Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

A gyáva LÁZÁR : Várok. Vagy mit tanácsol ? JUDIT: Egy kis hangos Krimicsaut, vagy tudom is én mit. Gázolja le őket, menjen közéjük, magára hallgatnak, hízelegjen nekik és aztán rúgja fel őket. Ahogy ők magát. Az istenért, csak mer közéjük menni ? LÁZÁR: Persze, persze, gyáva vagyok. Hiszen beszéltem velük őszintén. De nem mertek rám hallgatni. Meg nagyon új a kommün. CSABAY: Megérem, hogy csúful jársz, Lázár öcsém, azzal a gyárral. A fejedre gyújtják. Lám, az apádnak volt esze. Az öreg csak a fődet túrta, nem kellett neki a gyár. Subában jár, de ar maradt. STEPANITS: A fia meg fölvette a munkászubbonyt és el­dobta a jó paraszti subát. Hát most elválik, melyik tart meleget. LÁZÁR: Te, Stepanits, ugy­e, az apád még kereskedő volt a délvidéken? STEPANITS: Az hát, de régen. LÁZÁR: No lám, akkor igaz, amit Tömörkény mesél, akkor az én apám még a te apádtól vett subát és még most is megvan. STEPANITS: Meghiszem azt. Apám szolid árut adott csak el. LÁZÁR: Félre ne érts: az apám van még meg, a suba már nincs meg. Azért lettem én indzsellér és azért állítottam föl a posztógyáramat. És a munkászubbonyom olyan jó meleg a mos­tani napokban. (Odakünn két lövés, fegyver zörgés, zaj.) 7-ik jelenet. (Voltak, szakácsáé) SZAKÁCSNÉ: (beront és kétségbeesve hadonázik) Jaj, nagy­ságos urak, meneküljenek, a Jézus szerelmére, fussanak, drága, drága kisasszony, doktor úr, lelkem, szaladjanak, amerre tutnak, mer itt vannak a kommunyisták!! Azaz, hogy csak a vezér van itt, de a körösök mind beálltak, fegyvert fogtak, hogy szétugrasszák az ellenforradalmat, aki itt tanyázik. Jaj, édes Istenöm, hogy ezt a rémséges napot is meg kellett élnöm! Micsináljak ? (A kártyaasztal felbomlik, az urak riadtan ugranak föl.) CSABAI: Bejöttek már a kapun ? SZAKÁCSNÉ: Be, igenyöst a konyhába, oszt onnan készül-

Next