Zenelap, 1891 (6. évfolyam, 1-20. szám)

1891-01-10 / 1. szám

2 Z E N E L A P. Zenetanár képző. A kormány — melynek befolyása a tár­sadalmi élet minden tényezőjére kihat s mely egyik leglényegesb föladatának taija a társa­dalom kulturális magaslatra való emelését, nem hagyhatta többé figyelmen kívül azt, hogy e társadalom, — mely nem annyira divatból mint inkább hajlamainál fogva fog­lalkozik a művészet különféle ágaival — szakképzett tanerők hiányában felületesen mü­veit egyének által vezettessék s igy idejét és pé zét eredménytelenül elfecsérelje. A tett tapasztalatok folytán a kormány szükségét érezte annak, hogy a művészetek terén létesitessenek oly intézmények, milye­nek a tudományok művelése és fejlesztése czéljából már századok óta léteznek. Szükségét érezte, hogy a művészetek fejlesztése czéljából a tudomány egyetem ma­gaslatán álló vagy e színvonalat legalább megközelitő iskolák állitassanak, — mely isko­lákban bizonyos — meghatározott qualifikátiót — már elért egyének tovább képeztessenek és ott kiáss 1- kai műveltséget nyerjenek. Ily irányeszméktől vezérelve a kormány, Dr. Fenyvesi Ferencz (Mai képünkhöz.) — A „Z e n e 1 a p“ eredeti tárczája. — A történelem mindig mutat fel alakokat, kik ki­váló tulajdonságaiknál fogva jó szolgálatot tettek az igaz ügynek — ha abból saját érdekeiket is előmoz­dító körülményekre számithatt.ak, de vajmi kevés azok száma, kik minden egyéni érdeket mellőzve nyújtják kezüket munkára, kik szivük és lelkűk lán­goló szeretetével járulnak a jó ügy oltárához jól tudva, és jól ismerve a nagy áldozatokat, melyeket hozniok kell. E kevesek közé tartozik: Dr.'Feny­ves s у Ferencz orszgy. képviselő, ki eklatáns jelét adta fenkölt gondolkozásának és érzületének, midőn — dacára politikai és társadalmi téren el­foglalt hivatásának és sokoldalú működésének — készséggel és örömmel elfogadta a „Zenetanárok orsz. egyesülete* által neki felajánlott elnöki széket. „Ürömmel jövök — úgymond —- abba a testületbe, mely az isten legszebb adományát, a zenét tanítani és művelni tűzte nemes feladatául.“ E pár szó hű világot vet lelkiiletére és elégséges arra, hogy hozzávetőleg megítéljük azon nagy nye­reséget, melyben a „Zenetanárok orsz. egyesülete“ részesült, mert az a férfi, aki igy szól a zenéről, szivében hordozza azt és nagy jelentőségű pozíció­jánál fogva az ügynek hivatva van barátokat sze­rezni ott is, hol eddig legföllebb csak tudomást vet­tek létezéséről. — Fenyvessy Ferencz életében a zenének határo­a'költészetet, .festészetet és szobrászatot ille­tőleg már régebben és ii Ivösen intézkedett. A költészet, festészet és szobrászat jó ideje már csak szakképzettséggel biró taná­rok által taniltátik általánosan: A ki e téren működve qualifikátióját okmányilag ki nem mutathatja megélni alig bir, nyilvános állást pedig nem tölthet be. Hogy ezen intézkedésnek csak a legüd- vösebb következményei vannak mutatják a nevelés és művelés terén tehető mindennapi tapasztalatok. A művészetben a styl és iskola egy­mással oly szoros összefüggésben állanak, hogy egyenként vagyis egymás nélkül nem képzelhetők de nem is létezhetnek. Iskola nélkül képzelhető ugyan egy sajá­tos — a művészetet átlengő vonás, — de határozott irányt jelölő jelleg nem. Ezt a határozott, a művészeti irányt praecisi- rozó jelleget csak az iskola adhatja meg és ez a jelleg nem egyéb, mint a styl. Ezért gondoskodott a kormány oly inté­zetekről, oly iskolákról, melyekben a művé­szetek tanítása szakszerű leg eszközöltessék s hogy azokból kikerüljenek oly egyének, kik zott s talán nem állunk szembe az igazsággal, ha azt állítjuk: határozó — szerepe van. Már kora ifjú­ságában nagy előszeretettel foglalkozott a zenével. Szépen zongorázik, sőt mint szerző is sikert aratott a bécsi zenekedvelők egvletébeu „Szalon brillant Polka“ czimit szerzeményével, melyet ott előadtak. A 70-es évek elején, mint egyetemi polgár alapitója volt az akkor létező dalkörnek és igy első volt, ki az egyetem ma már szépen felvirágzott zenei moz­galmának életet adott. A zenéről való önálló nézetei pedig beható szakismeretekről tesznek tanúságot. E tényezők Fenyvessynek az országházban szép szerep­kört juttattak a zenészeti kérdések tárgyalásánál A képviselőházban legelőször szólalt fel zené­szeti ügyekben és jelenleg mint az orszgy. közokta­tási bizottságának jegyzője s a zenészeti és képző­művészeti ügyek előadója helyes szakavatott tapasz­talatainál fogva jelentékeny hasznára van a hazai kultúrának. Neki köszönhető, hogy a, bizottság — úgy a múlt évi, mint. az idei- az országgyűlés tárgyalását képező —• évi jelentésében a zenészeti ügyekről és ez irányban, kívánatos reformokról említés tétetik. így került az évi jelentésbe az idén is a mindnyájunkat érdeklő és rég kívánatos fővárosi hangversenyterem kérdése, melyre vonatkozólag éppen Fenyvessy indít­ványára a bizotság egyhangúlag elhatározta, hogy a kultusminiszter feíhivatik, tenné meg a kellő lépése­ket a fővárosi illetékes körökben a hangversenyterem létesítése iránt. Nincs kétségünk benne, hogy a figye­lemle méltó indiívány a minisztériumnál viszhangra talál és gr. C§áky páratlan energiája és buzgó mun-

Next

/
Thumbnails
Contents