Zenelap, 1897 (11. évfolyam, 1-29. szám)
1897-01-05 / 1. szám
Előfizetési felhívás. Egy évtized után, amidőn lapunk a 11-ik évfolyamba lépett át, új előfizetést nyitunk a „Zenelapra“-ra. Az elmúlt tíz év alatt hű barátja és bizalmas tájékoztatója volt a „Zenelap“ minden zeneművészeti kérdésben előfizetőinek. A „Zenelap“ ezután is abban fogja feladatát látni, hogy a közönséget, a zenei életre vonatkozó minden mozzanatról pontosan és híven tájékoztassa. A „Zenelap“ programmja: a nemzeti zenei műveltség terjesztése; ennek akarunk a 11 -ik évfolyamban is apostolai lenni. A „Zenelap“ német melléklete arra a czélra szolgál, hogy a nagy külfölddel megismertesse a hazai zenei élet minden mozzanatait. A „Zenelap“ zenemű mellékletei, melyek érdekesek és értékesek is, mindenkor kedves meglepetésül fognak szolgálni előfizetőinek. A „Zenelap“ előfizetési ára egész évre: 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Előfizethetni legczélszerűbben postautalványnyal a „Zenelap“ nyomdájában, mint annak kiadóhivatalában, Budapesten, Vil., ker., Práterutcza 44. A „ZENELAP“ TARCZAJA. Ilonka, — A „ Zenelap“ eredeti tárczája. — Irta: Lamperth Géza. Az egész egy rózsás, édes hajnalálomnak tűnik fel előttem, melynek ő volt a tündére . . . Ma egy éve láttam őt először és utoljára. Csak néhány rövid óráig, de ez éppen elég volt arra, hogy a galambfehér emléke mindig fölöttem repkedjen . . . Sajátságos az, hogy némelyekkel egész életünkre összekényszerít bennünket a sors és mégis, mihelyt csak egy-egy perezre is eltűntek szemünk elől, megszűntek számunkra létezni is, másoknak elég csak a látása, a ruhájuk érintése, hogy emlékük örökké szívünkben maradjon. A lélek, a rokonérzések ösztönszerű, mágikus vonzódása ez. Oh, különösen most hallom én a szép szőke leány hozzám visszajáró tiszta emlékének rithmikus, szelíd szárnycsapásait . . . Most, hogy itt ülök kis szobámban, egyedül, magamban , és nézem-nézem a vén idő kerekeinek gyorsan forgó küllőit s hallgatom az óra ketyegését, mely mint a haldokló esztendő végső, szakgatott sóhajtása hangzik a fülembe : tik . . . tak . . . tik . . . tak . . . * Künn sürü pelyhekben hullt a hó; a téli est árnya ráborult a nagy városra . . . Egész délutánt a kávéházban gubbasztottam át és elmélkedtem a legényélet ridegségéről. Ha más hasznuk nem volna az ünnepnapoknak, különösen ezeknek a meleg varázsú téli ünnepeknek, már azért is tisztelnünk, áldanunk kellene őket, hogy az élet ezer meg ezer zord viharában kihűlt, elfásult sziveket megtöltik a családi boldogság édes melegével, vagy legalább annak epedő vágyával . . . Az én szivemet is egyszerre csak megcsapta ez a sóvárgó vágy és utálatosnak találtam a kávéházat, gyilkosnak a levegőjét, kiállhatatlannak benne az embereket. Elővettem tárczámból egy illatos kis levelet s elolvastam egyszer, elolvastam kétszer. „Kedves Béla! Szilveszter estén szívesen látjuk egy kis barátságos lakomára. Ilonka is megjön. — Özvegy Szántayné.“ — Ilonka is megjön — ismételgettem — Ilonka is. . . És kivetettem a tiz ujjamon: menjek, ne menjek ? Az jött ki, hogy — ne. Próbáltam a kabátom gombjait. Ott is csak az volt a felelet. De ha a szívem egészen mást mondott! . . . Pedig azt nem is kérdeztem. Elindultam Szántayék felé. * Ilonkát sohasem láttam még. Édesanyjának testvére, az én kedves Gyurka pajtásom mutatott be, akivel nagy fába vágtuk volt a fejszénket: operettet komponáltunk. Ő csinálta a muzsikát és én a szöveget. Zenészeti királydijak. A millenniumi év, Sylvester napján este járt le a benyújtási határideje annak a zenészeti pályázatnak, amelyet a Liszt Ferencz zeneművészkar ig. választmánya még a múlt év január havában tűzött ki nyolcz különféle válfajú zeneműre „Királydijak" czimen. Opera, symfónia, kamara zene, zenekari nyitvány, zongora szonáta, magyar zongora rapszódia, magyar szövegű műdal s eredeti népdal csoport: ime e kvalifikácziókra oszlott a pályázati hirdetés, összesen 5000 frt erejéig, amely összeget . Felsége a király omnificzencziája a közokt. m. miniszter rendelkezésére bocsátotta a hazai zene emelése és fejlesztése czéljából s amelynek az effektuálásával a miniszter a Liszt-zeneegyesületet bízta meg. — Hogy ez első e nemű legmagasabb felkarolása a zenének hazánkban, minő eredményeket fog szülni, azt a legközelebbi jövő fogja igazolni. Amint halljuk, minden kitűzött válfajra érkeztek művek s remélni is lehet, hogy ha talán mindenik kategória nem is fog égreszállóan kimagasulni, de bizonyára a hazai zenevilág ereje javát vitte a tűzbe, hogy méltónak mutassa magát a király bizalmára. A beköszöntött újév a magyar zenevilágnak nem hozhatott ennél örvendezetesebb szellemi ajándékot. Akik pedig a király ebbeli kegye kinyerésével szemben buzgólkodtak , azok csak őszinte hálára köteleztek vele minden hazai zenekrót, meg nyitván előttük a tért tehetségük és ambícziójuk méltó felfokozására s ime ép e szempontból óhajtok e nagy fontosságú ténynyel e lap újévi első számában foglalkozni és azzal kapcsolatban egy indítványnyal is fellépni, azt az intéző körök nagybecsű figyelmébe ajánlva. Régi történeti igazság, hogy a szépművészetek fejlődése is virágzásának legéltetőbb elemét mindig a legmagasabb körök pártolása s meczénási bőkezűsége