Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)

1976 / 1. szám

A zeneművész-szakszervezet elnökségének terveiről Az elért eredmények és a jól ismert problémák mindig kö­telezik az embert vagy a tes­tületet új terveik kialakítása­kor, így volt ez a Magyar Ze­neművészek Szakszervezetének elnöksége esetében is. A Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetsége VIII. kongresszusának általános és a zeneművész­szakszervezetre vonatkozó ha­tározatai nagy vonalakban fel­vázolták a következő évek ten­nivalóit. A kongresszus óta el­telt hetek azonban még csak arra voltak elegendőek, hogy a határozatok ismeretében a vezető testületek — az alap­szervezetek véleményét, elkép­zeléseit is figyelembe véve — összegezzék a tennivalókat, el­készítsék a munkaprogramokat és munkaterveket, megszervez­zék a gyakorlati munkát. Elkészült és a vezető testület már meg is tárgyalta, el is fogadta a zeneművész-szak­szervezet elnökségének 1976/77. évre szóló munkatervét. A kongresszusi határozatok szel­lemében a munkaterv élére az alapszervezetekben végzendő politikai és ideológiai munkára vonatkozó elképzelések kerül­tek. A következő években az eddigieknél még nagyobb sze­repet kap a szakszervezeti munkának ez az eddig sem elhanyagolt területe. Az eddig bevált formák mellett új mód­szerek teszik — az elnökség elképzelése szerint — tartal­masabbá az e téren végzendő munkát. A zeneművész-szakszervezet elnöksége a jövőben az eddi­gieknél is szorosabb munka­­kapcsolatot kíván kialakítani a szakszervezeti bizottságokkal és a bizalmiakkal. Az elnöksé­gi üléseken tovább folytatód­nak a szakszervezeti bizottsá­gok beszámolói. Az elnökség fokozott figyelmet kíván for­dítani a szórakoztatózenész alapszervezetek tevékenységé­re és a lehetőségekhez képest még több segítséget szeretne nyújtani gyakorlati munká­jukhoz. A magyar szakszervezetek kongresszusa és az alapszabály­módosítás előtérbe helyezte a bizalmiak, a bizalmi hálózat szerepét, feladatkörét. Ahhoz azonban hogy a megnöveked­ett hatáskörökkel, jogaikkal meg­felelően tudjanak élni, a jogo­kat, a jogok használatát el kell sajátítani. Ezért ezekben a hó­napokban az ország különböző részein nemcsak a­­szakszerve­zeti bizottságok titkárai, re­szortfelelősei, hanem a bizal­miak részére is tartottak és tartanak tanfolyamokat. De nemcsak az a jó, ami új, folytatni kell mindazt, ami az elmúlt időszakban eredménye­ket hozott, hasznosnak mutat­kozott. Így van ez például a brigád­vizsgálatokkal is, me­lyektől megyéről megyére ha­ladva az ország zeneiskolai há­lózatának feltérképezését várja a zeneművész-szakszervezet. Az elnökség 1976 márciusában tárgyalja a fővárosi zeneokta­tás helyzetének felülvizsgála­táról, majd májusban a Fejér megyei tapasztalatokról készült beszámolót. Januárban még csak a ter­vek között szerepelt, ma már megvalósult tény: a zenemű­vész-szakszervezet megvizsgál­ta, megerősítette a KPVDSZ- szel néhány éve megkötött együttműködési megállapodá­sát. Ennek az okmánynak igen nagy jelentőséget tulajdonítha­tunk, különösen a szórakozta­tózenészeket érintő kollektív szerződések megkötése, élet- és munkakörülményeik javítása, érdekeik védelme szempontjá­ból. Reméljük, a gyakorlati al­kalmazás során felmerült problémák viszonylag könnyen megoldhatók lesznek, és ha legközelebb ismét e témáról szólunk, kézzel fogható ered­ményekről tudunk majd beszá­molni. A munkaterv külön foglalko­zik a rétegmunkával. Az elnök­ség tovább kívánja szélesíteni a majd húsz éve dolgozó ifjú­sági bizottság tevékenységét, létrehozta már a nőbizottságot és a jövőben is fokozott segít­séget szeretnének nyújtani nyugdíjas tagjaiknak. Képvise­lőik természetesen részt vesz­nek a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetségének elnöksége mellett működő munkabizott­ságokban is. Egy hosszú idő óta vajúdó problémára — a munkavi­szonyban nem álló művészeti dolgozók és előadóművészek szakszervezeti tagságának ren­dezésére — próbál javaslatot tenni a zeneművész-szakszer­vezet elnöksége 1976 első ne­gyedében. Ez a kérdés tulaj­donképpen csak a művészeti szakszervezeti mozgalomban