Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

s a zokogása kiáltássá, ordítássá válto­zott ... És az orgona szava csak szállt, lassan halkult, a szavai neki is elerőt­­lenedtek, fáradt volt, az ajtóba fogód­zott, hogy össze ne essen... Már csak a falak s az áhitatos hivő arcok verték vissza a hangokat. Fehérre, sárgára vált arcával állott, nézte a templom ha­jóját, padokat, gothikus hajlásokat s csodálkozva állott, hogy minden halomra nem dőlt — a tornyok, oltár... Oh, a lelkét odaadta volna a megsemmisülés­nek ebben a vad énekelésben, vagy egy ordításban szívesen emelkedett s ment volna be a misztériumos, soha meg nem magyarázható halál elé... És mentek előtte sűrü sorokban, imádságos könyvekkel feketekendős asszonyok, fiatalok, fehérhajuak, bána­tosak s nevetők. Utolsónak ő is meg­indult, törődött, fáradt arcával lelkének a szörnyeivel, emlékekkel, koldusán s mikor az őszi utcára kiért, uj Istennek megmagyarázhatatlan, sejtelmes közel­ségét érezte. És azóta, hogy egy őszi vasárnap reggelen belevonaglott életébe egy cso­dálatos, szomorú orgonaszó, uj hitet s uj Istent fogadott lelkébe. — Vasárnapi zsoltáros énekelésben rajzolta meg ma­gának mind tisztábban, mind erősebben, amíg egyszer a többet mind elküldve magától nem volt már más istene, mint akinek dicséretére ünnepi, zsoltári éne­kek sírnak fel az orgona mély csodá­latosan vándorló szavából. Székely József: A Napkelet első száma nem ma­radt alul a várakozáson, melyet a Keleti Újság kommünikéi ugyan­csak felcsigáztak. Finom famentes papíron, 64 oldalon, gondos, ér­dekes írások gyűjteményét hozta és ilyennemű írások kedvelői várva fogják várni kéthetente. Pa­ál Á­rp­á­d publicista írásai úgy érzem, a türelmesebb revü­­olvasót jobban ki fogj­ák elégíteni, mint a napisajtó habzsolva­ olva­­sóit. Bárd Oszkár misztériu­mában, ha akarom, mélységet, ha akarom­, csak fantasztikumot találok. Ezúttal a jobb részt választom. Szombathy István­. „Az utolsó pogány“ Írója nagy erővel gyémánthegyű kalapáccsal tört be gyönyörű márványba, ha­talmas pilléreket kivágott, oszlo­pokat faragott s mikor azt vártuk, hogy tető alá hozza az épületet, ellankadt kezéből a szerszámot kiejti. A verselők közül Áprilyt és Halász Gyulát említem. Csíki End­re akar és tud számolni átlag­olvasója erudiciójával, értelmes és szerény tollvezetése — hiszem — sokakat tesz hajlandóvá, hogy kifejtendő esztétikai rendszerével megismerkedjenek. Isac és Radule­­scu Motru udvariasságai, magam is úgy érzem, többre köteleznének, mint egyszerű tudomásvételre. Ér­­­de­kes jegyzetekkel szerepelnek: Ligeti, Kemény Gábor, Zágoni, Kádár, Szentimrei és különösen érdekes írással Erdélyi Victor. Külön említést érdemel a gon­dos szerkesztés: Paál Árpád, Ligeti Ernő, Kádár Imre és Szent­imrei Jenő érdemes munkája. A Napkelet egyes számának ára 6 Leu. Vá­rosunkban Révész Béla könyvkereskedőnél kapható. Kiadó és felelős szerkesztő dr. Osvát Kálmán.­­■ Szerkesztőség: Tg.-Mu­reş (Marosvásárhely.)

Next