Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A gyáva 860 JUDIT: Nem értem. Mi ez? LÁZÁR: Mivel bizonyítottam volna be, hogy nem vagyok gyáva? Valami hősi önfeláldozással, kettőnk életének veszélyeztetésével? Hogy a döntő pillanatban megszeressen? Az ilyesmi nem elég egy életen át tartó szerelemre és házasságra. Erre bármely sneidig tökfilkó is képes. Nekem több bátorságom van. Én ezt a szép jelenetet el merem csúfítani azzal, hogy az igazságot mondom el, amikor hallgatnom kellene. Én tudom, hogy minden ilyen szép jelenet mögött valami csúfság lappang, valami, ami nem igaz. És én hiszem, hogy csak az igazság az, ami szép. A bátran kimondott igazság. Például az az igazság, hogy maga szeret engem. JUDIT: De hátha Hodály lelőtt volna bennünket? LÁZÁR: Az nem. Vele könnyű dolgom volt. A kísérete a kezemben volt, azokat én dirigáltam, nekem csak Hodályra kellett ügyelnem. És e jelenetben csak az ő életét kockáztattam. Magát azonban megijesztettem, megcsaltam, lovagiatlan voltam, ítéljen fölöttem! JUDIT : (révedezve) Istenem, istenem, én szeretem magát. Nem is fontos, hogy komédia volt-e, vagy sem. Mit bánom én, hogy bátor-e maga, vagy gyáva. Szeretem magát. (Függöny). Irta: MOLTER KÁROLY. Szerkesztői üzenet. C. R. Berde Mária csak a jövő számtól veszi át lapunk irodalmi vezetését. Addig türelmet kérünk. T. L. Székely-Udvarhely. Versei f az ajánlott vers is nagy késéssel érkeztek. Legközelebbi számunkban jönnek. B. E. Erdélyi Levelek című kötetem október első felében megjelenik. Ára 25 Leu. Hibaigazítás, Tompa László mai számunkban közölt Lenau fordításai mellől a nagy német lyrikus neve sajnálatos elnézésből kimaradt.