Zenevilág, 1901. január-június (1. évfolyam, 9-21. szám)

1901-01-01 / 9. szám

Megjelenik minden hó 1. és 15. napján. SZERKESZTI Előfizetési ár egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. HdCKL N. LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. kerület, Rákóczy-utcza 4. sz. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. A Nemzeti Színház ügye. Félszáz évig minden kiváló magyar elmét foglalkoztatott az a kérdés, miként lehetne Budapesten egy állandó magyar színházat emelni és föntartani, hogy annak utján a nemzeti nyelv terjedjen és művelődjék, az irodalom emelkedjék és európai színvonalra jusson. A »jámbor szándék«-ok és »buzgó esdeklés«-ek egy tudós társaság és egy »nem­zeti játékszín« létesítésére hangzottak el a pusztában Bessenyey Györgytől kezdve gr. Teleki Lászlón és Kölcsey Ferenczen át a jó öreg Kulcsár Istvánig, ki mindennap kijárt az épülő pompás német színház elé, várván, hogy a Magyarok Istene m«jd csak romba- dönti a német bűnfészket, s helyén fölemel- kedhetik a magyar színház. A mig azonban a jó magyarok csak Hadúrtól várták a szín­ház építését, addig persze a világegyetem nagy építőmesterének egyéb gondja volt, mint hogy a lomha nemzet számára színházat építsen. De végre megkönyörült a nagypipájú, kevés dohányú nemzeten és adta neki gr. Széchenyi Istvánt, ki megvalósitá mind a két álmot: 1825-ben megalapítván az Akadémiát s 1832-ben a színház építésére gyakorlati tervet mutatva be a Magyar játékszínről írott művében. Miután megállapítja, hogy a szin­| háznak kettős czélja van : »a nemzeti nyelv, \ ízlés és szokásnak kifejtéséhez, józanitásához s nemesítéséhez járulni leghathatósblag«, to­vábbá kellemes időtöltést szerezni a nézőnek; i megmutatja az utat, miként kell részvény- társaság útján egy egyszerű, de Ízléses szín­házat létesíteni a fővárosban, majd miként haladhat tovább az ország, hogy a nagyobb vidéki központokon is hasonlót állíthasson. Óva int a pompás, fényes paloták emelésétől, melyek nem hoznak jövedelmet, »mert a ! játékszínnek habár kicsi, de biztos jövedel- ! mének lenni kell, mely a föntartásnak úgy- j szólván nucleusát alkossa« s így ajánlja az 500 forintos részvények alapján fölállítandó ! színházat. Minden részvényes némi kamatját J kapná pénzének, vagy állandó szabadjegyet í a színházba. A nagy színházról az a véle- | ménye, hogy abba »olyanok illenek, melyek J inkább érzékinkre, mint szivünkre és elménkre hatnak; oly darabok, hol több a pompa s lárma, mint az elmés szózat, költői felemel- i kedés és mesterséges akczió.« Már pedig egy nemzeti színháznak sohasem lehet ez a czélja. Ha nem is egészen igy, de a Széchenyi által mutatott alapon létesült öt esztendő múlva a Nemzeti Színház (még akkor csak »pesti magyar színház«) részvényes társaság jóvoltából, melynek élén Pestmegye alispánja

Next

/
Thumbnails
Contents