Zenekereskedelmi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1912-01-01 / 1. szám
II. évfolyam. Budapest, 1912. január 1.1. szám. ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY SZAKKÖZLÖNY A BESZÉLŐGÉP, HANGLEMEZ, HANGSZERIPAR ÉS KERESKEDELEM A ZENEMŰKIADÁS ÉS KERESKEDELEM VALAMINT ROKONSZAKMÁK RÉSZÉRE. A Magyar Zeneműkiadók és Kereskedők Országos Egyesületének, Budapesten A Société Générale Internationale de l'Édition Phonographique et Cinématographique, Paris 1 TJTVATATnAT APTA Az Anstalt für Mechanisch-Musikalische Rechte, Berlin | 1 11 V AALAO LAPJA A Budapesti Szerzőjog Értékesítési Központ 1 MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... ... ... ... 6.— korona Fél évre ........................... 3.— korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST IV., KÁROLY KÖRÚT 24. Telefon: 10-31. Főszerkesztő Dr. MARTON SÁNDOR. Felelős szerkesztő S A S N A C I. A második év. Immár második évfolyamát indítjuk meg lapunknak. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezen reánk nézve oly fontos fordulóhoz néhány reflexiót ne fűzzünk. Amikor közel egy év előtt először jelent meg a Zenekereskedelmi Közlöny, azt szakkörökben bizonyos lekicsinylő jóakarattal fogadták. Alig akadt azonban ember, ki becsületes meggyőződéssel bízott volna lapunk életképességében. Elképzelhetetlen volt, hogy a zenekereskedelmi szakma széthúzó elemei egy lap köré csoportosulhassanak. Nem is találtunk mindenütt szíves fogadtatásra. De bennünk mégis megérlelődött a meggyőződés, hogy a zenekereskedelemmel foglalkozó szakmáknak szükségük van egy ily orgánumra és eljön az ideje annak, hogy minden szakember be fogja látni, hogy erre a szaklapunkra nagy szükség volt. Ezen meggyőződésben bízva kitartó buzgalommal és lelkesedéssel csináltuk hát a lapot. Pártatlanul szolgáltuk a szakmák érdekeit, melyek érdekképviselését elvállaltuk. Számos, ellenünk intézett támadást szó nélkül tűrtünk, mentünk a magunk útján. Jónevű munkatársakat szereztünk lapunknak, hogy benne ne káros hatású szájaskodások, hanem komoly színvonalú szakközlemények lássanak napvilágot. Teljes erővel igyekeztünk megszüntetni egyes zeneszakmákban dúló egyenetlenségeket, hogy így jobb viszonyokat teremtsünk; készséggel állottunk rendelkezésére azoknak, kik a zenekereskedelmi szakma bármely ágának megjavítását tűzték ki célul. Ennek eredményekép ma a Zenekereskedelmi Közlöny mértékadó, elfogadott, olyan lappá fejlődött, melyet szakkörökben nemcsak szívesen látnak, de várnak is. Fejlődésének érdekes dokumentuma jelen újévi lapszám. Jóleső és önérzetteli örömmel köszöntjük olvasóinkat abból az alkalomból, hogy a Zenekereskedelmi Közlöny második évfolyamát megkezdjük és kérjük őket tartsanak meg bennünket továbbra is jóindulatukban. Mink, szegény analfabéták! Irta : Gábor Andor. Fekete pettyek, apró zászlócskák, öt egyenes vonal között. És mi csak nézzük őket, nem is bambán, mindössze közönnyel, mert kérésünkben ébred az a gondolat, hogy itt előttünk a papíron az ember érzelmi és eszmevilágának egyik fele, a nagyobbik fele, fekszik. S a mi számunkra mindez nem létezik, csak akkor, ha valaki hajlandó tolmácsolni a pettyeket és a zászlócskákat s ilyenkor is csak épen arra az egy alkalomra, pillanatnyilag vagyunk felvilágosítva a rejtelmes valami felöl, amit zenének hívnak, s ami kólákba öntve, bezárt birodalom nekünk. Ebbe a csodakertbe mi csak egy-egy szimplább melódia révén át tudunk bekukucskálni, azokon a melódiákon keresztül, amik gyarló és műveltlensége folytán nem túlságosan fogékony agyunk gramofonjára rávésődik. Tulajdonképen rettentő a mi sorsunk, írni, olvasni, nem tudóké, csak az a szerencse, hogy nem sokszor jut eszünkbe és ha eszünkbe is jut, hamarosan kiverjük a fejünkből. "Mert ha töprengenénk rajta, azonnal látnák, hogy a helyzetünk vigasztalan. A brit zene olyan nekünk, mint az egyiptomi királyságok hieroglifái, mint a babiloni cserepek éksorozatai. De nem is igaz, nem olyan, sokkal rosszabb. Ha a világnak összesen három tudósa volna, aki el tudja olvasni a hieroglifákat és az ékírást, máris állandó tudomásom lehet mindenről, ami ezekben az írásokban foglaltatik, mert a tudós lefordítja őket a maga mai nyelvére, s ha én azt az ő nyelvét nem értem, egy másik ember akinek már nem is kell tudósnak lennie, lefordítja az egészet az én nyelvemre, s akkor a könyvtáramban meglehet az egész kép-irásos, vagy ék-irásos irodalom s valahányszor szükségem van