Zenekereskedelmi Közlöny, 1914 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1914-01-01 / 1. szám
A hegedű mesterei. A zene istenasszonyának adományai között a legelismertebb élvezetet a hegedű zenéje nyújtja, ha mesteri kéz interpretálja. Egy hangszeren sem lehet annyira lelki örömet, ujjongást, bút, fájdalmat kifejezni, mint éppen a hegedűn. A művészi hegedűs kifejezőképessége a legtökéletesebb. Az emberiség ezt rég elismerte és átérezte. Már a kezdetleges hegedűkorszak elején is, a tizenötödik században, méltányolták a hegedű zenéjét. A hegedű fejlesztésének legvirágzóbb korát a 18. század vége felé érte el. Tudvalevőleg Cremonában készültek a legideálisabb hangú hegedűk, ezek közül még ma is létezik néhány példány. Az akkori hegedűkészítés terén fontos megemlíteni Amati, Quarneri és Stradivari mestereket, kik ezen nemes hangszert a legtökéletesebbre fejlesztették. Amily szép a hegedűjáték és amily nagy muzikális igényeket képes kielégíteni, oly nehézségekbe ütközött eleinte hangját gramofon-lemezekre átvinni. Folytonos javítgatások a felvételi gépeken és a technika vívmányai segítségével odáig jutottak végre, hogy ma már a legnagyobb művészeket a legfinomabban tudják reprodukálni gramofon-lemezeken. Ezeket előrebocsájtva, rátérünk a hegedű azon mestereinek ismertetésére, kiknek lemezei állandóan a közönség legnagyobb tetszésével találkoznak. Burmester Willy tanár, ki a legszebb férfikorban van, 44 éves, bátran igényt tarthat a jelenkor legnagyobb hegedűstár elnevezésre. Hamburgban született, muzsikusnak fia, apjától kapta első tanításait, később a berlini zenei főiskolánál, Joachimnál folytatta tanulmányait. A művész, előbb Darmstadtban lakott, múlt évben Münchenben mesteriskolát alapított. Burmester egy olyan hangszernek van birtokában, melynek reális értéke 100.000 márka. Bernhardt Dessau tanár, a berlini udvari zenekarának első koncertmestere, ötvenen túl van. Ő is hamburgi és Joachim tanítvány. Már 18 éves korában mint koncertmester működött Gent, Königsberg, Brünn, Prag, Rotterdam és Bréma városokban. 1898-ban Berlinbe hívták, ahol Halir visszavonulása után az ő helyét foglalta el. Nagy koncert-túrákat 1914. január 1. A ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY veszteségeiknek alig egy kis hányadát tudták vele pótolni. A nagykereskedők és gyárosok tekintélyes része ebben az évben határozottan ráfizetett. Minden szanálási kísérlet, melynek az volt a célja, hogy árak dolgában jobb helyzetet teremtsen, meddő maradt. Az a benyomásunk, hogy a nemrég megalakult „Beszélőgépkereskedők Egyesülete“, mely gramofonosok érdekeit képviselni tartozik, eddig, legalább megszületésének első évében nem igen tudott hivatásának megfelelni. Tagjai mintha bizalmatlanok volnának egymással szemben, teljesen külön utakon haladtak. Igaz ugyan, hogy a Beszélőgépkereskedők Egyesülete, már amennyire lehetett, el tudta érni, hogy tagjai vasárnaponként vagy gyűléseken elég szép számmal összegyűljenek; láttuk azt is, hogy ilyen összejöveteleken tárgyaltak, tanácskoztak egymással mintha világrengető eszmék megvalósításáról intézkednének, de rendesen semmit sem jelentő eredménnyel. Az ilyen egymással való tárgyalások láttára mindig eszünkbe jut az a bizonyos Kohn nevű kereskedő, aki Lőwyvel, a konkurrensével beszélget és közben persze nem egész őszinte tanácsokat osztogat neki. Lőwy áhítattal hallgatja Kohnt és mikor ez befejezte feláll és csak ennyit mond: Todok már Kohn meglepetve kérdi: Mit tudsz ? — Mire emez sunyi mosollyal felel: Todok már — mit nem kell tenni! Körülbelül így festenek a gramofonos megbeszélések és feltéve, hogy itt-ott akadna, aki őszinte tanácscsal vagy felvilágosítással szolgálna társának, az nem hisz el semmit. Elfogult, ádáz versengés folyik a gramofonos szakmában; „aki birja, marja“ jelszóval a lehetetlenséggel határos dolgokat mivelnek és élet-halál harc folyik a koncért, mely egy fityinget sem ér. A háború és egyéb bajok mellett tehát az a körülmény, hogy a szakmabeliek között elsimíthatatlannak látszó ellentétek vannak, okozta, hogy az ezerkilencszáztizenhármas esztendő a rossznál is rosszabb volt. A viszonyok javulását csakis az esetre remélhetjük, ha az új év a béke jegyében indul meg. Reméljük, hogy a gramofonszakma képviselői átérzik majd, hogy csak szeretettel és őszinteséggel javíthatják helyzetüket, mely e pillanatban végtelenül sivár. Eloldog újévet! Aki állást keres, aki alkalmazottat akar, hirdessen a „Zenekereskedelmi Közlöny“ben. Egy-egy ilyen hirdetés ára 1 korona.