, hogy nincs mivel hazamenni. Nincs közlekedési eszköz. Szállást viszont nem tud adni a vállalat. Újra panaszt tesznek. Meghallgatják őket. Újabb döntés: játszanak akkor fél nyolcig, így az utolsó autóbusszal haza tudnak menni. Álló hónapig teszik, amint mondtak. Mikor eljön a fizetés napja, akkor csodálkoznak ám, hogy mindössze fél napi munkaidőt számoltak el számukra. Ebben az esetben nem is a jogok viszonylatával foglalkoznék. A kérdés azóta tisztázódott és lezárult. A módszer háborított fel. Nem egyenlősdi játék ez. Egyik oldalon a dolgozni, zenélni szerető és akaró ember áll, a másik oldalon pedig a számítgató, paragrafusok közt kacskaringózó ötletes munkaadó, aki így próbálja menteni a menthetőt. A zenész, a dolgozó ember kárára. TOLNAI ESET A szövetkezet itt is bezárta a csárdát. Felmondás, fellebbezés, döntés. Hol ez nyert, hol az. Végül: munkafegyelmi vétség nélkül mégis a zenésznek van igaza. A szövetkezet erre elrendeli, hogy maradnak, de a zenészek minden este 8 órakor jelentkezzenek a szövetkezet telephelyének éjjeli őrénél, aki majd megmondja, van-e munka aznap számukra. Ez az átlátszó trükk beválik, mert az önérzetnek is van határa. Ezt a megalázó feltételt nem teljesítették a zenészek, mert úgy érezték, hogy a szövetkezet által felkínált ilyen játékszabály elfogadása itt már az emberi méltóság, a munkaviszony megcsúfolása is egyben. Megint csak arról van szó, hogy a paragrafusok ismerőinek helyzeti energiája más súlycsoportba tartozó erőfölényével ruházza fel a munkaadók némelyikét. Tudom, ezek kirívó esetek. De szerintem az ilyen erőfölénytől meg kellszabadítani” azokat, akik visszaélnek helyzetükkel. Azt hiszem, így kívánja ezt az emberség — szintén íratlan — szocialista szabálya. Nem szeretném, ha félreértené valaki, e sorok semmiképp nem a „nálunk, szórakoztatózenészeknél semmi baj nincs!” felkiáltás jegyében születtek. Tudom, sok még a belső, orvoslásra váró probléma. A zenekarokon belüli vita, a „poharazgatunk, mert nem tejcsárda ez” jelszó híveinek meggyőzése stb. Igen ezektől is függ, hogy a szórakoztatózenész munkája ne legyen rutinból jövő és esetenként kifogásolható. Legközelebb ezekről is szó lesz. S. P. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat egyike a legtöbb zenészt foglalkoztató vállalatnak, és ebből kiindulva kezdem a beszélgetést — ami most csak tánczenei kérdésekre korlátozódik — Barna Istvánnal, a propagandaosztály vezetőjével, aki ellátja a zenei ügyek intézését is. — A vállalat üzemegységeinek területi szétszórtsága okoz e különösebb gondot a központi elképzelések megvalósításában? — kérdezem tőle. — Szerencsére nem. Ma már jól olajozott ez a gépezet is, példa erre a legutóbbi Szilveszter. Előtte minden üzemegység vezetője kapott egy levelet, amelyben felhívtuk a figyelmüket a rossz vagy hibás erősítő berendezések sürgős kijavítására. A mulasztás pénzbüntetést is kilátásba helyezett. Eredmény: semmiféle technikai fennakadás nem történt. — Zenészkörökben úgy hírlik, hogy sok személycsere történt a prolongálás alapján — említem. — Nem tudom, honnan származik ez a hír, hiszen mindössze 21 zenészt érintett a csere. Ez is jórészt vállalaton belül zajlott le. Néhányan külföldre szerződtek. Ezek helyére természetesen újabbakat kellett szerződtetnünk, mert vállalatunk a külföldre készülő zenészek A zertevigyi előadó véleménye elé soha nem gördít akadályt. A zenekarokkal s ezen belül a zenészekkel nem rossz a kapcsolatunk. