Zenekereskedelmi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1912-01-01 / 1. szám

II. évfolyam. Budapest, 1912. január 1. 1. szám. 2EHEKERESKEDELMI KÖZLÖNY SZAKKÖZLÖNY A BESZÉLŐGÉP, HANGLEMEZ, HANGSZER-IPAR ÉS KERESKEDELEM A ZENEMŰKIADÁS ÉS KERESKEDELEM VALAMINT ROKONSZAKMÁK RÉSZÉRE. A Magyar Zeneműkiadók és Kereskedők Országos Egyesületének, Budapesten 1 A Société Générale Internationale de l'Édition Phonographique et Cínématographique, Paris 1 TJTVATATn<; T APT A Az Anstalt für Mechanisch-Musikalische Rechte, Berlin | 1 11 V A i ALUo LArJA A Budapesti Szerzőjog Értékesítési Központ J MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... ... ... ... 6.— korona Fél évre ........................... 3.— korona Fő szerkesztő Dr. MARTON SÁNDOR. Felelős szerkesztő S A S N A C I. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST IV., KÁROLY-KÖRUT 24. Telefon: 10-31. A második év. Immár második évfolyamát indítjuk meg lapunknak. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezen reánk nézve oly fontos fordulóhoz néhány reflexiót ne fűzzünk. Amikor közel egy év előtt először jelent meg a Zenekereskedelmi Közlöny, azt szak­körökben bizonyos lekicsinylő jóakarattal fo­gadták. Alig akadt azonban ember, ki becsü­letes meggyőződéssel bízott volna lapunk életképességében. Elképzelhetetlen volt, hogy a zenekereskedelmi szakma széthúzó elemei egy lap köré csoportosulhassanak. Nem is találtunk mindenütt szives fogadtatásra. De bennünk mégis megérlelődött a meggyőződés, hogy a zenekereskedelemmel foglalkozó szak­máknak szükségük van egy ily orgánumra és eljön az ideje annak, hogy minden szakember be fogja látni, hogy erre a szaklapunkra nagy szükség volt. Ezen meggyőződésben bízva ki­tartó buzgalommal és lelkesedéssel csináltuk hát a lapot. Pártatlanul szolgáltuk a szakmák érdekeit, melyek érdekképviselését elvállaltuk. Számos, ellenünk intézett támadást szó nél­kül tűrtünk; mentünk a magunk utján. Jónevii munkatársakat szereztünk lapunknak, hogy benne ne károshatásu szájaskodások, hanem komoly színvonalú szakközlemények lássanak napvilágot. Teljes erővel igyekeztünk meg­szüntetni egyes zeneszakmákban dúló egyenet­lenségeket, hogy igy jobb viszonyokat teremt­sünk; készséggel állottunk rendelkezésére azoknak, kik a zenekereskedelmi szakma bár­mely ágának megjavítását tűzték ki célul. Ennek eredményekép ma a Zenekereskedelmi Közlöny mértékadó, elfogadott, olyan lappá fejlődött, melyet szakkörökben nemcsak szí­vesen látnak, de várnak is. Fejlődésének ér­dekes dokumentuma jelen újévi lapszám. Jóleső és önérzetteli örömmel köszöntjük olvasóinkat abból az alkalomból, hogy a Zenekereskedelmi Közlöny második évfolyamát megkezdjük és kérjük őket tartsanak meg bennünket továbbra is jóindulatukban. Mink, szegény analfabéták! Irta : Gábor Andor. Fekete pettyek, apró zászlócskák, öt egyenes vonal között. És mi csak nézzük őket, nem is bam­bán, mindössze közönnyel, mert kévésünkben ébred az a gondolat, hogy itt előttünk a papíron az ember érzelmi és eszmevilágának egyik fele, a nagyobbik fele, fekszik. S a mi számunkra mindez nem létezik, csak akkor, ha valaki hajlandó tolmácsolni a pettye­ket és a zászlócskákat s ilyenkor is csak épen arra az egy alkalomra, pillanatnyilag vagyunk felvilágositva a rejtelmes valami felöl, amit zenének hívnak, s ami kótákba öntve, bezárt birodalom nekünk. Ebbe a csodakertbe mi csak egy-egy szimplább melódia ré­vén át tudunk bekukucskálni, azokon a melódiákon keresztül, amik gyarló és műveltlensége folytán nem túlságosan fogékony agyunk gramofonjára rávésődik. Tulajdonképen rettentő ami sorsunk, írni, olvasni, nem tudóké, csak az a szerencse, hogy nem sokszor jut eszünkbe és ha eszünkbe is jut, hamarosan ki­verjük a fejünkből. "Mert ha töprengenénk rajta, azonnal látnok, hogy a helyzetünk vigasztalan. A leirt zene olyan nekünk, mint az egyiptomi királysá­gok hieroglifái, mint a babiloni cserepek éksorozatai. De nem is igaz, nem olyan, sokkal rosszabb. Ha a világnak összesen három tudósa volna, aki el tudja olvasni a hieroglifákat és az ékirást, máris állandó tudomásom lehet mindenről, ami ezekben az Írások­ban foglaltatik, mert a tudós lefordítja őket a maga mai nyelvére, s ha én azt az ő nyelvét nem értem, egy másik ember akinek már nem is kell tudósnak lennie, lefordítja az egészet az én nyelvemre, s akkor a könyvtáramban meglehet az egész kép-irásos, vagy ék-irásos irodalom s valahányszor szükségem van

Next

/
Thumbnails
Contents