Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
819 Erdélyi levelek dolgozó emberek tömkelege , szárnyas szó, alkotó lendület és minden, ami Erdélyhez tartozik: a hegy, a róna, a levegő, a bánya és sok-sok temető... minden és még annál is több: valami! Valami ami eddig a mienk volt, de mostantól kezdve az önöké. Birtokba venni, Uraim! Mert eddig nem vették meg. Csak körüljárták, meglapogatták, hogy: mi milyen formás, mi sokat ígérő; gyümölcsét szemelték, borát kortyingatták, lovát megnyergelték... Birtokba venni uraim! Erdély nem zsákmányterület, mit parlagon hagyni is lehet. Erdély: a szolid gazdasági egység. Erdély — nem rekvirált gazdasági gép, mit évszámra rozsdáztatni lehet a síneken. Élő organizmus, amellyel nem lehet nemtörődni. Erdéllyel féligtörődni sem szabad. A vagyon kötelez. Még akkor is, ha hazárdból eredt. Kezelést vár és megbecsültetést. Különben startot vesz és elszalad. * Mondtam, Uram, hogy közhelyekkel fogom untatni, de Ön sem állaná szó nélkül, ha látná, hogy vesztes és nyerő még mind ott ülnek egymással szemben, a kártyaasztal mellett, sivár tétlenül. Gondolja tán, hogy megkövült életformájuk ez ? A vesztő nem áll fel, mert míg ott ül, addig remél . . . ? S a nyertes fél otthagyni a poset, melyben élete egyetlen nagy sikerét aratta ? Osvát Kálmán.