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a külföldről hazatérők ismét hozzánk jönnek vissza. Elég talán, ha a kitűnő zongoristát Falvay Verát, az Ungár együttest és Müller Antal trióját említem. — Nemrégen nyílt meg fővárosunk két reprezentatív szállodája a Wien és a Volga. Zenei ellátása hogyan alakult? — Mind a Wienben dolgozó Németh házaspárral, akik ezelőtt a siófoki üzemegységünkben dolgoztak, mind a Volgában muzsikáló Hegedűs Gábor trióval a legnagyobb mértékben elégedettek vagyunk. De ami még lényegesebb, a hazai és külföldi vendégek is. Megemlítem a rossz zongorát. — A zongorahangoltatás nem az én feladatom. Sokszor a zenészek hanyagsága is közrejátszik. Ugyanis minden üzemegységünkben négy illetékeshez fordulhatnak az ott dolgozó muzsikusok, az üzletigazgatóhoz, annak helyetteséhez, az üzletvezetőhöz és a műszaki vezetőhöz. Ha problémájuk van, ne mulasszák el a figyelmeztetést. A Moulin Rouge-ban a sikeres új műsorban héttagú zenekar működik közre. A műsor befejezése után azonban csak trió játszik tánczenét. Nem okoz ez visszaesést? — Nem hiszem, mert a pergő és jó értelemben vett harsány program után a szelidebb tánczene megnyugtató és azt tapasztaltuk, hogy találkozik a közönség tetszésével. Az elmúlt években egyébként is sok problémánk akadt ott a zenekarral. (Gáspár, Balatoni kivételével.) Nagyon felelőtlen, fegyelmezetlen, dezorganizált „együttes” volt. Nagy létszámú zenekart nehezebb összefogni. Bár lehet, hogy csak az egyes személyek teszik. Tapasztalatunk, hogy a képzett, fegyelmezett muzsikusok — akik a többségét alkotják zenészeinknek — évekig dolgoznak nálunk, és jól érzik magukat. Reméljük ez a helyzet még tovább fejlődik, erősödik. Úgy tudom erre törekszik az OSZK is. K. A. 2 AKUSZTIKA — ÚH! Amikor tizenegynéhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban a szórakoztatóipar területén általánossá kezdett válni az elektroakusztika, az örökifjú Frank Sinatra így nyilatkozott a Down Beat című zenei szaklapban: „A technika ma már ott tart, hogy nem tudok konkurálni önmagammal A natúr előadásmód és a speciális berendezésekkel feljavított produkció között azóta még nagyobb a szakadék. A hanglemeziparban, a rádiózásban, a tévénél mindennapossá vált az új technikai módszerek alkalmazása. Ez a folyamat — bár minden zenei irányzatra kihat és kihatott — legerőteljesebben a popzene arculatát változtatta meg. A normál ún. mono rádiózás is ma már „négysávos” tánczenei felvételeket harsog, nem is beszélve a lassan, de biztosan terjedő sztereorádiózásról, mely még tökéletesebb zenei élvezetet nyújt. Az énekesek önmagukkal uniszolóznak, vagy egy énekes több szólamban énekel a lemezekről, és a hatást fokozzák a zengetők, visszhangosítók, torzítók ... A könnyűzene, a tánczene, a jazz kedvelői a tömegkommunikációs eszközökön keresztül ömlesztve kapják kedvenc dallamaikat szinte tökéletes hanghatásban. Ebben a jelentős technikai átalakulási és fejlődési folyamatban a vendéglátóipari szórakoztatózene azonban alaposan lemaradt. A komplikációk a következőkből erednek. A szerep lemezjátszó, a rádió, a tévékészülék elhalkítható, de lehalkítva is megőrzi a muzsika eredeti jellegzetességeit akusztikailag — sőt adott esetben fülhallgatóval is élvezhető. Az éttermek, bárok zenekarai nem halkíthatók le. De, ami a basszusgitár hangfala mellett elviselhetetlenül hangosnak tűnik, az a terem másik végében esetleg alig hallható. Zenészkörökben közismert a budapesti Revü Bár ilyen jellegű és már évek óta húzódó problémája; kiderült, hogy a mulató álmennyezete és a valódi között levő tér, mint zengető