Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A gyáva A GYÁVA. Színjáték 1 felvonásban. SZEMÉLYEK: Palásthy Judit dr., Csabay István, a gyámja, Lázár Péter, gyáros, Báró Stepanits, Beretvás Elek, Kulifay Endre dr., ügyvéd, Bozó László, Hodály József, Simon János, kocsis, férficselédek, szakácsáé, szobalány. Történik a kommün alan egy nagyobb alföldi városban, Palásthy Judit dr. házában. lső jelenet. (Csabay és Judit.) Szín: gazdag ház tágas terme. Kényes, férfias ízlés, fekete berfauteuille-ök, semmi lányos berendezés. Szemben előszoba. Balra ajtó a többi szobához. Jobbra két ablak és hátul ajtó, mely a kertbe vezet. A két ablak közt kártyaasztal, balra elöl szép asztal székekkel. A bal ajtó és az előszoba közt kijárat a tornácra. Délután.) CSABAY: (a helyi néplapot olvasta, azután fáradtan) Hogy irigylem az apádat, Juci fiam! JUDIT: Miért? CSABAY: Mert meghalt. Nekem meg a nyakamon hagyott mindent. A vagyonért való felelősséget meg a várakozást. JUDIT: Mire vár, Pista bácsi? CSABAY: Várom a jótékony gutaütést, hogy már mondhassák a síromnál, hogy hű sáfára voltam a rombizottaknak. Tudod, olyat várok, mint amilyen a vén Szappanost megsimította. Az öreg ott fekszik a református temetőben és nagyokat nevet rajtunk. „Na most sáfárkodjatok, becsületes legények, csúfolódik az öreg, mikor bűn a vagyon!“ Apádnak sem kell már a mai 849