Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
824 Magyar egyetem zeti adatoknak a kultúrára vonatkoztatott értékét lekicsinyelni. Annyira nem, hogy tisztelettel kell meghajolnunk bármilyen sajátos népszellem előtt, amely önmagát bele tudta vinni európai kultúránkba és amely önmagát a kultúrintézményekre is projektív módon rá tudta vetíteni. De ez a köteles tisztelet távol áll ama rosszhiszemű tévedéstől, amely a kultúra tartalmát és lényegét azonosítja annak külső vonatkozásaival. Akkor, amikor ezek csak másodrendű determinánsai a kultúrának és csak nagyon túlzott soviniszta szemszögből kerülhetnek az elsőrendű tényezők helyére. E horizont alá állítva csöppet sem tudom méltányolni azon aggodalmakat, melyek egy magyar egyetemtől az erdélyi román kultúrát féltik. S ha el akarnám bírálni valamiképpen, azt mondanám : sovinista aggodalmak melyek csak sovinista kultúra esetén alaposak, egyébként soha. És nem volna e időszerűbb vágjon egyetemesebb és magasabb, általánosabb és emberibb kulturideálok felé nyitani perspektívát és nyitani utat, mint röghözkötött aggodalmak nyomán elzárni a kulturzsilipeket... Ki fogja a magyar egyetemet subvencionálna? A jóhiszemű felelet erre ez: „azt csak sejteni lehet®. A közoktatásügyek miniszterének gyanúsítása pedig ez: ,,valószínű, hogy a magyar állam...“ E valószínűség nem egészen nyilvánvaló. Hiszen az elnyomorított és sebektől vérző Magyarország aligha lesz képes „idegen“ egyetem hóna alá nyúlni és gyanúsításra nincs is szavunk tovább, hanem sürgősen kérdezzük: kinek Are//szubvencionálnia? — az egyházaknak? —az erdélyi magyar társadalomnak ? A kezdeményező lépést az erdélyi egyházaknak egyetlen aktív szervezetei, az egyházak tették. Valószínűleg költségvetést is dolgoztak ki és e költségvetésben valószínűleg az erdélyi magyar társadalom anyagi támogatása is szerepel. Hiszen a kivételes viszonyok miatt a nagyon is túlterhelt egyházak képtelenek lennének egy magyar egyetem fentartási költségeit viselni. Hiszem és vallom, hogy az erdélyi magyar társadalom kulturkészsége csudás áldozatokra lenne képes és saját erejéből is fentartaná a maga egyetemét. Adakozna bőven a cipész, a varga, a mesterember és az intellektuell egyaránt; a tanító, az ügyvéd, s kik fukarok bizony, ezúttal bőkezűek lennének : az intézmények s bankok. Igen ám, de a magyar egyetemet az államnak kell szubvencionálnia.