Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

nek ide. De lehet, hogy az előszobán át gyűlnek. Minden ki­járatot elálltak, csak a kert felé lehetne még elszabadulni.­­Jaj­gatva el a kert felé. Senki se indul utána. Stepanits a tornácra vezető kijárat elé áll háttal és fenyegetőleg fordul az előszoba felé. A többiek dacosan várnak. Lázár jobbra elöl áll, balra elöl Judit., kissé sápadt. E pillanatban ront be már az előszobába a ház fegyveres férfiszemélyzete, néhány cseléd is lő utánuk. A csapatot Hodály, politikai megbízott vezeti, revolverrel a kezében. Durva zaj­jal lépnek a terembe.) 8. jelenet. (Voltak, Hodály és kísérete.) HODÁLY: (nagyképűen) A szovjet megbízásából jöttem ide, hogy rendet csináljak ebben a burzsujfészekben. Följelentés ér­kezett, hogy ebben a házban még dacolnak az idővel és a nép­hatalommal. Itt szidalmazzák a tanácsköztársaságot. Sőt rosszul is bánnak azokkal, akik a dolgozó társadalom tagjai. Tegnap is e ház udvarán Lázár Péter mérnök és gyárigazgató az emberi méltó­ságot mélyen sértő kifejezésekkel illette Simon János, gazdasági alkalmazott, proletártársunkat. És tette ezt az itt gyülekező ellen­­forradalmárok színe előtt, ugyanazon a napon, mikor a szovjet szolgálatát visszautasította. Azért is a társaságot e házban interná­lom és őriztetem. Lázár Pétert pedig a szovjet nevében elővezetem a szovjetházban. Gyerünk, tatám, Lázár elvtárs! JUDIT: (arcából kikelve sivitja) Vegye tudomásul, maga os­toba gonosztevő, hogy Simon Jánost én szidtam meg és nem — STEPANITS: (Judit elé szökik, revolvert ránt elő és Hodály­­nak szegezi, aki ráemeli forgópisztolyát.) Aki e hölgyhöz nyúl, meghal! JUDIT: (félrelöki Stepanitsot és a középre ront, hodályhoz) Hazudik, mert én . LÁZÁR: (villámgyorsan Hodály előtt terem­, revolveréi a földre ven a kezéből s hidegvérrel megfogja a kabátja gombját. Tárgyaló hangon.) Kérem az írásbeli megbízatását. HODÁLY: (dühösen) Itt valami regény készül. Ez a hölgy magára vállalja, úgy látszik, amit Lázár elvtárs vétett. De nekem

Next