Zenelap, 1910 (24. évfolyam, 1-20. szám)

1910-01-10 / 1. szám

XXIV. ÉVF. 1. SZ BUDAPEST, 1910. JANUÁR 10. zenedap o I^ÖZErÖNY A ZENEMŰVÉSZET ÖjS^ZES ÁGAI T^ÖL^ÉBŐD o A «Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdij-Egyesületé»-nek, a «Magyar Zeneszerzők Társaságáénak és a «Dunántúli Dalosszövetség»-nek hivatalos közlönye. A magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi koppenhágai nemzetközi kiállításán. Előfizetési ár: PfiivreTÄ01'0.;:'.;;'.::' Uíí: Előfizethetni minden könyv- és mőárusnál. Budapesten : Rózsavölgyi és Társánál (Kristóf-tér): «Harmóniádnál és az összes hangszerkészítőknél Budapesten. Az előfizetési pénzek, hirdetési dijak, reklamátiók stb. a kiadóhivatalba : Budapest, VIII., Baross-utcza 57. (Lift.) FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-TULAJDONOS: Főmunka­társak jS>Á G H JÓZSEF ( POGÁTSCHNíCin óŰj unka- ) ~ ^ xm >ak : Q^seny, Marom T dr.Víjda Emil. Megjelenik m'nc^en hónapban (julius, augusztus ki­^ _______vételével) kétszer vagy háromszor időn­k inti ingyenes zenemű-mellékletekkel. Minden levelezés és a lap szellemi részét illető külde­mény a szerkesztőségbe utasítandó. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el és kézirat nem adatik vissza. Szerkesztőség: Budapest, Vili. kér., Baross-utcza 57. (Lift.) ^2**^------***“----­q)'Vv f l huszonnegyedik es^endő. immár eI vantiak érve’ be vannak váltva' «zenelap» elért a negyedszázados j^Meu küszöbére. Egy esztendő hijávkl impsáf'be- tölti azt az időt, a mely a lábfők életében igazán korszakot alkot. Megüli az ezüstmenyegzőt hű olvasóival, a kik huszonnégy évvel ezelőtt világra segítették. Olyan rövid az az idő az emberi életben; de olyan hosszú a magyar időszaki sajtó történetében. Számtalan nagy vállalkozás, számtalan czéltudatos, lelkes kisebb lapalapítás ezen szenvedett kudarczot vagy halt meg hirtelen hervadásban, a viszonyok fordulata okozta sorvadásban: a «Zenelap» annyi küzdelem és viszon­tagság után mégis megérte korának huszonnegyedik esztendejét. De ez csak erkölcsi diadal. Léte, mint a szirten álló magányos fa, mindig ki van téve az elemek harczának ; a napégésnek, gyilkoló viharnak. Ennyi küzdelem, becsületes igyekvés, kitartó munka és fáradság után valóban joggal kérheti közönségének elismerését, további pártfogását. Zenei életünkben, magán a zenészeti pályán is szebb kor hajnala látszik piroslani; szebb, mint az a sivár kor volt, a mikor valóban számüzöttnek érezhette magát a magyar zeneművészet Magyarországon, de még mindig tartanak a szükség napjai, még mindig messze van az az ígéret földje, a melyen a zene­művészet a maga tökéletes érdemében találhasson egyetemes méltánylásra. És a «Zenelap« ezért küzdött mindenkoron. A kik maguk is benn vannak a zenei életben és tapasztalják annak szorongatott voltát, tudják mennyi ócsárlás, mennyi kishitűség, mennyi érzéketlenség és az érzéket­lenségből bátorságot merítő kontárság uralkodik nálunk a művészetben és a művészet megítélésében. És ezek nem fogják követelni a «Zenelap»-tól annak a kész eredménynek kimutatását, hogy összes érdekeink és ogy is. A fölhívó szózatra, a buzdításra, az énőrzésre még fokozottabb mértékben van szükség. De viszont azt is el kell ismerniök, a kik a dolgok folyását figyelemmel kisérték, hogy a rendelkezésünkre álló csekély anyagi erővel, sokszor nélkülözve, áldozva, mindig igyekeztünk nemcsak a zeneművészet ideális föladatának híveket szerezni, a zeneművészet népszerű­sítésén tollal és tettel fáradozni, hanem azon is, hogy a zeneművészek és zenetanítással foglalkozók erkölcsi és anyagi poziczióját emelhessük, vagy legalább egyelőre ennek szükségét a közönséggel és hivatalos körökkel megértethessük. És van rá elég jel, hogy a megértés már szélesebb körökben terjed s a hol meggyökerezhet a megértés, ott közelebb van a méltánylás és juta­lom is. A mindennapi küzdelemből való kiemelkedő pon­tokra hadd hivatkozzunk némi elégtétellel és büsz­keséggel. így, noha még ma is a kezdetleges közömbösség­gel, nemtörődömséggel kell küzdenie: hivatkozunk a «Magyarországi Zenészek Országos Segélyző- és Nyugdij-Egyesület»-ére, a melynek megalapításában és kiszélesítésében bizonyára nagy része volt a «Zenelap» propagandájának, melyhez személyes agitácziónk is járult. A «Zenelap» kezdeményezésének köszönhető már is üdvös eredményeket Ígérő szervezése a zeneművészek, zenetanárok, zeneszerzők, zeneírók stb. szolidaritásának, érdekeik egyetemleges védelmével, a zenekongresszusok által. A mikor a magyarországi zenészek még ma is nagyrészben szétszórva működnek, ki-ki önmagában kénytelen érdekeiért síkra szállani, működésének ön- feláldozással szinte ököllel nyitni utat a sok értelmet­lenség és közömbösség közt, roppant nehéz és nem is rövid idő alatt teremthető meg a zeneművészek és az ezzel foglalkozók egyetemleges szervezkedése; de az

Next

/
Thumbnails
Contents