Zenelap, 1886 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1886-01-01 / 1. szám

a fejemet, hogy hasonló fogalmakkal ne lehetne ta­lálkozni az Írástudó és újságolvasó magyar közön­ség közt! A ki igazságos akar lenni, nem taga hatja el mind ama — bár lassú és küzdelmes, de elvégre is hazai zenénk észenészeti viszonyainkra sok irányban kihatott — eredményeket, melyek kezdeményezője, előre hajtója s jórészben tényezője volt a korábbi zenelapok működése. S „non vi, séd saepe endrndou, ez volt az az elv, melyre támaszkodva sikereket lehetett s lehet ezentúl is még elérni, mert egy szorosan vett zenelapnak nem az lehet a célja, hogy úgv olvasó, mint pártoló közönségre nézve, akár a politikai, akár a társadalmi vagy szépiro­dalmi napi lapokkal versenyezzék: hanem arra kell törekednie, hogy érdeklődési körébe vonja mind ama iránt itó tényezőket és befolyással biró egyéni­ségeket, a kik s a melyek vezérszerepre vannak hivatva s akiknek szava, ténykedése, egész vidéket, városokat s csoportokat vonz maga után. Mert valamint minden más téren úgy a művészet terén is valamely üdvös eszme, reforon vagy szervezkedés sikere nem attól függ, hogy óhajtják-e ezeren és ezeren, hanem hogy óhajtják, akarják s elfogad- ják-e ép azok, akiknek kezében van a befolyás és sok esetben a hatalom is ? — Egy tekintélyes nagy napi lap, vagy az összes magyar sajtó nagy része is fölemelheti szavát sokszor valamely művészeti ügyben s még sem lesz meg a kívánt sikere, amint hogy elég példa volt már a múltban nálunk is e tekintetben. S miért? Mert a napi lapok hamar eltűnnek az ö időleges szózataikkal s aztán meg egyébbel vannak elfoglalva. A közönség is elfeledi hamar s köztük maguk az irányitó körök is. — De ha egy szaklap folyton csepegteti az érvek csöpjeit rhytmikai formákban dilettáns cigányok alkottak Parlagon hevert a magyar zene és sokan tagad­ták, hogy primitiv állapotából valaha kiemelked- hessék. Be kellett bizonyitni, hogy a magyar zene a fejlődés föltételeivel bir és képes arra, hogy ki­tölthesse az opera nagy keretét Be kellett bizo­nyitni, hogy a magyar zene az operában styl- szerűvé válhatik s lehet magyar stylü opera, mint van francia stylü és olasz stylü opera. Erkel Ferencz végrehajtotta e nehéz felada­tot. Mert ő benne meg volt mindaz, a mi e nehéz feladat végrehajtására kellett: magyar érzésből fakadó zenei ihlet, alkotó erő, tanulmány és egy része annak a lobogó tűznek, mely a nemzeti újjászületés férfiaiban lángolt. E halhatatlan férfiak egymást kiegészítették. Mikor Vörösmarty a ma­gyar költészet nagygyá tételére gondolt, mikor Széchényi István a magyar nemzet szebb jövőjén merengett, mikor Petőfi addig még nem hallott hangon szólaltatta meg a magyar lyrát és Arany János a magyar époszt dajkálta gondolatában : —' ugyanakkor Erkel Ferencz harmonikus lelkében már megzendült az első magyar dalmű. azokra, kiktől voltaképen függ ilyen vagy amolyan irányban hatni és építeni: végre áttöri a közöny, a konokság vagy a személykérdések márványlapját, s elébb-utóbb tért kell engednie a jónak, az üdvösnek s a haladásnak az ósdi, a megszokott, a félszeg s a maradásig fojtó légköre helyett. A mint hogy nem egy példát lehetne erre felhozni csak a közel múltból is. S ime ez okból tartom én szükségesnek és fontos feladatnak egy önálló, független zenelap működését hazánkban, s készséggel is csatlakozom még meg­maradt csekély erőmmel annak támogatásához. Mert meg vagyok győződve, hogy még na­gyon sok szót kell Magyarországon belekiabálni abba a nagy pusztaságba, mely még körül vészért s ahol még sokat nem akarnak meghallani ép azok, akik pedig a szó, befolyás, irányítás és a hatalom erejével rendelkeznek! A megindított „Z e n e 1 a p“ két tekintélyes és nagy befolyású orsz. egyesületnek lévén hivata­los közege: nincs kétségem benne, hogy szem ■ ben vele, mind a kettő át van hatva annak jelentőségétől s egy szív és lélekkel fognak körülte tömörülni, hogy az á t a 1 á n o s művészeti s a speciális magyar zenészeti érdekek m e 11 e 11, s a j á t 1 é t j o g u k s működésűk ér­dekeit is mind kihatóbban szolgál­hassák. id. Ábrányi K Legyünk méltányosak. Epen nem tartozik jelesb tulajdonságaink közé, hogy nemesen gondolkodó emberbarátok jó szán­dékát és áldozatkészségét tudatosan kedvezőtlen színbe öltsük; hogy közhasznú működésüket bizal­matlansággal fogadjuk, sőt még magánéletüket is gyöngédtelen elemzés tárgyává tegyük. Hunyadi László esemény volt Magyar- országon. A nemzet tapsolt örömében és az idegenek csodálkozva vették tudomáséi, hogy létezik magyar zene, hogy létrejött a magyar opera, miről ők ál­modni sem mertek. S a mig mi erőt merítettünk a magyar szel­lem produktivitásának e bizonyságából, azoknak be kellett látni, hogy a magyarnak arra is van te­hetsége, hogy művészetet teremtsen s e művészet­tel az európai műveltség képviselői közé álljon. Erkel Ferencz, a zeneköitő, megelőzte azokat, a kik később a képzőművészet terén bizonyították be a magyar faj ritka geniálitását. Erkel Ferencz zeneköltoi működését ezúttal nem akarjuk összehasonlítani sem a nagy magyar költők, sem ama kiváló magyar festők működésé­vel, a kik ma Európában általános figyelem és el­ismerés tárgyai. Majd elkövetkezik az az idő, mi­kor Erkel élete és hatása a kritikai Studium körébe kerül. Mi csak arra akarunk rámutatni, hogy Erkel Ferencz megteremtette a magyar operát és egy-

Next

/
Thumbnails
Contents