Szórakoztató Zenészek, 1985 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 1. szám

Stúdió- vezetők értekezlete A közelmúltban tartották meg a hagyományos év eleji értekezletet a művészeti vezetők részére a Szó­fia utcai Központi Stúdióban. Ezen részt vett az OSZK, valamint a Központi Stúdió igazgatósága. Portik Iván, a Stúdió igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Utána Péter Miklós, az OSZK igazgatója ismertette az elmúlt évi eredmé­nyeket, vázolta az idei lehetősége­ket, és tájékoztatást adott a meg­növekedett követelményekről. Szó esett többek között a növen­dékhangversenyek fontosságáról, a megyék közötti együttműködés lehetőségeiről, a zenekari gya­korlatok rendszeressé tételéről, valamint a hospitálások számá­nak növeléséről, fontosságáról. A jelenlegi tanév szerencsésnek mondható a hangszerpark bőví­tése szempontjából is, hiszen je­lentős mértékben vásároltak ki­rendelt­ségeink új hangszereket: Csongrádban pianínót, alt szaxo­font, Fejér megyében pianínót, dobfelszerelést, gitárt, erősítőt, a szolnoki stúdióban dobfelszerelést, gitárt, Tolnában orgonát, zongo­rát, szóló gitárt, a győriek pianínót, dobfelszerelést kaptak. Tatabá­nyán több hangszer beszerzése vált szükségessé. Stúdióhálózatunk hangszerellá­tottsága országos viszonylatban jó­nak mondható. Szinte mindegyik stúdió rendelkezik megfelelő minő­ségű és értékű, modern hangszerek­kel. A jövőben természetesen csak abban az esetben lesz mód további hangszert vásárolni, ha azt egy­egy újabb tanszak beindítása fel­tétlenül indokolttá teszi.­­­ Az értekezleten szóba került a helyiséghiány nyomasztóan nehéz problémája, melynek orvoslását csak a kirendeltségvezetők és mű­vészeti vezetők együttes összefogá­sa oldhatja meg. Példaként kell em­lítenem a közelmúlt Nyíregyházán történt eseményeit, melynek fősze­replője Bányász János, a nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola Kol­légiumának igazgatója. Az ő ön­zetlen segítsége jelentette a meg­oldást, mégpedig a kollégium igen ideális klubhelyiségében. Az értekezleten felvetődött a tananyag általános modernizálása, melyre az elkövetkező időszakban nagyobb súlyt kell helyezni. Bár a kottaanyag beszerzése köz­tudottan nehézségekbe ütközik, ennek ellenére törekedni kell meg­felelő csatornák útján kazetták és kották beszerzésére. Természete­sen ez nem kampányszerű felada­tot jelent, hanem rendszeres és fo­lyamatos munkát. Az 1984/85-ös tanév pozitív elő­jelekkel indult. 73-ról 93-ra emel­kedett a tanárok létszáma. De je­lentősen növekedett a tanulók szá­ma is. Egyes megyékben 20—30 fős növekedés tapasztalható. Végre si­került elérni a teljes stúdióhálózat kiépítését! Jelenleg a színvonal emelése a fő feladat, melyhez minden művészeti vezetőnek és pedagógusnak eredményes, sike­res munkát kívánunk. Németh László Disco info A WURLITZER — a pénzbe­dobásra zenét szolgáltató gép, már csaknem teljesen feledésbe me­rült. Ám a Pioneer cég tervei sze­rint a wurlitzerek korszerűsített változata hamarosan ismét nép­szerű lesz. A színes képernyővel el­látott „video jukebox"-ok, lézer lemezekről játsszák le a legújabb slágereket. Mivel egy lemezen 4-5 szám van, a gép negyven órányi zene és képanyag tárolására alkal­mas. Külsejük a régi wurlitzereket idéző nosztalgikus változattól a fu­turista modellekig variálható. 