Mult és Jövő, 1919 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1919-01-01 / 1. szám
1 ZSIDÓ IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALMI ÉS Megjelenik minden hó elsején. Szerkesztőség és kiadó- KRITIKAI FOLYÓIRAT. AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZR. hivatal, Budapest, VI. kerület, Podmaniczky utca 6. szám. KÖZMÍVELŐDÉSI EGYESÜLET KULTÚRBIZOTTSÁGA Telefon: 146-92. Előfizetési ár egész évre: 50 korona. KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL :: Díszkiadásban 70 korona. Omiketagság külön 4 korona. SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF. * IX. ÉVFOLYAM, 1919 JANUÁR. PATAI JÓZSEF: A ZSIDÓKÉRDÉS NEMZETKÖZI MEGOLDÁSA egnap Lembergben, tegnapelőtt Kisinestben, ma Prágában, holnap talán Budapesten vagy a magyar Alföldön dühöng a pogrom. Ki tudja, miért? Igazi okok sehol sincsenek, és egyszer csak felcsap mint föld alól a tűz és pusztít és gyilkol és a védtelenek és hontalanok ezreit kergeti ki otthonukból. És aki azt hiszi, hogy nálunk Magyarországon az új köztársasági rend mindörökre eltörölte a zsidókérdést is, az gondoljon egy pillanatra a szabad és nagy ideálok réspublikjára, Franciaországra, ahol a liberté, égalité, fraternité legvirágzóbb korában csírázott ki a hírhedt Dreyfuss-vérvád és az antiszemitizmusnak sok egyéb fekete hajtása. Kétségbe kellene esni abban a tudatban, hogy ez így van, így volt és így lesz mindig. Ma már nem fogják reá a zsidókra, hogy ők hozták a fekete halált, hogy ők mérgezték meg a kutakat és nem törnek a gettóba azzal, hogy a zsidók sebezték véresre a szent ostyát és az Úr testét, nem hirdetik, hogy az 1492-ben Spanyolországból kikergetett zsidók hurcolták szét a világba a spanyol járványt. Hála istennek, már túl vagyunk a középkoron. A felvilágosodás huszadik századában élünk. És mégis e gőgös ״ huszadik század“ eddigi néhány esztendejét több zsidó pogrom festette véresre, mint a ״ sötét középkor legsötétebb századait. Meddő dolog volna kutatni a zsidógyűlölet okai után. A legértelmetlenebb ellentétek kerülnének egymással szembe. Gyűlölik a zsidókat, mert ők a kapitalisták és gyűlölik, mert ők a szocialisták. Gyűlölik mint Rothschildokat és gyűlölik mint Jakabokat, gyűlölik a zsidókat, mert konzervatív kormánypártiak és gyűlölik, mert felforgató forradalmárok. Gyűlölik a zsidókat, mert ragaszkodnak vallásukhoz és gyűlölik, mert szabadgondolkodók és szabadkőművesek. Gyűlölik mert elzárkózók és gyűlölik mert betolakodók. Gyűlölik mert ״ gyávák, és gyűlölik mert bátrak, gyűlölik mert kereskednek, gyűlölik mert földet szereznek, gyűlölik, mert . . . Minek folytassam a végtelenül hosszú skálát, amely a gyűlölet leleményességének kifogyhatatlanságáról tesz szomorú tanúságot? Gyűlölik a zsidót, mert él. A zsidók emancipációja, a zsidó vallás recepciója sehol sem oldotta meg a zsidókérdést. Csak lappangóbbá tette a gyűlöletet és megalkuvóbbá az antiszemitizmust. De mihelyt bárhol nagy felületek összesurlódtak, nagy csoportok összeütköztek, nagy osztályharcok felvillantak, az ütközők közé került mindenütt a zsidóság. Hiába igyekezett asszimilálódni és magát elbújtatni, eltüntetni, hiába volt minden. Se az elszigetelő gettó, sem a felolvasztó asszimiláció nem segített rajta. A gyűlölet árjai kimosták mint az ürgét legmélyebb rejtekeiből és végigsodorták világ csúfjára és hahotájára. Maradhat-e ez így mindig? Maradhat-e egy nép sorsa örökre bizonytalanságban, ég és föld között lebegve? Belenyugodhatik-e a zsidóság abba, hogy míg az új világbéke és a wilsoni elvek a legkisebb népnek is biztosítják a természetes önrendelkezési jogát, addig a tizennégymilliós zsidóság mindenütt és mindörökké a ״ vendéglátó“ népek változó kegyeire és hullámzó hangulataira bízza bizonytalan sorsát? Beletörődhet-e a zsidóság abba, hogy míg a legparányibb és a legprimitívebb nemzetek is szabadságban, nyugalomban ápolhatják és fejleszthetik kultúrájukat és hagyományaikat, addig az ötezeréves kultúrájú zsidó nemzet csak saját énjének teljes megtagadásával tehessen szert itt-ott ideiglenes nyugalomra. A zsidóság sehol sem volt árulója az ő állam 3