Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)
1976 / 1. szám
A zeneművész-szakszervezet elnökségének terveiről Az elért eredmények és a jól ismert problémák mindig kötelezik az embert vagy a testületet új terveik kialakításakor, így volt ez a Magyar Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége esetében is. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége VIII. kongresszusának általános és a zeneművészszakszervezetre vonatkozó határozatai nagy vonalakban felvázolták a következő évek tennivalóit. A kongresszus óta eltelt hetek azonban még csak arra voltak elegendőek, hogy a határozatok ismeretében a vezető testületek — az alapszervezetek véleményét, elképzeléseit is figyelembe véve — összegezzék a tennivalókat, elkészítsék a munkaprogramokat és munkaterveket, megszervezzék a gyakorlati munkát. Elkészült és a vezető testület már meg is tárgyalta, el is fogadta a zeneművész-szakszervezet elnökségének 1976/77. évre szóló munkatervét. A kongresszusi határozatok szellemében a munkaterv élére az alapszervezetekben végzendő politikai és ideológiai munkára vonatkozó elképzelések kerültek. A következő években az eddigieknél még nagyobb szerepet kap a szakszervezeti munkának ez az eddig sem elhanyagolt területe. Az eddig bevált formák mellett új módszerek teszik — az elnökség elképzelése szerint — tartalmasabbá az e téren végzendő munkát. A zeneművész-szakszervezet elnöksége a jövőben az eddigieknél is szorosabb munkakapcsolatot kíván kialakítani a szakszervezeti bizottságokkal és a bizalmiakkal. Az elnökségi üléseken tovább folytatódnak a szakszervezeti bizottságok beszámolói. Az elnökség fokozott figyelmet kíván fordítani a szórakoztatózenész alapszervezetek tevékenységére és a lehetőségekhez képest még több segítséget szeretne nyújtani gyakorlati munkájukhoz. A magyar szakszervezetek kongresszusa és az alapszabálymódosítás előtérbe helyezte a bizalmiak, a bizalmi hálózat szerepét, feladatkörét. Ahhoz azonban hogy a megnövekedett hatáskörökkel, jogaikkal megfelelően tudjanak élni, a jogokat, a jogok használatát el kell sajátítani. Ezért ezekben a hónapokban az ország különböző részein nemcsak aszakszervezeti bizottságok titkárai, reszortfelelősei, hanem a bizalmiak részére is tartottak és tartanak tanfolyamokat. De nemcsak az a jó, ami új, folytatni kell mindazt, ami az elmúlt időszakban eredményeket hozott, hasznosnak mutatkozott. Így van ez például a brigádvizsgálatokkal is, melyektől megyéről megyére haladva az ország zeneiskolai hálózatának feltérképezését várja a zeneművész-szakszervezet. Az elnökség 1976 márciusában tárgyalja a fővárosi zeneoktatás helyzetének felülvizsgálatáról, majd májusban a Fejér megyei tapasztalatokról készült beszámolót. Januárban még csak a tervek között szerepelt, ma már megvalósult tény: a zeneművész-szakszervezet megvizsgálta, megerősítette a KPVDSZ- szel néhány éve megkötött együttműködési megállapodását. Ennek az okmánynak igen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk, különösen a szórakoztatózenészeket érintő kollektív szerződések megkötése, élet- és munkakörülményeik javítása, érdekeik védelme szempontjából. Reméljük, a gyakorlati alkalmazás során felmerült problémák viszonylag könnyen megoldhatók lesznek, és ha legközelebb ismét e témáról szólunk, kézzel fogható eredményekről tudunk majd beszámolni. A munkaterv külön foglalkozik a rétegmunkával. Az elnökség tovább kívánja szélesíteni a majd húsz éve dolgozó ifjúsági bizottság tevékenységét, létrehozta már a nőbizottságot és a jövőben is fokozott segítséget szeretnének nyújtani nyugdíjas tagjaiknak. Képviselőik természetesen részt vesznek a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége mellett működő munkabizottságokban is. Egy hosszú idő óta vajúdó problémára — a munkaviszonyban nem álló művészeti dolgozók és előadóművészek szakszervezeti tagságának rendezésére — próbál javaslatot tenni a zeneművész-szakszervezet elnöksége 1976 első negyedében. Ez a kérdés tulajdonképpen csak a művészeti szakszervezeti mozgalomban okoz