Zenelap, 1906 (20. évfolyam, 1-19. szám)

1906-01-10 / 1. szám

XX. ÉVF. 1. SZ. BUDAPEST, 1906. JANUÁR 10. ZENELlAP E^ÖZ'DÖNY A ZENEMŰVÉSZET Ö ÉSZ’Ejts ÁGAI IfÖÍ^ÉBŐD. * H «magyarországi Zenészek Orsz. Segély-és nyugdij-€gyesületé»-nek és a «magyar Zeneszerzők Cársaságá»=nak hivatalos közlönye Előfizetési ár: Egész évre (8 kor.) ............... F elévre (4 kor.) ................ 4 frt. 2 frt. Előfizethetni minden könyv- és műárusnál. Budapesten: Rózsavölgyi és Társánál (Kristóf-tér): «Harmóniádnál; Schunda V. József cs. és kir. udvari hangszergyáros és zeneműkiadónál (Magyar-utcza 18.) és a kiadóhivatalban. Az előfizetési pénzek, hirdetési dijak, reklamátiók stb. a kiadóhivatalba : Budapest, Vili., Rock Szilárd-utcza 31. sz. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-TULAJDONOS: j^ÁGM JÓZ^E-B Megjelenik m*n<*en hónapban (julius, augusztus ki­_______vételével) háromszor, 1., 10. és 20-án, időn­k inti ingyenes zenemű-mellékletekkel. Főmunkatársak: Pogátschnigg Guido, Meiszner Imre, Tessényi Margit, dr. Vajda Emil. Minden levelezés és a lap szellemi részét illető külde­mény a szerkesztőségbe utasítandó. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el és kézirat nem adatik vissza. Szerkesztőség: Budapest, Vili., Rock Szilárd-utcza 31. sz. A HUSZADIK ÉVFOLYAM pyüszőkén. IWÍ!USZADIK század, huszadik évfolyam. Majd- nem összeegyeztethető haladás lehetne ez, ha az nem vo'na °ly kegyetlen s az évfolya- vsSÍíhÍ mok mindig több jóval kecsegtetnének, azon­ban mindenben ellenkezőnek vagyunk tanúi és remé­nyeink fogyatkoznak. De azért kétségbe nem esünk és daczolunk az idővel, bármit hozzon is. Rosszat már nagyon sokat is átéltünk, miért ne haladhatnánk abban az irányban, a mely előbb-utóbb mégis csak elhozza a kibontakozást. Zenésznek, különösen magyar zenésznek mindig reménykedni kell. Ez tartja benne az igét s ebben is azt, hogy valahára testté válik — a magyar zene. Ezen már nincs okunk kétkedni többéja magyar zene bizonyáratestté vált és várja, hogy ehhez képest világgá induljon. Meg­megindul néha s aztán ismét elakad. Egyebütt nem tapasztalható jelenség,amely több oldalról kíván magya­rázatot. Sienkiewicz például lengyel író, lengyel nyel­ven írja műveit ? ime, a «Quo vadis?» czimű regényével világhírűvé tudott lenni. Soha se hallottam hírét, egy reggel kisétálván a főtérre Clairmond-Ferrandban, a hol 1900-ban nyaraltam volt, valamennyi könyvkereskedés kirakata csak Sienkiewiczet tartalmazott, természetesen franczia fordításban. Magyar írót nem éri ez a szerencse. Nagyon el vagyunk szigetelve a világtól, nincsenek összeköttetéseink, konzulátusaink épenséggel nem tesz­nek semmit a nemzeti ügy érdekében. Hogy lendülhetne fel a magyar zene is? Lengyelország összeköttetések dol­gában is szerencsésebb volt, mint mi. Viszonya Francziaországgal kultúrái szempontból hasznot hozott neki s a polka-mazurka és a mazur minden európai udvarnál meghonosodott. Ezzel a lengyel zene is kedveltségre tett szert a művelt népeknél. Valois Hen­rik, a későbbi franczia király, egy ideig lengyel trónon is ült s az így támadt gyakori érintkezések a két nemzet között üdvösek voltak a lengyelekre nézve. Leczinszki Szaniszló lengyel király, a kinek el kellett hagynia orszá­gát és Francziaországban megtelepednie, jó emléket hagyott maga után, a melyből a lengyelek számára nem csekély népszerűség maradt későbbi időkre is. Magyar- ország is adott királyt a lengyeleknek, Báthori Istvánt. A lengyel táncz akkor jött divatba, a többire nézve pedig egyik fél se részesült haszonban, s ha mutatkozott volna is valami, a kudarczczal végződött későbbi lengyel had­járat minden rokonszenvet elfojtott volna egyelőre. Lengyelország Chopin személyében nagy művészt adott a világnak, de Liszt még nagyobb s mitőlünk ment világgá. Azt, hogy rendkívüli zongorajátékával s egy­általán műveivel a német zeneművészetre átalakítólag hatott, egy német se tartja felemlítésre méltónak; azt állítani, hogy zongorajátékának merészségével, csudás színezetével Liszt terelte Wagnert az új zeneirány meg­teremtésére, manapság, a midőn a németek gőgje és fel- fuvalkodottsága mindent fölülmúl, a mit e téren az antik­világ és az újkor látott, valódi szentségtörés volna. Pedig így áll a dolog 1- A Sienkievicz nagy sikeréhez képest tehát a mi összes irodalmi és zenészeti működésünk még mindig az, a minek egekig ható bánatában azt Kölcsey jelle­mezte volt: «magánfoglalkozás». Meg ne ijedjünk. Mert ennek a magánfoglalkozásnak most már szép és nemes gyümölcsei is vannak Akárki is meggyőződ­hetik róla, ha figyelemmel vizsgálja újabb zeneszerzőink termékeit. Aránylag becsesb művek ezek mint a megfelelő időben napvilágot látott irodalmi munkák. Hát kapunk-e a világhatalmú Angliából mostanság oly finom és merész ballet-zenét, mint a milyent néhány szerzőnk legújabban is bemutatott s a külfölddel megismertetett? Láttuk az angol és amerikai operetteknél, hogy oda át se tudnak többet, vagy talán annyit se, mint nálunk. És ha nem ámíthatjuk is magunkat az olasz, franczia vagy német zeneszerzők nagy sikereivel, szerény eredményeink oly tiszteletreméltók mégis, hogy meg lehetünk velük elé­

Next

/
Thumbnails
Contents