Zenevilág, 1901. szeptember-december (2. évfolyam, 1-19. szám)

1901-09-03 / 1. szám

2 ZENEVILÁG Megígérjük t. olvasóinknak, hogy az új évfolyamban ugyanazzal a kitartó buzgalommal, figyelemmel fogjuk kí­sérni továbbra is zenei viszonyainkat; rajta leszünk, hogy t. olvasóink min­denről és mindenben a jövőben is szak­szerű és tárgyilagos bírálat útján tájé­kozva legyenek azon mozzanatokról, a­melyek a magyar zeneművészetet közelebb érintik. Vegyék át tisztelt olvasóink a Zene­­világ második évfolyamának ezen első számát azzal a biztosítékkal, hogy a kitűzött czélunktól el nem térhetünk, s ajándékozzanak meg továbbra is azzal a bizodalommal, a­melynek révén esz­méinket diadalra juttathatjuk a közjó javára és a zeneművészet fellendülésére. Lapunk ezentúl hetenkint, minden keddi napon fog megjelenni. A lap előfizetési ára azonban a régi marad, ezzel is biztosítani akarván t, olvasóin­kat c­élunk ideális voltáról. Kérjük a Zenevilág barátait és jóakaróit, támo­gassanak bennünket továbbra is vállal­kozásunkban. ÚT r, TXT­T • Hackl Lajos, szerkesztő, legszebb eredménynyel töltötte be. Rendkívüli lelkiismeretességet fejtett ki szakadatlan mun­kálkodása közepett; ez öregítette a különben nagyon kedvező anyagi viszonyok közt élt többszörös elnököt és igazgatót olyan roha­mosan, hogy rég lappangó szívbaja már most, 76. életének betöltése előtt (szül. 1825. okt. 6. Budapesten) lethális véget ért. Élete áldást hintő volt minden irányban; legjobban sirathatja benne jóltevőjét a zené­szeknek a jövőbe tekintő része, mint az Országos Segély- és Nyugdíjegyesület meg­alapítóját és felvirágoztatóját. Zeneoktatásunk oszlopa, minden művészi és nemes törekvés buzgó előmozdítója, pél­dás jellem, siratott jóságos szív — Isten veled ! Áldás poraidra! * * * A következő gyászjelentést vettük: A Nemzeti Zenede a legmélyebb fájdalommal tudatja nagyságos bártfai Barlay Ede urnak, kir. tanácsos, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, az Országos Dalárszövetség díszelnöke, a Magyar­­országi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegye­sületének elnöke, a »Harmonia« zeneműkiadó tár­sulatnak tiszteletbeli elnöke stb., a Nemzeti Zenede igazgatójának folyó évi augusztus 31-én délelőtt 9 órakor váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak hilt tetemei folyó évi szeptember hó 2-án délután 4 órakor fognak a halottasháznál (IV. ker., váczi­ utcza 40. szám alatt) a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a ke­­repesi út melletti temetőben örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó évi szeptember hó 3-án délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban fog az Urnák bemutattatni. Kelt Budapesten, 1901. évi augusztus hó 31-én. Áldás emlékére !­ ­^^^arta^Ede^^| Ezt a férfiút igazán tiszteltük és szerettük mindnyájan. Ritka ember volt, jellem, a­kire csak föl­felé lehetett tekinteni, és okos, a szervezés­ben, helyes kiszámításban sokak felett kiváló fő; a mellett testtel-lésekkel zenész, ha mint alkotó művész nem tudott is magasan szár­nyalni. A 48-as minisztériumben viselt hiva­tala elvette kedvét a száraz robotmunkától; azóta egészen a zenéé lett, zenésznemzedékek nevelésének élt s ezt a magas hivatását a »Csapják el.« — Egy kis polynemia. — Iszonyú állapotok vannak mindenfelé ebben a szerencsétlen hazában. In puncto »kultura«, például, engem az én négy X-em arra tanított, hogy hálás örömmel és sietve a művelt elembe sorozzam az olyan (ritka!) embert, a­ki egyáltalán törődik a nyomtatott betűvel — vulgo: olvas, már mint zenei lapot. Hát még milyen művelt emberek lehetnek azok, a­kik ilyen lapot írnak, szerkesztenek ! 1901

Next