hangszekrény „viselkedett”, és a műsort, valamint a zenekart a bár feletti lakásokban négy emeletnyi magasságban jobban lehetett hallani, mint lent a helyiségben. A nyári hónapokban hasonló gondokkal küzd az EMKE Étterem is. Este 10 óráig a nyitott ablakokon kiáramlik a muzsika a Blaha Lujza térre, de a csendrendelet értelmében 22 óra után bezárulnak az ablakok. — csakhogy akkor még szinte elviselhetetlen a hőség, hiszen légkondicionáló berendezés nincs az étteremben. Ugyanez a helyzet az Újlaki Étterem Telefon bárjában annak ellenére, hogy az épület viszonylag távolabb van a lakóházaktól..., és sorolhatnám tovább. Könnyű lenne elintézni a a kérdést azzal, hogy ezek a problémák megoldása pénzkérdés. De a dolog nem ilyen egyszerű. Kétségtelenül tény, hogy szórakoztató helyeink legtöbbjét a múltból örököltük. Szép számmal épülnek azonban új zenés mulatók. És hogy jó néhány akusztikai gond megoldódjék itt kellene valamit tenni, valamit elkezdeni. Egy új vendéglátóipari kombinát, üzemegység legtöbbször többmillió forint befektetés eredménye. Nem hiszem, hogy ilyen „nagyságrendű” beruházás esetén túl nagy költség lenne, ha tudományosan határoznák meg pl. a zenekar helyét. Ilyen esetről azonban még nem hallottam. Sajnos azonban a vállalatok hangosítási ügyekben sokszor begombolkoznak, de egyre több szerződés alapfeltétele, hogy a zenésznek hangfalai, mikrofonjai stb. legyenek. A szórakozni vá- Kritika gyök pedig elkényeztetve a házhoz jövő konzervzenétől, a zenés-műsoros lokálokban, éttermekben matt, száraz, vékonyka hangzást kapnak vagy dobhártyalyukasztó zenét. Bennünk, zenészekben — állíthatom — megvan a készség és segíteni akarás, hogy lehetőségeinkhez mérten meglevő vagy a jövőben megszerzett szerény technikai berendezéseinkkel enyhítsük az akusztikai problémákat. De a vállalatok anyagi segítségén felül igényeljük cserébe a „hozzáállás” minőségi változását is. Ez is közös érdek, k. áll Miskolci Jónás Géza és zenekara a Citadellában játszik Segítség zenészeinknek Ha itt-ott akad is még javítani való, ezért többségében elmondhatjuk, hogy zenei ellátás és művészi követelmény tekintetében előbbre léptünk. Újabb bizonyítéka ennek az OSZK által kiadott „SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK KÖTELEZŐ VIZSGAANYAGA” és „A ZENEELMÉLET ALAPJAI” című tankönyv. A KÖTELEZŐ VIZSGAANYAG bevezetőjében részletes tájékoztatót kapnak vizsgázni készülő zenészeink a működési engedélyekről és a vizsgáról, a vizsgáztatás módjáról és minden egyéb a vizsgával összefüggő kérdésekről. A továbbiakban külön csoportosításban részletesen ismerteti az egyes hangszerek kategóriánkénti követelményét elméleti és gyakorlati vonatkozásban. Külön nép- és tánczenei csoportosításban sorolja fel a kötelező számokat s a mellékletben segítséget nyújt a repertoár összeállításához is. Úgy érezzük, hogy ez a kiadvány még a már kategóriával rendelkező és jelenleg javító vizsgára nem készülő zenészeinknek is hasznos útmutató. A ZENEELMÉLET ALAPJAI című tankönyv viszont olyan hasznos, a szórakoztatózenei területen egyedülálló kiadvány, melyet a szakmáját, hivatását igazán szerető zenész nem nélkülözhet. Nagy segítséget ad a vizsgázók elméleti felkészüléséhez és szélesíti elméleti tudását a már hivatásos zenészeknek is. Szerzője Pongrácz Zoltán, akinek eddigi könyvei is nagy sikert értek el. Mindkét most megjelent könyv beszerezhető az OSZK központjában és a megyei kirendeltségeken. Minden zenészünknek ajánljuk. SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK