Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

819 Erdélyi levelek dolgozó emberek tömkelege , szárnyas szó, alkotó len­dület és minden, a­mi Erdélyhez tartozik: a hegy, a róna, a levegő, a bánya és sok-sok temető... minden és még annál is több: valami! Valami ami eddig a mienk volt, de mostantól kezdve az önöké. Birtokba venni, Uraim! Mert eddig nem vették meg. Csak körüljárták, meg­­lapogatták, hogy: mi milyen formás, mi sokat ígérő; gyü­mölcsét szemelték, borát kortyingatták, lovát megnyergel­­ték... Birtokba venni uraim! Erdély nem zsákmányterület, mit parlagon hagyni is lehet. Erdély: a szolid gazdasági egység. Erdély — nem rekvirált gazdasági gép, mit év­számra rozsdáztatni lehet a síneken. Élő organizmus, a­mellyel nem lehet nemtörődni. Erdéllyel féligtörődni sem szabad. A vagyon kötelez. Még akkor is, ha hazárd­­ból eredt. Kezelést vár és megbecsültetést. Különben startot vesz és elszalad. * Mondtam, Uram, hogy közhelyekkel fogom untatni, de Ön sem állaná szó nélkül, ha látná, hogy vesztes és nyerő még mind ott ülnek egymással szemben, a kártya­­asztal mellett, sivár­ tétlenül. Gondolja tán, hogy megkövült életformájuk ez ? A vesztő nem áll fel, mert míg ott ül, addig remél . . . ? S a nyertes fél otthagyni a poset, melyben élete egyetlen nagy sikerét aratta ? Osvát Kálmán.

Next