Zenekereskedelmi Közlöny, 1914 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1914-01-01 / 1. szám

A hegedű mesterei. A zene istenasszonyának adományai között a legelismertebb élvezetet a hegedű zenéje nyújtja, ha mesteri kéz interpretálja. Egy hangszeren sem lehet annyira lelki örömet, ujjongást, bút, fájdalmat ki­fejezni, mint éppen a hegedűn. A művészi hegedűs kifejezőképessége a legtökéletesebb. Az emberiség ezt rég elismerte és átérezte. Már a kezdetleges hegedűkorszak elején is, a tizenötödik században, mél­tányolták a hegedű zenéjét. A hegedű fejlesztésének legvirágzóbb korát a 18. század vége felé érte el. Tudvalevőleg Cremonában készültek a legideálisabb hangú hegedűk, ezek közül még ma is létezik néhány példány. Az akkori hegedűkészítés terén fontos megemlíteni Amati, Quarneri és Stradivari mestereket, kik ezen nemes hangszert a legtökéletesebbre fejlesz­tették. Amily szép a hegedűjáték és amily nagy muzi­kális igényeket képes kielégíteni, oly nehézségekbe ütközött eleinte hangját gramofon-lemezekre átvinni. Folytonos javítgatások a felvételi gépeken és a tech­nika vívmányai segítségével odáig jutottak végre, hogy ma már a legnagyobb művészeket a legfinomabban tudják reprodukálni g­ramofon-lemezeken. Ezeket előrebocsájtva, rátérünk a hegedű azon mestereinek ismertetésére, kiknek lemezei állandóan a közönség legnagyobb tetszésével találkoznak. Burmester Willy tanár, ki a legszebb férfikorban van, 44 éves, bátran igényt tarthat a jelenkor leg­nagyobb hegedűstár elnevezésre. Hamburgban szüle­tett, muzsikusnak fia, apjától kapta első tanításait, később a berlini zenei főiskolánál, Joachimnál foly­tatta tanulmányait. A művész, előbb Darmstadtban lakott, múlt évben Münchenben mesteriskolát alapított. Burmester egy olyan hangszernek van birtokában, melynek reális értéke 100.000 márka. Bernhardt Dessau tanár, a berlini udvari zene­karának első koncert­mestere, ötvenen túl van. Ő is hamburgi és Joachim tanítvány. Már 18 éves korában mint koncertmester működött Gent, Königs­berg, Brünn, Prag, Rotterdam és Bréma városokban. 1898-ban Berlinbe hívták, ahol Halir visszavonulása után az ő helyét foglalta el. Nagy koncert-túrákat 1914. január 1. A ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY veszteségeiknek alig egy kis hányadát tudták vele pótolni. A nagykereskedők és gyárosok tekintélyes része ebben az évben határozot­tan ráfizetett. Minden szanálási kísérlet, mely­nek az volt a célja, hogy árak dolgában jobb helyzetet teremtsen, meddő maradt. Az a benyomásunk, hogy a nemrég meg­alakult „Beszélőgépkereskedők Egyesülete“, mely gramofonosok érdekeit képviselni tar­tozik, eddig, legalább megszületésének első évében nem igen tudott hivatásának meg­felelni. Tagjai mintha bizalmatlanok volnának egymással szemben, teljesen külön utakon haladtak. Igaz ugyan, hogy a Beszélőgép­kereskedők Egyesülete, már amennyire lehe­tett, el tudta érni, hogy tagjai vasárnapon­ként vagy gyűléseken elég szép számmal összegyűljenek; láttuk azt is, hogy ilyen össze­jöveteleken tárgyaltak, tanácskoztak egymás­sal mintha világrengető eszmék megvalósítá­sáról intézkednének, de rendesen semmit sem jelentő eredménnyel. Az ilyen egymással való tárgyalások láttára mindig eszünkbe jut az a bizonyos Kohn nevű kereskedő, aki Lőwyvel, a konkurrensével beszélget és közben persze nem egész őszinte tanácsokat osztogat neki. Lőwy áhítattal hallgatja Kohnt és mikor ez be­fejezte feláll és csak ennyit mond: Todok már Kohn meglepetve kérdi: Mit tudsz ? — Mire emez sunyi mosollyal felel: Todok már — mit nem kell tenni! Körülbelül így festenek a gramofonos megbeszélések és fel­­téve, hogy itt-ott akadna, aki őszinte tanács­csal vagy felvilágosítással szolgálna társának, az nem hisz el semmit. Elfogult, ádáz ver­sengés folyik a gramofonos szakmában; „aki birja, marja“ jelszóval a lehetetlenséggel hatá­ros dolgokat mivelnek és élet-halál harc folyik a koncért, mely egy fityinget sem ér. A há­ború és egyéb bajok mellett tehát az a körül­mény, hogy a szakmabeliek között elsimítha­­tatlannak látszó ellentétek vannak, okozta, hogy az ezerkilencszáztizenhármas esztendő a rossznál is rosszabb volt. A viszonyok javu­lását csakis az esetre remélhetjük, ha az új év a béke jegyében indul meg. Reméljük, hogy a gramofonszakma képviselői átérzik majd, hogy csak szeretettel és őszinteséggel javíthatják helyzetüket, mely e pillanatban végtelenül sivár. Eloldog újévet! Aki állást keres, aki alkalmazottat akar, hirdessen a „Zenekereskedelmi Közlöny“­­ben. Egy-egy ilyen hirdetés ára 1 korona.

Next