Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
Romuald és Andriána ROMUALD ÉS ANDRIÁNA. (vn.) Mindez Thibald urnak nagyon is ínyére esett. De jó szemmel nézte Andriána jóindulatát Qerberga asszony is, aki a templomban lefelé, de a világ dolgaiban mindig csak fölfelé nézett. Mikor a temetés utáni hat hét lejárt, Thibald úr egy este hosszú tanakodásra jött át Valkenfelsen uraihoz. E látogatásra nem kevéssé bátorította föl Andriánának a halott Adelához s az elárvult Mechthildishez mutatott igaz indulata. S nagy nyomatékot adott neki az a pecsétes pergamenlap is, melyen Frigyes császár kegyes ígéretet ten afelől, hogy ha Riemenburgi Thibald ur a Valkenfelsenbeli Udalrich urnak vejévé lesz, úgy a Valkenfelseni uraság tartotta hűbér Udalrich ur halálával Riemenburghoz csatolódik. S igy azon esetben, ha Thibald urat az uj frigyből az ég fisarjjal áldandja meg, az Riemenburg-Valkenfelsen néven a két kihalóban lévő dicsőséges család nevét fogja felvirágoztatni. Az éjjeli tanakodásra virradó napon Thibald úr nevében a várba két idősbrendű lovag érkezett, hogy Andriána kisasszony kezét Thibald gróf számára megkérje. Még pedig a legünnepélyesebb formában : a lovagteremben, Andriána kisasszony jelenlétében. Bár leánya jelenlétét a grófnő feleslegesnek ítélte, mondván, hogy az ifjúság az uj időkben máris túlságosan el van kapatva és hajlamos a maga éretlen fejével ítélni sorsának öreg fontolást kívánó kérdéseiben. A kérők egyébként már a gyűrűt is hozták parányi ciprusfadobozban, hogy a szerencseigével térhessenek vissza Riemenburgba : „Gyűrű vagyon az ujján, El van kötve a leány.“ Mikor azonban Andriána kisasszony szemben állott a két kérővel és szüleivel, egész nyugodtan és hidegen szólott: — Lovag uraim, jó emberek. Érzem, hogy kegyelmetek engem megtisztelni szándékozik. De az Úr rólam már másképen határozott. Vigye hírül kegyelmetek az általam nagyon tisztelt Thibald urnak, hogy én feleségévé soha ebben az életben nem leszek. A kérők kővé meredtek, ily gyengéd ajakról ily kemény szó- 833