Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

Romuald és Andriána 839 te mitse szólj erről Andriána kisasszonynak, mert megijjesztheted. Csak el ne mozdulj soha tőle. Míg ezen estvelen, mindjárt estebéd után Gerberga grófné a kertbe sétált és leült nem messzi a kőfalbeli képtől, egy sürü mo­­gyorófabokor alá, a pázsitpamlagra. S­imé mit látott. Andriána, ki eddig csaknem szó és mozdulat nélkül fogadta Romuald rajongó hódolatát, ma kilépett magából és könnyek között, Romuald kezét szívére vonván suttogta el, mit akarnak vele szülei. Romuald döb­benetében megsimogatta Andriána szűzi fátyolát és fölcsókolta an­nak egy, szivetájékára pergett könnyét. E pillanatban egy keskeny, de izmos kéz megragadta és szét­vonta őket egymástól, s egy fölháborodott, de azért fojtva suttogó hang szidalmát vették: — Andriána, ki nem vagy méltó, hogy Gerberga asszony anyádnak leányául neveztessél, hát ide jutottál a szemérmetlenség­ben ? Tudd meg, hogy mától kezdve addig, mig az, aki hálót ve­tett reád, várunkat el nem hagyja, te sem hagyod el az asszony­házat. Téged, Romuald, hálátlanságodért még ma kiűzethetnélek innen a várból, melyet otthonoddá adtunk, s melyben kígyóvá nőt­tél. De ismerd meg kegyességemet: gondoskodni fogok róla, hogy tisztességben hagyhasd el hajlékunkat. Gerberga asszony megragadta leánya vállát, ám az szorosan a szemlesütve álló Romualdhoz simult és holtsappadtan, de nyu­godtan mondta: — Anyámasszony, kegyelmed ma elfelejtett engem megkér­dezni, miért nem óhajtom férjemül Thibald grófot. Hallja hát a szent igazat. Romuald urat maga a Szent Szűz jelölte ki számomra hitvesül, csodát tévén éreztünk, hogy egymást megtaláljuk... Gerberga asszony arcát gúny és düh torzította el: — Ostobaság... a Szent Szűz épen abban jár, hogy egy sze­mérmetlen, álszent nőszemélyt egy kincsre megéhezett... Utolsó szavait — erőtvéve indulatán — a grófné visszanyerte és Andriánát magával vonva, elhagyta a kertet. Berde Mária: Folyt. köv.

Next