Szórakoztató Zenészek, 1985 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 1. szám
xL» «1» .Oj, jk 'i' jk Mi Mi M» Mi M« M» Mi Mi jk Mi Mi ik Mi Mi Mi »J» »k M» «T» TJC M' mV mv mV mV M\ 7fr Vf» Vf» Vf» Vf» Vf? Vf» Vf? Vfv Vfv /fv Vf? Vf? Vf» Vfv Vfv Vf? Vf» * * * * * * * * * * * * * * Köszöntjük a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát! * * * * * * * * * * * * * * ♦ Mi Mi Mi vli. Mi. Mi Mi Mi ^i Mi Mi ^i Mi Mi Ml Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Mi Vff V^» Vfv Vf» Vfv Vf» Vfv vfv Vfv Vfv Vfv Vfv 4? Vfv Vfv Vfv Vfv Vfv Vfv Vf» Vfv Vf» Vf» Vfv Vf» ^v Vfv Vfv VJ» Vfv Egy nagy jelentőségű dokumentum margójára Szórakoztatás a humánum szolgálatában Sokak számára talán közhely az a megállapítás, de nem szükségtelen újra és újra hangsúlyozni, hogy „a szórakozás és kikapcsolódás utáni vágy természetes emberi igény, amelynek kulturált kielégítésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A szocializmus eszményeinek ellentmond a „tömegkultúra" és a „magas" művészet szembeállítása. Fel kell lépni a szórakozással kapcsolatos közönségigények arisztokratikus lebecsülése ellen, de a rájuk hivatkozó színvonaltalansággal szemben is” — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség nemrég nyilvánosságra hozott állásfoglalása. A szórakoztató műfajok művelőinek egyetértésével találkozott e nagy fontosságú dokumentum további megállapítása is: „A valóban színvonalas szórakoztatás, az e műfajokban jelentkező művészi teljesítmények kapják meg az őket megillető támogatást és elismerést! Vissza kell szorítani azonban a kereskedelmi-üzleti szempontok eluralkodását, a művészileg silány, ízlésrontó divatokat!” A szabadidő szokások megváltozásával egyidejűleg az úgynevezett rekreatív funkciót, a felüdülést, a frissítő pihenést szolgáló időtöltések fontossága is nyilvánvalóvá vált. A szórakozás alapvetően ilyen szerepet tölt be az emberek életében. Változatos formái között kétségtelenül számolhatunk a művészeti alkotások és produkciók élvezetével, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szórakozási formákat sem, amelyek magáért a szórakoztatásért születnek. A vegyes esztrádműsorok, a divatbemutatóval egybekötött reklámműsorok, a bár- és éttermi műsorok, a népdalestek, a nótaműsorok, a könnyűzenei koncertek, a kabarék, a diszkós műsoros esték kimondott vagy kimondatlan célja nem több és nem kevesebb, mint kellemes, gondtalan, jókedvű órákat nyújtani — az egyébként kifejezetten ezt is igénylő közönségnek. A szórakoztató műfajok művelőinek tudatosan vállalt szándéka az, hogy elősegítsék a mindennapok során megfáradt emberek regenerálódását. Az igényes szórakoztatás tehát nem más, mint a humánum szolgálata. Olyan társadalmi igény kielégítése, amelyet közszükségletnek kell tekinteni! Az idézett pártdokumentum ezért hangsúlyozta, hogy „művészetpolitikai feladataink sorában minden korábbinál nagyobb hangsúlyt követel a szórakozás és a szórakoztatás." Erre a figyelemre felhívásra talán azért is szükség volt, mert a művészek és a közönség is hajlamos a „könnyű műfajokat” arisztokratikus lebecsüléssel kezelni. A szórakoztatás intézmény- és közvetítőrendszerében az arisztokratizmus mellett tapasztalható a legalacsonyabb színvonalhoz, az állítólagos tömegigényhez való alkalmazkodás is. Számos kulturális intézmény, műhely, szerző és előadó a tömegigényre és a gazdasági kényszerűségre hivatkozva eleve az alacsony ízlésszinthez igazodik produkcióival, sőt olykor a könnyű üzleti sikerek reményében maga segít fenntartani azokat az igényeket, amelyekre hivatkozik. Következetlenség, koordinálatlanság mutatkozik a szórakoztatás elvi-politikai és gyakorlati irányításában, befolyásolásában. A kereskedelmi, üzleti szempontok szinte kizárólagos érvényesítése súlyos eszmei, ízlésbeli zavarokat, értékengedményeket