Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

A gyáva az mindegy, én az egész társaságot bekísérem. (Gúnyosan) Ne féljen, Lázár elvtárs, Önre bizzuk a tőke védelmének biztosi tisztét. LÁZÁR: Amíg mindketten dolgoztunk, amíg maga szűcs volt, én meg gyáros, addig elvtársak voltunk. Most elvtársa ma­gának a Sobri Jóska. Mutassa, kérem, az írásbeli megbízatását ez ügyben. HODÁLY: Nem tartozom Önnek felelősséggel! (Kirántja magát Lázár kezéből, megfordul és a sultejére ordít) Elvtársak, mindenkit szereljetek le s aki nem engedelmeskedik, abba lője­tek bele! LÁZÁR:­­még mielőtt valaki megmozdulhatott volna, harsány hangon kiált a fegyveresekre) Emberek, ismertek engem, ezt a csa­­mangot (Hodályra mutat) lefogjátok s elviszitek azonnal a szovjet­házba ! Megmondjátok, hogy én parancsoltam, Lázár Péter, tizenöt éve szervezett munkás. Azt is megmondjátok, hogy ez a pernahaj­­der írásbeli meghatalmazás nélkül tolakodott ide és ártatlan embe­reket akart halomra lövetni. A többit majd elintézem én. HODÁLY:­­gúnyosan nevet) No, elvtárs, itt kár volt a szép szavalatáért! LÁZÁR: Simon János, maga a feljelentő, parancsolom, hogy maga nyúljon hozzá legelőbb!­­Simon alázatosan engedelmeskedik, odalép Hodályhoz, erre a többi is nekibátorodik, körülfogják az elhalt, majd káromkodó demagógot és kituszkolják. Halotti csönd: Csabay, Kulifay és Be­re­tvás odarohannak Lázárhoz és szorongatják a kezét). 9-ik jelenet:­­Voltak, Hodály és kísérete nélkül.) CSABAY: Köszönöm, köszönöm, Öcsém! Mégis jó az a te munkászubbonyod! KULIFAY: No, ezt jól csináltad, jaj, de fene jól csináltad, fiacskám. Kidobatja a hóhért a pribékjeivel! BERETVAS: Megmentettél mindnyájunkat. Köszönöm Péter. STEPANITS: (kissé restelkedve megy, kezet nyújt) Elisme­­rem a bátorságodat. Ez nem ment babra! Mi lesz most veled? LAZAR: Eh, ne féltsetek engem. Magyarországon mindenki

Next