Zenevilág, 1901. január-június (1. évfolyam, 9-21. szám)

1901-01-01 / 9. szám

Megjelenik minden hó 1. és 15. napján. SZERKESZTI Előfizetési ár egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. HOlCKL NI. LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. kerület, Rákóczy­ utcza 4. sz. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. A Nemzeti Színház ügye. Félszáz évig minden kiváló magyar elmét foglalkoztatott az a kérdés, miként lehetne Budapesten egy állandó magyar színházat emelni és föntartani, hogy annak útján a nemzeti nyelv terjedjen és művelődjék, az irodalom emelkedjék és európai színvonalra jusson. A »jámbor szándék«-ok és »buzgó esdeklés«-ek egy tudós társaság és egy »nem­zeti játékszín« létesítésére hangzottak el a pusztában Bessenyey Györgytől kezdve gr. Teleki Lászlón és Kölcsey Ferenczen át a jó öreg Kulcsár Istvánig, ki mindennap kijárt az épülő pompás német színház elé, várván, hogy a Magyarok Istene majd csak romba­­dönti a német bűnfészket, s helyén fölemel­­kedhetik a magyar színház. A­míg azonban a jó magyarok csak Hadúrtól várták a szín­ház építését, addig persze a világegyetem nagy építőmesterének egyéb gondja volt, mint hogy a lomha nemzet számára színházat építsen. De végre megkönyörült a nagypipájú, kevés dohányú nemzeten és adta neki gr. Széchenyi Istvánt, ki megvalósitá mind a két álmot: 1825-ben megalapítván az Akadémiát s 1832-ben a színház építésére gyakorlati tervet mutatva be a Magyar játékszínről írott művében. Miután megállapítja, hogy a szín­­­háznak kettős czélja van : »a nemzeti nyelv,­­ ízlés és szokásnak kifejtéséhez, józanításához s nemesítéséhez járulni leghathatósblag«, to­vábbá kellemes időtöltést szerezni a nézőnek, s megmutatja az utat, miként kell részvény­­társaság útján egy egyszerű, de ízléses szín­házat létesíteni a fővárosban, majd miként haladhat tovább az ország, hogy a nagyobb vidéki központokon is hasonlót állíthasson. Óva int a pompás, fényes paloták emelésétől, melyek nem hoznak jövedelmet,­­mert a­­ játékszínnek habár kicsi, de biztos jövedel­­­­mének lenni kell, mely a föntartásnak úgy­­­ szólván nucleusát alkossa, s így ajánlja az 500 forintos részvények alapján fölállítandó­­ színházat. Minden részvényes némi kamatját­­ kapná pénzének, vagy állandó szabadjegyet­­ a színházba. A nagy színházról az a véle­­­­ménye, hogy abba »olyanok illenek, melyek­­ inkább érzékinkre, mint szívünkre és elménkre hatnak; oly darabok, hol több a pompa s lárma, mint az elmés szózat, költői felemel­­­­kedés és mesterséges akczió.« Már­pedig egy nemzeti színháznak sohasem lehet ez a czélja. Ha nem is egészen így, de a Széchenyi által mutatott alapon létesült öt esztendő múlva a Nemzeti Színház (még akkor csak »pesti magyar színház«) részvényes társaság jóvoltából, melynek élén Pest megye alispánja

Next