okoz, ugyanakkor a szórakoztató műfajok kiemelkedő értékei, az igényes teljesítmények nem kapják meg a szükséges indokolt támogatást. Hosszú távon nem lehet és nem szabad becsapni a nézőket. Nincs általában közönség, nincs általános igényszint, csak konkrét helyzetek, amelyekre föl kell készülni. A szórakoztatóiparban kialakult egyfajta kép a nézőről, magáról a szórakoztató műről, és gyakorta úgy tűnik, mintha megállt volna az idő e szakmában: nem engedhetők meg az unalmas viccek a kabaréban, nem lehet színpadra, pódiumra engedni a képzetlen énekeseket, és hiányos tudású zenészeket, a szakadt neccharisnyában rosszul táncoló lányokat. A szórakozás iránti igények magas színvonalú kielégítése azért sem könnyű feladat, mert állandóan újratermelődik az alacsony ízlésszint. A Művelődéspolitikai Munkaközösség hitet tett és állást foglalt amellett, hogy a „szórakozás és a művészi érték nem állítható szembe egymással." A közönség előtt legtöbbször el is mosódnak a közöttük levő sajátos különbségek. A dokumentum összeállítói igazolják ezt egyfelől azzal, hogy a legrangosabb művészi alkotások nagy része egyben kikapcsolódást is eredményez, másrészt a szórakoztató műfajokban is születnek színvonalas, értékes produkciók. A párt művészetpolitikájának időszerű feladatairól szóló dokumentumban nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a szórakoztatás különböző műfajaiban jelentkező értékes törekvések támogatása, az orientálás, a szórakozási divatok kezelése „hatékonyabb és összehangolt művelődéspolitikai tevékenységet igényel!" Felszólította az illetékeseket ez az állásfoglalás arra, hogy meg kell teremteni a szórakoztatás művészeti és közművelődési és kereskedelmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő, egységes állami irányítását. Ezen belül külön figyelmet érdemel az ifjúság szórakozási igényeinek kulturális kielégítése, az ebben résztvevő állami és társadalmi szervek tevékenységének összehangolása. A Művelődéspolitikai Munkaközösség idézett állásfoglalása teljes terjedelmében megjelent a Társadalmi Szemle és a Kritika című folyóiratok 1984. októberi számaiban. Bőségesen idézték ezt a dokumentumot a napi- és hetilapok is. E nagy fontosságú állásfoglalásnak esetleg sokféle „olvasata” vagy értelmezése lehetséges, ahhoz azonban semmi kétség nem férhet, hogy társadalmunk joggal várja el a szórakoztató műfajok művelőitől az embert szolgáló humánus szórakoztatás alkotó interpretálását. (Duna) Ára: 5 Forint XXVI. évfolyam. 198S. I. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA ... A Duna innen nézve egész sötét, majdnem fekete. Hajótörött gőzösként úszik fölfelé a Rudas-fürdő. Balra csupa véres emlék a folyó: a budai pillérével is vízbe dőlt Erzsébet-híd, törött karjaival. Lecsüngő, béna idegeivel a Lánchíd, a kétszer is elpusztított, minden ívőben leszaggatott Margit-híd. De jobbkézre már saját roncsaira támaszkodva emelkedik fel a Szabadságod, a Boráros téri, a vasúti híd. A nap a citadella mögött járt az égen, melege édes egységbe bűvölte ezt a romos, változatos látképet. A szemközti házsor, a híres Dunapart, várfal, várostrom után. A lyukakon kocsik, emberek bújnak kibe, a magasból olyan aprók, mint dolgukért sürgő-forgó hangyák. Új nemzedékek jönnek, az élet órájuk bízza, hogy a szobáikkal, házaikkal Budapestet is fölépítsék. Aztán megint újak, új gondokkal, új reményekkel. De az övék az első nemzedék, most kezdi el az életet, az első, amely elindul ezen az úton. Mi lesz a sorsa? Köszönt-e jobb idő erre a sokat szenvedett városra? A végtelen házrengeteg nem ad választ, csak a levegő zúg. Szeles, fényes délelőtt volt, április negyedike. Ezen a napon verték ki a német hódítókat utolsó magyarországi állásaikból, két kis határmenti községből, ezen a napon szabadult fel Rédics és Nemesmedves. Részlet Karinthy