nehézséget, mert itt a tagság egy része — a szakma, a foglalkoztatás specialitása következtében — nem tud minden időben eleget tenni „a bérből és fizetésből élés” feltételeinek. Remélhetőleg a zeneművész-szakszervezet elnöksége javaslataival hozzá tud járulni e probléma megnyugtató megoldásához. Még ebben az évben megvizsgálja az elnökség a szimfonikus zenekarok munkafeltételeit. A szimfonikus zenekarok egységes ügyrendjének kialakítása — mely szintén a következő időszak tervei között szerepel — biztosan egy sor ma még meglevő feszültség, probléma megoldását eredményezi. A zenepedagógusok és a közismereti tárgyakat tanító tanárok élet- és munkakörülményeinek összehasonlítása egyegy azonos, vagy szomszédos (Folytatás a 2. oldalon) A jó munkáért Örömmel vettük a hírt, hogy a Hajdú-Bihar megyei V. V.nál dolgozók közül újabban Jeremiás Béla, az Aranybika zenekarvezetője, valamint Benczi Gyula, a Gambrinusz étterem zenekarvezetője „Szocialista Kultúráért" miniszteri kitüntetésben részesült. Ugyanakkor Budai Aladár és Budai Károly az Aranybika étterem zenekarának tagjai, valamint Jani Géza, a Hungária étterem zenekarának tagja miniszteri dicséretet kapott. Megemlítjük azt is, hogy Benczi Gyula a fenti kitüntetésen túl a vállalat igazgatóságától aranygyűrűt, valamint 20 éves véradásért a „Kiváló Véradó" kitüntetés bronz fokozatát is megkapta. Az Észak-Budai V. V. „Kiváló Dolgozó” kitüntetést adott Kovács Gusztáv és P. Somogyi Gyula zenészeknek. Magadics Imre, az OSZK Vas megyei kirendeltség vezetője a KPVDSZ fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezett aktívaülésen pénzjutalomban részesült. Valamennyiüknek gratulálunk és további jó munkát kívánunk. Jeremiás Béla Budai Károly XVIII. évfolyam, 1976. 1. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Éljen hazánk felszabadulásának 31. évfordulója! ÁRA: 2,50 FORINT !Útmutatás a munkához A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa — mintM ismeretes — értékelte az elmúlt időszak munkáját, összegezte a szakszervezeti választások tapasztalatait és megjelölte a következő öt évre szóló tennivalókat. A kongresszuson kifejezésre jutott az a tény, hogy a magyar szakszervezetek megtalálták helyüket, szerepüket, feladataikat a szocializmus viszonyai között. Kialakultak, tisztázódtak jogaik, kötelességeik, megerősödött szervezeti önállóságuk, megnövekedett felelősségük. Négymilliós tagságukkal a magyar szakszervezetek társadalmunk legátfogóbb osztály- és tömegszervezetévé, a párt legfőbb támaszaivá váltak. Részesei a munkáshatalomnak, jelen vannak a szocializmus építésének valamennyi területén, szavuk van a dolgozókat érintő minden kérdésben. A szervezett dolgozók legmagasabb fórumának sokoldalú eszmecseréjében a gazdasági kérdések álltak az előtérben. A jelenlegi helyzetben ez érthető és természetes. Ma már köztudomású, hogy — a IV. ötéves terv imponáló eredményei mellett — nem várt nehézségek keletkeztek gazdasági életünkben. A nemzetközi gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásai, valamint saját munkánk gyengeségei miatt a népgazdaság egyensúlyában romlás következett be. A kivezető út lépcsőfokai a következők lehetnek: gazdasági hatékonyság — nemzeti jövedelem növekedés — életszínvonal emelkedés. Az V. ötéves terv megfelelő alapokat nyújt ehhez. Biztosítja a korábbiaknál ugyan szerényebb, de megalapozott életszínvonal emelkedést. Ennek feltétele viszont a népgazdaság 1976. évi tervének teljesítése, az új gazdasági szabályozók következetes alkalmazása, az ésszerű munkaerőgazdálkodás, a munkafegyelem megszilárdítása, a minden területen érvényesítendő takarékosság, a jobb, a becsületesebb munka, a felelősségteljesebb vezetés. A XXIII. kongresszus jelentőségének megfelelően foglalkozott a szocialista demokrácia kérdéseivel. Hangsúlyozta, hogy az üzemi, vállalati, intézményi, munkahelyi demokrácia fejlesztése nem öncél, hanem közügy. Eszköze annak, hogy csökkentsük a hibák forrásait, lehetőség arra, hogy szabad utat adjunk a dolgozók reális és hasznos véleményeinek, javaslatainak. A demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező, kölcsönösen erősítő fogalom. Arra van szükség, hogy mindez tükröződjék az emberek gondolkodásában és magatartásában, érvényesüljön a vezetők és a dolgozók mindennapi kapcsolatában. A személyes példamutatás és felelősség nemcsak pedagógiai követelmény, de politikai felhajtó- és lendítőerő is! A szocialista demokrácia fejlesztését nem kampánymunkának fogjuk fel, hanem hosszú időre szóló tartós folyamatként. Nem fórumainak szaporítása a közvetlen cél, hanem e fórumok lehetőségeinek kihasználása, hatékonyságuk fejlesztése. Mivel szakszervezeti kongresszusról van szó, természetes, hogy szociálpolitikánk fejlesztése, az élet- és munkakörülmények további javítása megkülönböztetett figyelmet kapott. Ám az is kézenfekvő, hogy az előrehaladás a gazdasági helyzet függvénye, s az érdekek sorrendjében a társadalmi érdeké az elsőbbség. Ami az árakat illeti: a mostani áremelkedések elkerülhetetlenek voltak. Ugyanakkor a jövőben szigorúbb áruellenőrzésre van szükség. A bérekről szólva: a jövedelem-elosztás elveit abba az irányba kell továbbfejleszteni, hogy „az kapjon többet, aki többet ad". A kongresszus síkra szállt azért, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása a munkahelyen végzett munkáért járó bér legyen. Szükséges, hogy csökkenjenek az indokolatlan kereseti különbségek. Ezért el kell torlaszolni a féllegális jövedelemszerzés csatornáit, szigorúan fel kell lépni a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. A lakásgondok enyhítése, a gyermekintézmények fejlesztése továbbra is kiemelt feladat. A tennivalók sorrendjében hasonló „helyezést" kapott a nyugdíjasok helyzetének további javítása. A tervek között szerepel az alacsony nyugdíjak emelése, és az idős korúak életkörülményeit derűsebbé varázsoló más intézkedések. Az egymillió nyolcszázezer nyugdíjassal való törődés azonban nem lehet csak az állam gondja. A velük való foglalkozás a munkahelyek kötelessége is, és nem utolsósorban kereső, felnőtt gyermekeik emberi felelőssége! A kongresszus állásfoglalása szerint sokoldalú gondoskodásban kell részesíteni a több gyermekes családokat, fejlesztésre szorul a munka- és egészségvédelem, valamint az üzemi étkeztetés. „A szocializmusnak nemcsak az anyagi jólét megteremtése a célja” — hangsúlyozta Gáspár Sándor elvtárs. A SZOT főtitkára ezzel a tudatformálás feladataira célzott. Azért, hogy „ne legyen meztelen és foltos irhájú a jellem, a szellemi élet sem". A szakszervezeti nevelő munka eszközeivel és lehetőségeivel segítsük a szocialista életmód térhódítását, a tartalmas emberi kapcsolatok, a művelődés közösségi formáinak fejlesztését. Különösen a munkahelyi nevelés az a terület, ahol még számottevő tartalékaink vannak. A gyakorlati munka szempontjából fontos, hogy az érdekvédelmi tevékenység és az ideológiai, politikai, kulturális nevelés egységben valósuljon meg. A szakszervezeti munka továbbfejlesztésének lényeges feltétele, hogy erősítsük a szakszervezeti demokráciát, alapszervezeteink belső rendjét, fegyelmét. Tapasztalatokból tudjuk, hogy minden célkitűzés az alapszervezetekben, a szakszervezeti bizottságokban dől el. Ebben az összefüggésben kiemelt szerepük van a bizalmiaknak. Nagy jelentőségű döntés, hogy a kongresszus visszaállította a bizalmiak egyetértési jogát az egyéni bérezésben. Ebben is kifejezésre jut a szakszervezeti mozgalom igénye: a dolgozókat érintő minden kérdésben ki kell kérni a bizalmiak véleményét, támaszkodni kell javaslataikra, a döntések után pedig tájékoztatni kell őket a bizalmi testületek útján. A megnövekedett jogok kötelességünkké teszik, hogy felelősséggel, hozzáértően éljünk azokkal. Mint látható, a magyar szakszervezetek XXIII. kongreszszusa útmutatást adott a munkához. A szervezett dolgozók érdekeinek képviseletéért, és jogainak védelméért tanácskozott. Értünk hozta meg döntéseit. Érdekünk és kötelességünk, hogy közös erőfeszítéssel valóra váltsuk elhatározásait. Felfrissült kedvvel, megújult erővel, meggyőződéssel. KÁRPÁTI SÁNDOR