Szórakoztató Zenészek, 1978 (4. szám)

1978 / 4. szám

AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Nem véletlen a magas színvonal Újabb szakmai bemutató A Fészek Klub nagytermé­ben ismét két zenekar állt pó­diumra Tudjuk, nem könnyű az együttesek helyzete ilyen be­mutatón. Hiszen nem szóra­kozni vágyó közönséggel áll­nak szemben, hanem kollégá­ikkal. Itt mások az akusztikai körülmények, mint megszoko­tt üzletükben, másképp hallják vissza a pódiumra zenéjüket. Nehéz a hangerőt is egy alka­lomra, a helyi viszonyokra be­állítani, a maguk és a közön­ség füléhez igazítani, a mai zenei stílusokhoz irányítani. A bemutató szereplői sikerrel oldották meg e problémákat. A két zenekar hangerejét és hangszínét összehasonlítva a Helikon ’69 erőteljesebb hang­ereje és élesebb hangszíne in­dokolt volt hangszer-összeállí­tásuk, éneklésük, előadásmód­juk miatt. A Brunner-együttes halkabb, puhább volt, s így túlnyomóan vokálra épített műsoruk intimebb, meghittebb hangulatot teremtett. A Helikon ’69 (Reith János zenekarvezető, dob-ének, Kő­teleki István gitár-b. gitár, fu­vola, konga, hegedű, Döme László billentyűs hangszerek, Dankó István b. gitár,trombi­ta, Mukli István szaxofon, kla­rinét, fuvola, gitár, hegedű, billentyűsök) pontos, precíz előadásmódja a kezdeti elfogó­dottság után teljesen kibonta­kozott; a hangszerek kezelői zenekarrá váltak. Sőt moso­lyogni is tudtak, ami nem hát­rány. Műsoruk jó keresztmet­szetet adott arról, hogy a ven­déglátóiparban dolgozó zene­karnak minden stílusban jár­tasnak kell lennie, a különbö­ző műfajokat ilyen hitelesen kell megszólaltatni. (Bár szub­jektív érzés, hogy a latin szá­moknál, az „egy” erőteljesebb lehetne) De ez nem von le ér­tékükből. Javukra írjuk még azt, hogy hangszerén senki nem tengett túl. Hogy példát is mondjunk, a dobos sohasem ütött egy hanggal sem többet, mint kellett, nem akart „vil­logni”. Bizony, sokunkat elkap ilyenkor a szólózás ördöge, ha kell, ha nem. Hangszerelésük tiszta és világos. Külön örö­münkre szolgált, hogy Döme László vállalkozott arra is, hogy egy külön tisztán inst­rumentális számot, nemcsak hangszerelt, hanem komponált is saját témára. Ilyesmit, ilyen megoldásban régen nem hal­lottunk, felidézte a régi „big band” hangulatot. Végre, nem egy „lekagylózott” produkció. Hangszercsere lehetőségeiket kihasználva, jól hangzottak a különböző stílusú számok, megválogatva, ki mit tud éne­kelni! Szép munka volt az énekes­nőt kísérő zenekari produkció is. Világos Katalin ugyanis más zenekar kíséretéhez szo­kott, de vállalta a Reit-zene­­karral való próbákat és a fel­lépést. Amint hallottuk, sike­resen. Kissé „derb” hangja igen alkalmassá teszi a mo­dern számok előadására. Hang­­magassága jól elősegítette a ritmikus „trükkök” kihaszná­lását. Belső ritmusa és ritmi­kája kiváló. Mérsékelt de jó mozgása kellemes benyomást tett. Brunner György és együtte­se (Brunner György zongora­orgona, Tornai Ágnes ének, bass, gitár, Felföldi Csaba szaxofon, klarinét, gitár, Hu­szár József dob) más hang­szer-összeállítással és más ki­fejezésmóddal, mai divatos szóval élve: oldottabb hangu­latot teremtett. Az élő emberi hang által kiváltott intim han­gulat érződött a terembe, me­lyet felcsapódó tapsok üteme is aláhúzott. Az együttes — na­gyon helyesen — az énekre, a vokálra alapozta műsorát, a meglevő hangszerek gazdasá­gos kihasználását tartva szem előtt. A vokálprodukciók leg­biztosabb alapját Tarnay Ági minden hangszínhez alkalmaz­kodó hangja, hangterjedelme (Morricone filmzenéje!), s nem utolsósorban hallatlanul precíz basszusjátéka adja. Jó érzék­kel válogatja ki a feldolgozan­dó számokat, s írja le azokat. Érdekes összehasonlításra adott módot az előző zenekar­ral egyező műsorszámok fel­hangzása. Bebizonyosodott, hogy nem szükséges a lehető legszolgaibb módon leutánozni az eredetit Az egyéni elgon­dolás, az adott hangszerekhez való alkalmazkodás — beleért­ve az énekhangot is — muzi­kálisan megoldva, a legjobb eredményt adta. Régóta hir­detjük ezt! Merjünk egyéniek lenni, hiszen a nagy világsztá­rok sem „koppintják” le egy­mást azonos számok előadása esetén. Dicséretes a műsor­összeállítás. Mindenkinek módjában állt az egyéniségé­nek legmegfelelőbb számot énekelnie. Jó hangszerszólók­ban mutatkoztak be az egyes hangszerek is. P. S. A Helikon ’­9 zenekar Világos Kati ÁRA 2,50 FORINT Mindnyájunk képviseletében külföldön 1978-ban­­ sok zenekarunk utazott külföldi munkára. Leg­többjük megállta a helyét, öregbítette a magyar szóra­­koztatózenészek jó hírét. Most három ilyen zeneegyüttes fényképét mutatjuk be. Felül: Éva és a Roulette (Józsa Éva, Hollander András, Horváth Gyula, Szabó László és Józsa Péter). Dániában dolgoztak. Alul: a Sunday People (Tar­jányi István, Széll Ferenc és Antal Gábor). Jónás Géza és zenekara nagy sikerrel szerepelt Svédországban

Next