okoz nehézséget, mert itt a tag­ság egy része — a szakma, a foglalkoztatás specialitása kö­vetkeztében — nem tud min­den időben eleget tenni „a bérből és fizetésből élés” felté­teleinek. Remélhetőleg a zene­művész-szakszervezet elnöksé­ge javaslataival hozzá tud já­rulni e probléma megnyugtató megoldásához. Még ebben az évben meg­vizsgálja az elnökség a szim­fonikus zenekarok munkafelté­teleit. A szimfonikus zenekarok egységes ügyrendjének kiala­kítása — mely szintén a követ­kező időszak tervei között sze­repel — biztosan egy sor ma még meglevő feszültség, prob­léma megoldását eredményezi. A zenepedagógusok és a köz­ismereti tárgyakat tanító taná­rok élet- és munkakörülmé­nyeinek összehasonlítása egy­­egy azonos, vagy szomszédos (Folytatás a 2. oldalon) A jó munkáért Örömmel vettük a hírt, hogy a Hajdú-Bihar megyei V. V.­­nál dolgozók közül újabban Jeremiás Béla, az Aranybika zenekarvezetője, valamint Ben­czi Gyula, a Gambrinusz ét­terem zenekarvezetője „Szo­cialista Kultúráért" miniszteri kitüntetésben részesült. Ugyan­akkor Budai Aladár és Budai Károly az Aranybika étterem zenekarának tagjai, valamint Jani Géza, a Hungária ét­terem zenekarának tagja mi­niszteri dicséretet kapott. Megemlítjük azt is, hogy Benczi Gyula a fenti kitün­tetésen túl a vállalat igazga­tóságától aranygyűrűt, vala­mint 20 éves véradásért a „Ki­váló Véradó" kitüntetés bronz fokozatát is megkapta. Az Észak-Budai V. V. „Ki­váló Dolgozó” kitüntetést adott Kovács Gusztáv és P. Somogyi Gyula zenészeknek. Magadics Imre, az OSZK Vas megyei kirendeltség veze­tője a KPVDSZ fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezett aktívaülésen pénz­jutalomban részesült. Valamennyiüknek gratulá­lunk és további jó munkát kívánunk. Jeremiás Béla Budai Károly XVIII. évfolyam, 1976. 1. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Éljen hazánk felszabadulásának 31. évfordulója! ÁRA: 2,50 FORINT !Útmutatás a munkához A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa — mint­­M ismeretes — értékelte az elmúlt időszak munkáját, összegezte a szakszervezeti választások tapasztalatait és megjelölte a következő öt évre szóló tennivalókat. A kongresszuson kifejezésre jutott az a tény, hogy a magyar szakszervezetek megtalálták helyüket, szerepüket, feladatai­kat a szocializmus viszonyai között. Kialakultak, tisztázód­tak jogaik, kötelességeik, megerősödött szervezeti önállósá­guk, megnövekedett felelősségük. Négymilliós tagságukkal a magyar szakszervezetek társadalmunk legátfogóbb osztály- és tömegszervezetévé, a párt legfőbb támaszaivá váltak. Ré­szesei a munkáshatalomnak, jelen vannak a szocializmus építésének valamennyi területén, szavuk van a dolgozókat érintő minden kérdésben. A szervezett dolgozók legmagasabb fórumának sokoldalú eszmecseréjében a gazdasági kérdések álltak az előtérben. A jelenlegi helyzetben ez érthető és természetes. Ma már köz­tudomású, hogy — a IV. ötéves terv imponáló eredményei mellett — nem várt nehézségek keletkeztek gazdasági éle­tünkben. A nemzetközi gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásai, valamint saját munkánk gyengeségei miatt a nép­gazdaság egyensúlyában romlás következett be. A kivezető út lépcsőfokai a következők lehetnek: gazdasági hatékony­ság — nemzeti jövedelem növekedés — életszínvonal emel­kedés. Az V. ötéves terv megfelelő alapokat nyújt ehhez. Biztosítja a korábbiaknál ugyan szerényebb, de megalapozott életszínvonal emelkedést. Ennek feltétele viszont a népgaz­daság 1976. évi tervének teljesítése, az új gazdasági szabá­lyozók következetes alkalmazása, az ésszerű munkaerőgaz­dálkodás, a munkafegyelem megszilárdítása, a minden terü­leten érvényesítendő takarékosság, a jobb, a becsületesebb munka, a felelősségteljesebb vezetés. A XXIII. kongresszus jelentőségének megfelelően foglal­kozott a szocialista demokrácia kérdéseivel. Hangsúlyozta, hogy az üzemi, vállalati, intézményi, munkahelyi demok­rácia fejlesztése nem öncél, hanem közügy. Eszköze annak, hogy csökkentsük a hibák forrásait, lehetőség arra, hogy sza­bad utat adjunk a dolgozók reális és hasznos