Mult és Jövő, 1930 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XX. ÉVFOLYAM, 1930 JANUÁR Patai József: Uj fák erdeje indul H ősi hallottaink emlékét élő fával megörökö­­kíteni az ősök földjén, a Halál árnyékában pihenők neveit hűs árnyékot adó ligetekbe plántálni a pátriárkák és próféták hegyei között, mély és szentséges zsidó gondolat, amely valóban csak a Biblia bölcsőjében sarjadhatott. Ott, hol a fát élőlényként becézték és dédelgették évezredeken át. Ott, hol az Élet fájának fogalma fakadt, az ״ Éc chájim“, az Istenség közelében járó Éden-ember szimbóluma. És az ״Éc chájim“, mint a zsidó népet örökzöld lombosodásban tartó Igaz­­ságnak jelképe, ״ Élet fája azoknak, akik ragasz­­kodnak hozzá és aki támogatja, boldog“. És Élet fája lesz minden egyes emlékfa, ame­­lyet egy-egy hősnek a nevével ültetnek az ősi talajba, hogy örök gyökeret verjen Júda, Somrón, és Galil gránátkövei között és segítse virágzani, meggyökeresedni és terebélyesedni az évezred után újjászületett ős-új életet. Aki a Szentföld arab-török dúlta mai kopár­­ságát látja és visszagondol­­ arra, mit jelentett a fa, a növény, hajdan Izrael fiainak, megérti, hogy a zsidó zsoltáros az ellenség pusztításának csúcs­­pontját abban a kegyetlen irtásban érezte, mely ״reávall, fejszékkel sújt felülről fák lombozatában. ״Jivadá kemévi lemaála biszvach éc kardumóth“. A zsidó törvény még háború esetén, ellenséges föl­­dön is tiltotta ezt. ״ Vajjon ember-e a mező fája, hogy ostromra indulhatna ellened?“ A védtelent megtámadni, a bántani nem tudót bántalmazni pedig a zsidó etika törvénye szerint égbekiáltó bűn, akár mienkről, akár idegenről van szó. Akár emberről, akár állatról, akár növényről. Mintha lelke volna az élő fának. Mint cse­­csemőt babusgatták a zsenge csemetét. ״Minden növény mellett angyal áll és paskolja gyöngéden: Nőjj, nőjj“. Ringatja felülről az ég harmatos szel­­lője és táplálja alulról a mélységek forrása. Csak így tudja átvágni a kemény judeai sziklák bazalt­­ját. ״Az erdő minden fái ujjonganak az Úr előtt.“ És midrási legendák szóltak a tibériási pálmáról, mely elsorvadt szerelmi bánatában, mert egy jerichói pálma után epekedett. Élő, oltalmazó táp­­láló társnak érezték a fát. És reá is alkalmazták az emberi lélek elszakadásáról szóló poétikus hitet: ״Mikor egy fát kivágnak, a hangja elhal világ végétől világ végéig­. És minden újravirágzásban, minden új lom­­bosodásban a feltámadás vigasztaló allegóriáját látták. Mindig újabb és újabb áldással hálálkodtak a Teremtőnek ״ aki világában jó teremtményeket és szép fákat alkotott­. Egy sorba helyezték a kettőt. És mikor a történelem vihara kitördelte Izrael fáinak törzseit, bizakodva bíztak a gyöke­­rekben, melyek mélyen ereszkedtek belé az ősi földbe. Még Babylon vizei mellől is szállt a szó­­zat, az ezékiéli ige a díszefosztott, feldúlt Jeruzsá­­lem felé: ״Még virágba szökkentem a kiszáradt fát!“ A kiszáradt, kitépett fákat szaporán új friss hajtással pótolni, életbevágó szükségszerűség a Szentföld földjének, vizének, levegőjének egy­­aránt. Csak így lehet gyógyítani az Anyaföld sebeit, melyek sajognak és tátonganak évezeredek óta. Csak így lehet édessé, egészségessé varázsolni a vizet, amelyet mocsarakká tapostak Edom kímé­­letlen lábai. Csak így lehet tisztává, üdítővé tenni a levegőt az építő, úttörő h­alucok, feltámadt makkabeusok nemzetsége számára. Szentségesen szép zsidó gondolat: cyprust, pálmát, sykomorát ültetni az elesett zsidó hősök nevére a feltámadó Szentföldön. Mintha bolyongó lelkek szállanának a Gálutból, hogy egyesüljenek Galilea hőseinek lelkével. És egy erdő indul el Tél-Ohájról, Élet-halmáról, minden lomb más nevet susog, minden ág más világtájról zizeg, de minden rügypattanásból, minden levélfakadásból a feltámadás dala zendül. És mintha teljesülne Jesa­­iás látomása: ״A hegyek és a dombok ujjongva zen­­genek és a mező minden fái tapsolnak tenyerükkel, a tövis helyébe Cyprus magasodik és a bogáncs helyébe mirtus nő, és lészen az örökkévalónak örök jeléül, nem vágatik ki többé sohasem.“ 3 1•

Next