1984. kétségtelenül a sikeres filmzenék éve. Nyolc film „sound­track”­ kelt el több mint egymil­lió példányban, kiérdemelve ezzel a platina lemez címet. (Ameriká­ban 500 000 példány eladása „aranylemez”, egymillió pedig „platinalemez”). A nyolc, filmzenét tartalmazó platina album a kö­vetkező: Purple Rain, Ghost­bus­ter, Breakin’, Footloose, The Big Chill, Two of a Kind, Yentl és a Hard to Hold. Korábban, ebből a szempont­ból a legjobb év 1978 volt, amikor öt filmzene album — köztük a Sa­turday Night Fever és a Grease — lett platinalemez. (h.) Mit hallunk az idén? A Magyar Rádió zenei tervéből A Magyar Rádió Zenei Főosztályának vezetője Erkel Tibor, ismertette az 1985-ös év várható zenei eseményeit és a kiemelkedő rádiós produk­ciókat. A tartalmas sajtótájékoztatóból természetesen e hasábokon arra kell reflektálnunk, melyek valamelyest kapcsolatban vannak a szórakoztató­zenei területtel. Mindenekelőtt azonban meg kell említeni, hogy a Rádió összműsorá­­ban mintegy 45 százalék a komolyzene, a klasszikus muzsika, s ugyan­csak 45 százalék a szórakoztatózene aránya. A fennmaradt 10 százalékra tehető a zenei ismeretterjesztés, az információ. Ami a nótaműsorok és hasonló jellegű zenei programok arányát illeti, az az eddigieknek megfelelően továbbra is megmarad, de az eddigiektől kissé eltérő időszakokban: kora délutánonként és az esti órákban. A dzsessz-tervekről nem érdektelen kiemelni a következő megállapí­tást: megkíséreljük a modern, kortárs dzsessz műsorok szaporítását, de ezt nagyon óvatosan kell tennünk, mert a rádióhallgatóság tömegmére­tekben elsősorban a dzsessz könnyedebb, szórakoztató irányzatait ked­veli a kortárszenei jellegű irányzatokkal szemben. A pop és rockzenével kapcsolatban a Magyar Rádió illetékesei úgy látják, hogy a mai magyar pop csillagok, zenekarok tagjai már nem feje­zik ki a tizen - és huszonévesek slágerzene iránti igényeit. Ugyanakkor minden szempontból profi zenei megszólalásukkal e zenekarok olyan anyagi háttérrel, berendezésekkel rendelkeznek, amelyet nem lehet figyel­men kívül hagyni — az amatőr együttesekkel szemben. Egyfajta missziót teljesít a Magyar Rádió, amikor felkarolja a zeneileg értékesebb amatőr könnyűzenei együtteseket. Gyakorlati téren szereplési lehetőséget, technikailag pedig ideális körülményeket teremt majd ahhoz, hogy ezek a zenekarok is magas szinten fejezzék ki és elégítsék ki a korszerű pop és slágerzene iránti igényeket. A sopoti fesztivál győztese szovjet énekesnő lett a legutóbbi so­poti dalfesztivál győztese. —­ Mindig szerettem énekelni — mondja Anne. Muzikális családban nőttem fel. Édesapám harmonikán játszik, és együtt énekel édesanyám­mal a falusi kórusban, fivérem, Matti, zenekarban játszik. Gyakran felléptem az iskolai, a zeneiskolai, majd a tallinni Műszaki Egyetem zenekarában. De akkor még nem gondoltam, hogy életemet összekö­töm a pódiummal. .. Anne Veszki 1978-ban az Észt televízió táncdalversenyének győz­tese lett. A köztársaság határain túl 1981-ben ismerték meg nevét, ami­kor a központi televízió egyik zenés filmjében játszott. Azóta a fiatal énekesnő sokat uta­zik a Szovjetunióban és sűrűn talál­kozik a fiatalokkal a gyárakban, az üzemekben, építkezéseken. Több­ször fellépett már külföldön is. Anne Veszki gyűjteményében megtalálhatók az aranylemezek és közönségdíjak, amelyeket az Észt Rádió és Televízió ítél oda évente az arra legérdemesebbnek. Anne kitüntetései között találha­tó