véleményei­nek, javaslatainak. A demokrácia és a fegyelem nem egy­mást kizáró, hanem egymást feltételező, kölcsönösen erősítő fogalom. Arra van szükség, hogy mindez tükröződjék az em­berek gondolkodásában és magatartásában, érvényesüljön a vezetők és a dolgozók mindennapi kapcsolatában. A szemé­lyes példamutatás és felelősség nemcsak pedagógiai köve­telmény, de politikai felhajtó- és lendítőerő is! A szocia­lista demokrácia fejlesztését nem kampánymunkának fogjuk fel, hanem hosszú időre szóló tartós folyamatként. Nem fó­rumainak szaporítása a közvetlen cél, hanem e fórumok le­hetőségeinek kihasználása, hatékonyságuk fejlesztése. Mivel szakszervezeti kongresszusról van szó, természetes, hogy szociálpolitikánk fejlesztése, az élet- és munkakörül­mények további javítása megkülönböztetett figyelmet ka­pott. Ám az is kézenfekvő, hogy az előrehaladás a gazdasági helyzet függvénye, s az érdekek sorrendjében a társadalmi érdeké az elsőbbség. Ami az árakat illeti: a mostani áremel­kedések elkerülhetetlenek voltak. Ugyanakkor a jövőben szi­gorúbb áruellenőrzésre van szükség. A bérekről szólva: a jö­vedelem-elosztás elveit abba az irányba kell továbbfejlesz­teni, hogy „az kapjon többet, aki többet ad". A kongresszus síkra szállt azért, hogy a személyi jövedelem alapvető for­rása a munkahelyen végzett munkáért járó bér legyen. Szükséges, hogy csökkenjenek az indokolatlan kereseti kü­lönbségek. Ezért el kell torlaszolni a féllegális jövedelem­­szerzés csatornáit, szigorúan fel kell lépni a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. A lakásgondok enyhítése, a gyermekintézmények fejlesz­tése továbbra is kiemelt feladat. A tennivalók sorrendjében hasonló „helyezést" kapott a nyugdíjasok helyzetének to­vábbi javítása. A tervek között szerepel az alacsony nyug­díjak emelése, és az idős korúak életkörülményeit derűsebbé varázsoló más intézkedések. Az egymillió nyolcszázezer nyugdíjassal való törődés azonban nem lehet csak az állam gondja. A velük való foglalkozás a munkahelyek kötelessége is, és nem utolsósorban kereső, felnőtt gyermekeik emberi felelőssége! A kongresszus állásfoglalása szerint sokoldalú gondoskodásban kell részesíteni a több gyermekes családo­kat, fejlesztésre szorul a munka- és egészségvédelem, vala­mint az üzemi étkeztetés. „A szocializmusnak nemcsak az anyagi jólét megterem­tése a célja” — hangsúlyozta Gáspár Sándor elvtárs. A SZOT főtitkára ezzel a tudatformálás feladataira célzott. Azért, hogy „ne legyen meztelen és foltos irhájú a jellem, a szel­lemi élet sem". A szakszervezeti nevelő munka eszközeivel és lehetőségeivel segítsük a szocialista életmód térhódítását, a tartalmas emberi kapcsolatok, a művelődés közösségi for­máinak fejlesztését. Különösen a munkahelyi nevelés az a terület, ahol még számottevő tartalékaink vannak. A gya­korlati munka szempontjából fontos, hogy az érdekvédelmi tevékenység és az ideológiai, politikai, kulturális nevelés egységben valósuljon meg. A szakszervezeti munka továbbfejlesztésének lényeges fel­tétele, hogy erősítsük a szakszervezeti demokráciát, alap­szervezeteink belső rendjét, fegyelmét. Tapasztalatokból tudjuk, hogy minden célkitűzés az alapszervezetekben, a szakszervezeti bizottságokban dől el. Ebben az összefüggés­ben kiemelt szerepük van a bizalmiaknak. Nagy jelentőségű döntés, hogy a kongresszus visszaállította a bizalmiak egyet­értési jogát az egyéni bérezésben. Ebben is kifejezésre jut a szakszervezeti mozgalom igénye: a dolgozókat érintő minden kérdésben ki kell kérni a bizalmiak véleményét, támasz­kodni kell javaslataikra, a döntések után pedig tájékoztatni kell őket a bizalmi testületek útján. A megnövekedett jogok kötelességünkké teszik, hogy felelősséggel, hozzáértően él­jünk azokkal. Mint látható, a magyar szakszervezetek XXIII. kongresz­­szusa útmutatást adott a munkához. A szervezett dolgozók érdekeinek képviseletéért, és jogainak védelméért tanácsko­zott. Értünk hozta meg döntéseit. Érdekünk és kötelessé­günk, hogy közös erőfeszítéssel valóra váltsuk elhatározásait. Felfrissült kedvvel, megújult erővel, meggyőződéssel. KÁRPÁTI SÁNDOR

Next