Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

A magyar egyetem Az állami segélynyújtást lényegesen e kérdések determinál­ják : mennyiben érdeke az államnak egy magyar egyetem ? és egyáltalán érdeke-e? Egy bizonyos: hogy egy magyar egyetem az állam érdekeit nem sérti. Hiszen e ponton még senki sem tudott nyomósabb érvet fölhozni ez egyetem felállítása ellen, mint a román kultúra alaptalan megsértését. Ezzel szemben rá lehet mutatni azon ténye­zőkre, melyek sürgetve sürgetik az állami törődést és amelyek igazolják, hogy egyenesen az államnak érdeke a magyar egyete­met nemcsak szorgalmazni, hanem segélyezni is. Az állami törő­dést sürgeti elsősorban az erdélyi magyarság számaránya. És e ponton sehogyan sem érthető, miért „nemzeti“ álla­mok a háború nyomán kialakult új államok, holott nem azok, hanem épolyan nemzetiségi konglomerátumok, mint volt a ma­gyar állam, de sőt annak geográfiái és tradicionális egysége nél­kül. Ha meg nem nemzeti államok, akkor csakugyan nem volna korszerű és szabad azok , idegen­ nemzeteit is egyenlő elbírálás­ban részesíteni a domináló népfajjal és ha nem , miért nem ? Le­het-e eltekinteni az erdélyi magyarság fölött és­ lehet-e azt szám­adásokból kifejteni ? Nem. És próbálja valaki állítani, hogy er­­dély magyarságának nem érdeke és nem létkérdése szinte egy magyar egyetem! Ép annyira érdeke, mint a nevelendő magyar tisztviselői kar és amennyire érdeke a magyar intellektualitásnak tovább­fejlesztése. És kit érintene és érdekelne közelebbről a holt vágányra jutott és megzökkent magyar kultúra pangása, züllése és e népfajnak magának ezek nyomán fölfakadó elkeseredése, mint az államot magát. Mert úgy­e bizony, évezred alatt kisarjasztott kultúrát, ki­izzadott tudományt sem letagadni, sem elvitatni nem lehet. A kul­­turkészséget és tudásszomjat pedig szintén nem lehet és nem is szabad elfojtani. Aki megteszi, nem fog felelni érte. Fölkereke­dett vándor diáknépért, gondterhelt és aggódó szülőkért s a­­hi­­zottra táplált irredentizmusért ugyan ki is felelne ? Jól mondta Mille Konstantin : „Inkább Kolozsvár, mint Szeged“. És különben is, Erdély egyházainak közel húsz középisko­lája nevel egyetemi polgárokat; ezek nyelve, lelke, szelleme, egy­aránt magyar. Ne legyen ez baj és ne legyen ok az aggodalomra.

Next