Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

848 II. JKár nem szakít el tőled semmi sem. Os buta légzés Hüld utadba folyton, Hogy minden vágyam érted égjen el s bérúit szememből újra Hennp omoljon. Si nem szallíth­at töled semmi már, mint napraforgó fordulod utánad. Idgy bennem élsz s nem stagosz egy percre sem, mint gyászoló lelkét a néma bánat. (Az esti lepl^e égő gpertva lángját körülcsapongja s százszor visszaszáll, mig bele pulivá ostobán elég: el nem szal­adolt tőled sol^a már. (d vén Koldal a ^Föleitől elszállni a végtelenben nincs erő. hiszem: Hideg l^özömnyel százszor dobj is el, már nem szalait el tőled semmi sem. Fülöp Károly: Versek

Next