Ferenc: „Budapesti tavasz” című regényéből Zuhogjon hát lángolva, égve sugárzó négy betűdnek fénye: BÉKE! (Zelk Zoltán: Kiáltás) Felszabadultan Elsőként és utolsónak 1944- ben Battonya volt az első felszabadult magyar helység. Úgy hírlik, hogy e nagyközség néhány év múlva a városi rangra pályázik. A nagyközség hangulata egy kissé már ma is városias. Ehhez hozzájárul a Nemzeti Étterem zenekara. Sául István itt a zenekar prímása, de nem csupán az. Szakszervezeti bizalmi, tehát „közéleti zenész” is. Korán megismerkedett hangszerével, de az akkori körülmények nem tették lehetővé a sokgyermekes családban a következetes, céltudatos zenetanulást. 1945- ben Saul István mégis megalakította első zenekarát. Igaz, az ötvenes évek elején, néhány esztendeig hűtlen lett a „lavottához” és állami tűzoltóként tevékenykedett, de azóta, 28 éve ismét csak a zenéért és a zenéből él. Egy rövid időre „távolabbi” vidéken is megpróbálkozott (Szegeden zenélt), de szíve visszahúzta Battonyára. Évek óta dolgozik zenekarával a Nemzetiben, a helyi ÁFÉSZ kedélyes üzletében. Összeszokott, zeneileg-emberileg összeérlelődött négy muzsikus szórakoztatja a fehér asztaloknál üldögélő battonyaiakat, akiknek pátriája elsőként élte át a felszabadulás semmi máshoz nem hasonlítható érzését. Képünkön Idul István zenekarvezető, Idus János bőgős, Kóródi József brácsás és Sztavics Ödön másodhegedűs. * Indokolt lenne most néhány szót ejteni arról is, hogy utolsóként felszabadult helységünkben, Nemesmedvesen, vajon milyen vendéglátóipari szórakoztatózenét találhatunk. Ebben a kis vasi faluban azonban „mindennapos zenés üzlet” nincsen. Azonban, mint ahogy az egy ilyen „végvárhoz” illik, az alkalmi rendezvényeken az ottani határőrök lelkes zenekara szolgáltatja a talpalávalót. Április 4-én is egy ilyen együttes zenéje mellett ünnepelhetnek a helybeliek, hazánk legnagyobb nemzeti ünnepén. Csaták szabadságunkért A szovjet hadsereg 1944. szeptember 23. és 1945. április 4-e között súlyos véráldozatokat követelő harcokban szabadította fel hazánkat. Az 1945. esztendő — mint ismeretes — sorsforduló a magyar történelemben. A Népszava Lap- és Könyvkiadó a Magyar Távirati Iroda segítségével a közelmúltban közreadta a felszabadító harcok térképét, szemléletesen bemutatva a nagy küzdelem egyes állomásait. A harcok illusztrálására a szerkesztők 12 db 30X24 cm nagyságú korabeli fotót is mellékeltek. A nyitókép egy tüzérségi előkészítésnek állít emléket. A 2. Ukrán front csapatai 1944. szept. 23-án elérték hazánk területét Battonyánál, majd október 5-én tüzérségi tüzet zúdítottak a német „Dél” hadseregcsoport állásaira. A képsorozat záró kockája 1945. április 4-nek olyként állít emléket, hogy a Nemesmedves községben levő szovjet emlékművet mutatja be. Korabeli kép tanúskodik a Kecskeméten, Egerben és a fővárosban harcoló szovjet katonák önfeláldozásáról. Kucsmásan, a havas utcán látjuk R. J. Malinovszkij marsallt, a 2. Ukrán front parancsnokát, amint a 18. lövészhadtest parancsnokának harcálláspontján tartózkodik. Tanúi lehetünk a felszabadítók és a felszabadítottak örömteli találkozásának is. 1985-ös kiadványok A Népszava kiadványtervének összeállításakor meghatározó szempont volt, hogy 1985-ben több jelentős társadalmi és politikai esemény lesz. Ez évben lesznek a tanácstagi, az országgyűlési és a szakszervezeti választások; hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepeljük, és ekkor zajlanak a szakszervezetek kongresszusai. A tervek szerint a kiadó közreadja: A szaktanácstól a SZOT-ig. A magyar szakszervezeti mozgalom története 1945—48. Felszabadulásunk 40. évfordulójának méltó emléket állít Fodor László, a Népszava főszerkesztője Sorsfordítás című kötete. A kiadványt eredeti fotók és dokumentumok teszik teljessé. ÉLJEN HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJA!