Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
Romuald és Andriána és Gerberga asszony mint valami biztosítékot vette magához a gyűrűsládikát. Mikor a kérők eltávoztak, a grófné Udalrich úrhoz fordult: — Jó Uram, szükséges volna Christianus atyával beszélnünk. Ő teljesen birja Andriánának bizodalmát. A gróf némely kedvetlenséggel felelt: — Miért? Ő is egyházi ember, ő se vállalja, hogy leányunkat apácai hajlandóságáról lebeszélje. Ezek mind egy követ fújnak. Én még unokaöcsémben, Fülöp érsekben sem bízom. Alighanem az ő keze volt benne, hogy az egyházba édesgesse gyermekünket. Mondottam én ezt már akkoron, mikor oly igen kötötte magát, hogy Andriánát az Orsolyákhoz adjuk... S aztán, magvaszakadván nőágon is véremnek, hova nézne minden vagyonom, melyet nem hűbér gyanánt bírok? A szegények részén kívül Fülöpre s az ő érsekségére. Annak pediglen épen szükséges volna egy kis donátióra... Úgy hallom, a polgársággal való örökös vetekedésben sok adósságokba keveredett, s újfajta tizedet készül kivetni... Hát én mondanám is, minek kell a kölni érseknek a világi uralom, nem elég a lelkek feletti hatalma? A grófné valamelyes gúnnyal nézett mahometerejű, de kicsit nehéz észjárású férje urára. — Jó uram, hát figyelmed az én szómat, mit is a kérőkhöz tettem, készpénznek vette? Nem látta figyelmed, hogy ez csak a kérőknek szólt, a megesett hiba kikorrigálására ?.. A gróf értetlenül bámult feleségére. — Én már régen nem hiszek Andriánánk apácai hajlandóságában — folytatta szavát a grófné. Mióta itthon van, első este óta egy szóval sem emlitette. Igaz, hogy Andriána mindennap áldoz, még a kegyes remetenőkön is túltéve a hit gyakorlataiban, de amellett néha kihallom a szobájából, hogy a latin zsolozsmák közben, olykor hárfája mellett a hegedősök virágénekeit is énekli. Ezt nem tenné, ha szíve egészen Krisztusé lenne... Csak hivassa fel figyelmed Christianus atyát. Ő biztosan többet tud nálunk... Ah, hisz akkor... a dolog állása rosszabb, mintha klastromba készülne ; tűnődött a gróf, igyekezve megérteni a dolgot. S miért... miért nem kérdezed Andriánál magát? Amilyen őszinte volt a kérőkhöz, talán époly őszintén tárja föl előttünk durcaságának okát is?