Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
fci Versek VERSEK. I. DITa Mellett nolna nézned a színem . . . olyan noli, mint a sápadt őszi táj, amely fölött a déli nap Missit s fulmar gézzel beteg fényt rászitál. Olyan noli, mint egy lyennadó pipacs, amelyre forrás Igánös cseppje hull, s feléled újra pár órára tán, de jön halála irgalmatlanul . . . Olyan, mint régi óraszerkezet, amely naponta halkabban ketyeg, de mig megállna, egyszer még itt is, mert felhúzzál^ d^egyeletes l^ezed. Olyan noi, mint elégő gyertyaszál, mely lassan fogy, a fénye mind fakul, de fellobog, mielőtt elpihen s utolsó cseppje az asztalra\in\ . . . 31Ta kellett volna nézned a színem. 847