Zenelap, 1891 (6. évfolyam, 1-20. szám)
1891-01-10 / 1. szám
2 Zenetanárképző. A kormány — melynek befolyása a társadalmi élet minden tényezőjére kihat s mely egyik leglényegesb föladatának tarja a társadalom kulturális magaslatra való emelését, nem hagyhatta többé figyelmen kívül azt, hogy e társadalom, — mely nem annyira divatból mint inkább hajlamainál fogva foglalkozik a művészet különféle ágaival — szakképzett tanerők hiányában felületesen műveit egyének által vezettessék s igy idejét és pérét eredménytelenül elfecsérelje. A tett tapasztalatok folytán a kormány szükségét érezte annak, hogy a művészetek terén létesítessenek oly intézmények, milyenek a tudományok művelése és fejlesztése czéljából már századok óta léteznek. Szükségét érezte, hogy a művészetek fejlesztése czéljából a tudományegyetem magaslatán álló vagy e színvonalat legalább megközelítő iskolák állítassanak, — mely iskolákban bizonyos — meghatározott qualifikátiót — már elért egyének tovább képeztessenek és ott klassikai műveltséget nyerjenek. Ily irányeszméktől vezérelve a kormány, a költészetet,festészetet és szobrászatot illetőleg már régebben és nevesen intézkedett. A költészet, festészet és szobrászat jó ideje már csak szakképzettséggel bíró tanárok által tanultatik általánosan. Aki e téren működve qualifikációját okmányilag ki nem mutathatja megélni alig bír, nyilvános állást pedig nem tölthet be. Hogy ezen intézkedésnek csak a legüdvösebb következményei vannak mutatják a nevelés és művelés terén tehető mindennapi tapasztalatok. A művészetben a styl és iskola egymással oly szoros összefüggésben állanak, hogy egyenként vagyis egymás nélkül nem képzelhetők de nem is létezhetnek. Iskola nélkül képzelhető ugyan egy sajátos — a művészetet átlengő vonás, — de határozott irányt jelölő jelleg nem. Ezt a határozott, a művészeti irányt praecisirozó jelleget csak az iskola adhatja meg és ez a jelleg nem egyéb, mint a styl. Ezért gondoskodott a kormány oly intézetekről, oly iskolákról, melyekben a művészetek tanítása szakszerűleg eszközöltessék s hogy azokból kikerüljenek oly egyének, kik zött s talán nem állunk szembe az igazsággal, ha azt állítjuk: határozó szerepe van. Már kora ifjúságában nagy előszeretettel foglalkozott a zenével. Szépen zongorázik, sőt mint szerző is sikert aratott a bécsi zenekedvelők egyletében „Szalon brillant Polka“ czimű szerzeményével, melyet ott előadtak. A 70-es évek elején, mint egyetemi polgár alapítója volt az akkor létező dalkörnek és így első volt, ki az egyetem ma már szépen felvirágzott zenei mozgalmának életet adott. A zenéről való önálló nézetei pedig beható szakismeretekről tesznek tanúságot. E tényezők Fenyvessynek az országházban szép szerepkört juttattak a zenészeti kérdések tárgyalásánál A képviselőházban legelőször szólalt fel zenészeti ügyekben és jelenleg mint az ország, közoktatási bizottságának jegyzője s a zenészeti és képzőművészeti ügyek előadója helyes szakavatott tapasztalatainál fogva jelentékeny hasznára van a hazai kultúrának. Neki köszönhető, hogy a bizottság — úgy a múlt évi, mint az idei- az országgyűlés tárgyalását képező — évi jelentésében a zenészeti ügyekről és ez irányban, kívánatos reformokról említés létezik. Így került az évi jelentésbe az idén is a mindnyájunkat érdeklő és rég kívánatos fővárosi hangversenyterem kérdése, melyre vonatkozólag éppen Fenyvessy indítványára a bizotság egyhangúlag elhatározta, hogy a kultusminiszter felhivatik, tenné meg a kellő lépéseket a fővárosi illetékes körökben a hangversenyterem létesítése iránt. Nincs kétségünk benne, hogy a figyelemre méltó indítvány a minisztériumnál viszhangra talál és gr. Csáky páratlan energiája és buzgó mum- Dr. Fenyvesi Ferencz (Mai képünkhöz.) — A „Z e n e la p“ eredeti tárczája. — A történelem mindig mutat fel alakokat, kik kiváló tulajdonságaiknál fogva jó szolgálatot tettek az igaz ügynek — ha abból saját érdekeiket is előmozdító körülményekre számíthattak, de vajmi kevés azok száma, kik minden egyéni érdeket mellőzve nyújtják kezüket munkára, kik szivük és lelkük lángoló szeretetével járulnak a jó ügy oltárához jól tudva, és jól ismerve a nagy áldozatokat, melyeket hozniok kell. E kevesek közé tartozik: Dr.Fenyvessy Ferencz ország. képviselő, ki eklatáns jelét adta fenkölt gondolkozásának és érzületének, midőn — dacára politikai és társadalmi téren elfoglalt hivatásának és sokoldalú működésének — készséggel és örömmel elfogadta a „Zenetanárok orsz. egyesülete” által neki felajánlott elnöki széket. „Ürömmel jövök — úgymond — abba a testületbe, mely az isten legszebb adományát, a zenét tanítani és művelni tűzte nemes feladatául.“ E pár szó hű világot vet lelkületére és elégséges arra, hogy hozzávetőleg megítéljük azon nagy nyereséget, melyben a „Zenetanárok orsz. egyesülete“ részesült, mert az a férfi, aki igy szól a zenéről, szivében hordozza azt és nagy jelentőségű pozíciójánál fogva az ügynek hivatva van barátokat szerezni ott is, hol eddig legföljebb csak tudomást vettek létezéséről. — Fenyvessy Ferencz életében a zenének határo Z E N E L A P.