a Szovjet Békebizottság ezüstér­me is, melyet a Békealap számára rendezett nagyszabású hangverse­nyen aratott nagysikerű fellépéséért kapott. (APN) ANNE VESZKI Műsoros sajtótájékoztató Az Országos Szórakoztatózenei Központ negyedszázados évfordulója alkalmából a múlt év december 12-én a Savoy bárban szakmai bemutató­val egybekötött sajtótájékoztató volt. A tájékoztatón Simon László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége titkára és Péter Miklós, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazga­tója tájékoztatta a sajtó megjelent képviselőit az immár két és fél évtizede működő intézmény eddig végzett és jelenlegi munkájáról, távlati tervei­ről. A tájékoztatót műsor követte, melyet a KaleidOSZKóp Műsoriroda állított össze. A zenei-, artista- és tánc­produkciók nagy tetszést arattak. Képeink a sajtótájékoztató és az azt követő műsor néhány pillanatát villantják fel: 1. Simon László titkár tájékoztatóját tartja 2. A sajtó képviselőinek egy csoportja 3. Ritter Emőke artista 4. Go-go Kart és az angyalok (Fotó: Kanyó Béla) MAROSÁN GYÖRGY A mozgalom A szakszervezeti irodalomban tallózók számára nyilvánvaló, hogy a Népszava Lap- és Könyv­kiadó Fórum sorozata nem nor­matív megállapítások gyűjteménye kíván lenni, hanem tovább gondo­lásra szánt tapasztalatok, módsze­rek kínálója. A sorozat közel egy tucat kö­tete a legnépszerűbb olvasmányok közé tartozik a szakszervezeti iro­dalomban. A füzetek 120—160 oldal terjedelműek; kecses alak­jukkal már azért is vonzóak, mi­vel egy nekiüléssel elolvashatók. Marosán György legújabb írása telitalálat. A mozgalomról olyan aktivista adja közre tapasztala­tait, aki 1928 óta a szó nemes ér­telmében aktivista, hiszen sütő­munkás tanulóként kijárta a moz­galom iskoláját. A szerző legújabb kötete tizen­öt írást tartalmaz, ám ezek ko­rántsem önálló fejezetek, hanem egy logikus gondolatsor füzérei. Marosán György megállapításai­val vitatkozni lehet, sőt nem egy­szer polémiára indikálok követ­keztetései. Ám indulatának fűtött­sége tiszteletreméltó, mozgósító. Ha van igazi munkásvezető tol­lából származó politikai esszé, akkor Marosáné az; múlt, jelen és jövő szintetizálódik írásában, útravaló csomagot téve az útra­­készülők elé. Az írót idézem: „... néhány szó az ifjúságról, amely­nek nevelését hibásnak, eltorzult­­nak tartom. Ezért mindenki fele­lős, a párt, a szakszervezetek, az állam, a KISZ, az iskola és a szülők. Mert könnyű életre ké­szítjük elő őket. Ilyen élet nem volt és nem is lehetséges. Ha nem történik változás, akkor azért 10—20 év múlva nagy árat fize­tünk, súlyos sérelem érheti szo­cialista világnézetünket is.” Marosán György sohasem hall­gatta el véleményét. Most sem. Szól, érvel, perel, hogy egyre töb­ben legyünk ügyünkért tettekkel is kiálló bátran szólók. A szerző gondolatait sűrítő néhány fejezetcímet idézve A moz­galom című új Fórum-kötetből: Soha nem voltam „néma leven­te”. A tévedés jogát fenntartom a magam számára is. Az egység soha nem volt és nem is lesz statikus állapot. A demokrácia nem kegy, ha­nem a szocializmus feltétele. Akik ismerik az írót, azok tud­ják, Marosán György soha sem hallgatott. A mozgalomban meg­tanulta, hogy szóljon, érveljen, pe­reljen — célja nyilvánvaló: gya­rapodjék azoknak a tábora, akik a mindennapi tettek formáló mun­kásaivá válnak. SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK

Next