Zenelap, 1906 (20. évfolyam, 1-19. szám)
1906-01-10 / 1. szám
XX. ÉVF. 1. SZ. BUDAPEST, 1906. JANUÁR 10. ZENELlAP E^ÖZDÖNY A ZENEMŰVÉSZET Ö ÉSZ’Ejts ÁGAI IIÖÍ^EBŐD. * H «magyarországi Zenészek Orsz. Segély-és nyugdij-egyesületé»-nek és a «magyar Zeneszerzők Társaságá»-nak hivatalos közlönye Előfizetési ár: Egész évre (8 kor.)............... Félévre (4 kor.) ................ 4 frt. 2 frt. Előfizethetni minden könyv- és műárusnál. Budapesten: Rózsavölgyi és Társánál (Kristóf-tér), a Harmóniádnál; Schunda V. József cs. és kir. udvari hangszergyáros és zeneműkiadónál (Magyar utcza 18.) és a kiadóhivatalban. Az előfizetési pénzek, hirdetési dijak, reklamációk stb. a kiadóhivatalba . Budapest, Vili., Rock Szilárd utcza 31. sz. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-TULAJDONOS: ^ÁGM JÓZSEF Megjelenik mindd en hónapban (július, augusztus ki_______vételével) háromszor, 1., 10. és 20-án, időnkinti ingyenes zenemű-mellékletekkel. Főmunkatársak: Pogátschnigg Guido, Meiszner Imre, Tessényi Margit, dr. Vajda Emil. Minden levelezés és a lap szellemi részét illető küldemény a szerkesztőségbe utasítandó. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el és kézirat nem adatik vissza. Szerkesztőség: Budapest, Vili., Rock Szilárd utcza 31. sz. A HUSZADIK ÉVFOLYAM gyüszökén. IV.HUSZADIK század, huszadik évfolyam. Majdnem összeegyeztethető haladás lehetne ez, ha az nem vona oly kegyetlen s az évfolyamsztíhumok mindig több jóval kecsegtetnének, azonban mindenben ellenkezőnek vagyunk tanúi és reményeink fogyatkoznak. De azért kétségbe nem esünk és daczolunk az idővel, bármit hozzon is. Rosszat már nagyon sokat is átéltünk, miért ne haladhatnánk abban az irányban, amely előbb-utóbb mégis csak elhozza a kibontakozást. Zenésznek, különösen magyar zenésznek mindig reménykedni kell. Ez tartja benne az igét s ebben is azt, hogy valahára testté válik a magyar zene. Ezen már nincs okunk kétkedni többés a magyar zene bizonyára testté vált és várja, hogy ehhez képest világgá induljon. Megmegindul néha s aztán ismét elakad. Egyebütt nem tapasztalható jelenség,amely több oldalról kíván magyarázatot. Sienkiewicz például lengyel író, lengyel nyelven írja műveit ? Íme, a «Quo vadis?» czímű regényével világhírűvé tudott lenni. Soha se hallottam hírét, egy reggel kisétálván a főtérre Clairmond-Ferrandban, ahol 1900-ban nyaraltam volt, valamennyi könyvkereskedés kirakata csak Sienkiewiczet tartalmazott, természetesen franczia fordításban. Magyar írót nem éri ez a szerencse. Nagyon el vagyunk szigetelve a világtól, nincsenek összeköttetéseink, konzulátusaink épenséggel nem tesznek semmit a nemzeti ügy érdekében. Hogy lendülhetne fel a magyar zene is? Lengyelország összeköttetések dolgában is szerencsésebb volt, mint mi. Viszonya Francziaországgal kultúrái szempontból hasznot hozott neki s a polka-mazurka és a mazur minden európai udvarnál meghonosodott. Ezzel a lengyel zene is kedveltségre tett szert a művelt népeknél. Valois Henrik, a későbbi franczia király, egy ideig lengyel trónon is ült s az így támadt gyakori érintkezések a két nemzet között üdvösek voltak a lengyelekre nézve. Leczinszki Szaniszló lengyel király, akinek el kellett hagynia országát és Francziaországban megtelepednie, jó emléket hagyott maga után, amelyből a lengyelek számára nem csekély népszerűség maradt későbbi időkre is. Magyarország is adott királyt a lengyeleknek, Báthori Istvánt. A lengyel táncz akkor jött divatba, a többire nézve pedig egyik fél se részesült haszonban, s ha mutatkozott volna is valami, a kudarczcal végződött későbbi lengyel hadjárat minden rokonszenvet elfojtott volna egyelőre. Lengyelország Chopin személyében nagy művészt adott a világnak, de Liszt még nagyobb s mitőlünk ment világgá. Azt, hogy rendkívüli zongorajátékával s egyáltalán műveivel a német zeneművészetre átalakítólag hatott, egy német se tartja felemlítésre méltónak; azt állítani, hogy zongorajátékának merészségével, csudás színezetével Liszt terelte Wagnert az új zeneirány megteremtésére, manapság, amidőn a németek gőgje és felfuvalkodottsága mindent fölülmúl, amit e téren az antikvilág és az újkor látott, valódi szentségtörés volna. Pedig így áll a dolog ! A Sienkiewicz nagy sikeréhez képest tehát a mi összes irodalmi és zenészeti működésünk még mindig az, aminek egekig ható bánatában azt Kölcsey jellemezte volt: «magánfoglalkozás». Meg ne ijedjünk. Mert ennek a magánfoglalkozásnak most már szép és nemes gyümölcsei is vannak Akárki is meggyőződhetik róla, ha figyelemmel vizsgálja újabb zeneszerzőink termékeit. Aránylag becses művek ezek mint a megfelelő időben napvilágot látott irodalmi munkák. Hát kapunk-e a világhatalmú Angliából mostanság oly finom és merész ballet-zenét, mint amilyent néhány szerzőnk legújabban is bemutatott s a külfölddel megismertetett? Láttuk az angol és amerikai operetteknél, hogy odaát se tudnak többet, vagy talán annyit se, mint nálunk. És ha nem ámíthatjuk is magunkat az olasz, franczia vagy német zeneszerzők nagy sikereivel, szerény eredményeink oly tiszteletreméltók mégis, hogy meg lehetünk velük elé