Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A gyáva gazdasági személyzet lézeng, suttog, fontoskodik. Várják a Saturnáliákat, mikor ők parancsolhatnak nekünk. Nem az úr dühe ez a parasztra, hanem meg nem nevezhető rosszérzés, félelem a tanulatlanság és a bárgyúság fölényétől. CSABAY: Úgy kell neked, miért lettél doctor philosophiae! JUDIT: Tegnap még ütni is tudtam volna, mikor Lázár nazarénuskodott, hogy a mai izgatott időkben belekergetem a szolgákat a terror karjaiba. Lázár nem érti, hogy ma kell nekem a nyers hang a cselédséggel szemben, tartozom ezzel magamnak, mikor a bornirtság akar diktálni a kultúrának. Lázár azért volt gyáva és lovagiatlan, mert a mostani időben mert leckéztetni. Stepanits meg Beretvás is így vélekedtek. A legjobb esetben nagyképű volt. 2-ik jelenet. (Voltak és Kulifay Endre dr., a ház ügyvéde.) KULIFAY : (Judithoz) Kezeit csókolom, doktor úr, — servus, Pista ! Idejöttem, a zsarnokság bástyái közé, a szabad nép országából, hogy kissé kifújhassam magam. Nem bánnám, ha a ház előtt fölvonó híd volna, hogy el lehetne zárkózni a felséges nép elől, — pedig mindnyájan sokad iziglen paraszti sorból kerültünk ki. Hát szép ez a proletárdiktatúra. Csak az a kár, hogy a magyar vidék nem nyeli el olyan mohón a moszkvai sugarakat, mint ahogy Pest. Az imént sugárzott rám egy darabka röpke fény ez emanációból, jeléül annak, hogy jó úton vagyunk azért mi is. A liget előtt fegyveres suhancok fogtak le, hogy igazoljam magam mint aféle disznó burzsuj. Meglepően jól ismertek s az egyik a félszemével átmeneti kabátomra célzott. Ahá, gondoltam és a szájuk ize szerint kezdtem beszélni : ember és ember közt nincs különbség, tehát le a ruhával és az arany órával, mely tőlük megkülömböztetett. Ennyivel megelégedtek,mennyi nivellálással, ez pedig nem sok. Ennyi veszteséggel én még nem lettem proletár és ők még nem emelkedtek a polgári sorba. Azért paroláztak velem, letegeztek, meg is dicsértek. Gyakorlatban határozottan nyájas a kommün. CSABAY: Efélével nem szégyeled a tréfát, vén bolond!