Zenevilág, 1901. január-június (1. évfolyam, 9-21. szám)
1901-01-01 / 9. szám
Megjelenik minden hó 1. és 15. napján. SZERKESZTI Előfizetési ár egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. HOlCKL NI. LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. kerület, Rákóczy utcza 4. sz. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. A Nemzeti Színház ügye. Félszáz évig minden kiváló magyar elmét foglalkoztatott az a kérdés, miként lehetne Budapesten egy állandó magyar színházat emelni és föntartani, hogy annak útján a nemzeti nyelv terjedjen és művelődjék, az irodalom emelkedjék és európai színvonalra jusson. A »jámbor szándék«-ok és »buzgó esdeklés«-ek egy tudós társaság és egy »nemzeti játékszín« létesítésére hangzottak el a pusztában Bessenyey Györgytől kezdve gr. Teleki Lászlón és Kölcsey Ferenczen át a jó öreg Kulcsár Istvánig, ki mindennap kijárt az épülő pompás német színház elé, várván, hogy a Magyarok Istene majd csak rombadönti a német bűnfészket, s helyén fölemelkedhetik a magyar színház. Amíg azonban a jó magyarok csak Hadúrtól várták a színház építését, addig persze a világegyetem nagy építőmesterének egyéb gondja volt, mint hogy a lomha nemzet számára színházat építsen. De végre megkönyörült a nagypipájú, kevés dohányú nemzeten és adta neki gr. Széchenyi Istvánt, ki megvalósitá mind a két álmot: 1825-ben megalapítván az Akadémiát s 1832-ben a színház építésére gyakorlati tervet mutatva be a Magyar játékszínről írott művében. Miután megállapítja, hogy a színháznak kettős czélja van : »a nemzeti nyelv, ízlés és szokásnak kifejtéséhez, józanításához s nemesítéséhez járulni leghathatósblag«, továbbá kellemes időtöltést szerezni a nézőnek, s megmutatja az utat, miként kell részvénytársaság útján egy egyszerű, de ízléses színházat létesíteni a fővárosban, majd miként haladhat tovább az ország, hogy a nagyobb vidéki központokon is hasonlót állíthasson. Óva int a pompás, fényes paloták emelésétől, melyek nem hoznak jövedelmet,mert a játékszínnek habár kicsi, de biztos jövedelmének lenni kell, mely a föntartásnak úgy szólván nucleusát alkossa, s így ajánlja az 500 forintos részvények alapján fölállítandó színházat. Minden részvényes némi kamatját kapná pénzének, vagy állandó szabadjegyet a színházba. A nagy színházról az a véleménye, hogy abba »olyanok illenek, melyek inkább érzékinkre, mint szívünkre és elménkre hatnak; oly darabok, hol több a pompa s lárma, mint az elmés szózat, költői felemelkedés és mesterséges akczió.« Márpedig egy nemzeti színháznak sohasem lehet ez a czélja. Ha nem is egészen így, de a Széchenyi által mutatott alapon létesült öt esztendő múlva a Nemzeti Színház (még akkor csak »pesti magyar színház«) részvényes társaság jóvoltából, melynek élén Pest megye alispánja