Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
Romuald és Andriána rétében a templomba járul, ahol eleddig Mechtildis kisasszonykával, a leányka hazatérte óta pedig egyedül megáldoz. Azután virágait és galambjait gondozza, és koszorút visz a falbeli szentkép alá. Ezután ruhát szab a szegényeknek, amikor különös alázatképen a lent és gyapjat is maga fonja, s a szeretést is maga ügyeli fel a szolgálóleányok munkaházában. Ugyancsak délelőtt készíti a várkert gyógyfüveiből szűrt orvosságokat is. Minden pénteken, az alázat napján eljárja a várkörnyék nyomorúságosait, de soha mással, mint vele, a belsővel. Ebéd után őrangyaláig a nimző dobromán a skófiumos paramentumokat varrja a templom számára. Harangszó hallatára vagy lesiet vecsernyére, vagy félóra hosszra térdeplőjére rogy; innen magához a kegyelmes gyófnéhoz megyen, hogy véle társalogjon. Ezután a hárfán gyakorolja magát, a Szentek Történetét, vagy Orvosságos könyvét olvasgatja az apácák tanítása szerint, és ezekből mindenszerdán és szombaton délután oktatást tart a várnép leánygyermekeinek, meg a grófné nevelésben tartott hajadonainak, mialatt azok a várbeli úrfiak ünnepi öltözékeit varrottassal, gyönggyel, aranyozással hímezik . . . Esténkint, lefekvés előtt mégegyszer imádkozni megy a Csodatévő Szűz képe alá... A grófné itt felfigyelt. Andriána régentre sohse járt este a Szűz képéhez. — Egyedül? kérdezte. — Nem, mindig vélem. Én a lugasban várom, míg áhítatát végzi. — És mondd csak Mártha, nem nyugtalan Andriánám soha éjjelente ? — Asszonyom, kegyelmed tudja, hogy csak faliszőnyeg választja el kamrámat kis úrnőm hálótermétől. Alszik mint a drága édes tej. — Jól van, elmehetsz. Csak azért kérdeztelek, mert aggódom gyermekemn egészsége miatt. Utóbbi időben oly komoly, merengő... Vigyázz úrnődre, Mártha. Hiltruda anyó újabban itt ólálkodik. Dietmar várnagy legalább váltig állítja, hogy alig bírta pünköst napján a várkapun kilódítani. S bár szememmel láttam vízbefordulni, tudod, a gonoszok hatalma a síron tűng ér, még a pokolból is visszajárhatnak... Reszketek, hogy gyermekemre szemet vet... De