Mult és Jövő, 1931 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XX. ÉVFOLYAM, 1931 JANUÁR Harmadik évtizedébe lép ezzel a számával a Múlt és Jövő. És ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, ott sorakoznak egymás mellett a hatalmas kötetek, a zsidó kultúrának múlhatatlan becsű kincsesbányái, amelyekből jövendő nemzedékek lelkesítő szépségeket, önérzetet fűtő örök zsidó értékeket fognak meríteni. Súlyos harcokkal, küzdelmekkel tt esztendők voltak. Előbb harcolni kellett azért az igazságért, hogy vannak zsidó szépségek, zsidó kultúrértékek. Mikor a zsidó közélet apró-cseprő politikai csetepatékból állott, tűzte ki a Múlt és Jövő az új zászlót, mely múlandó történések és zajló áramlások fölött lebegve megmutatta az utat a felragyogó zsidó renaissancehoz. Háborús évek, forradalmak és ellenforradalmak, gazdasági válságok és összeomlások egyre újabb meg újabb akadályokat torlaszoltak föl. De a Múlt és Jövő megszakítás nélkül folytatta úttörő munkáját az egyetemes zsidóság dicsőségére. Szinte példátlanul áll ez a zsidó orgánumok üténetében. Egymás után semmisítették meg e végzetes idők a hasonló magas színvonalú külföldi próbálkozásokat és mindenütt csodálattal és elismeréssel tekintenek ma a Múlt és Jövő áldozatkész kitartására, mely minden nehézségeken és akadályokon győzedelmeskedni tudott. A Múlt és Jövő húsz évfolyama ma a zsidó művészetnek ritkabecsű enciklopédiája, amelyet Londontól New Yorkig, Jeruzsálemtől Berlinig keresnek. És minden egyes kötetnek értéke csak nő az idővel, mert nem a múló aktualitásokat, hanem a zsidó géniusz állandóan növekedő jelentőségű kincseit foglalja magában. Évtizedek fordulóján a Hot és Jövő nagy és lelkes táborához szól szavunk. Olvasóink áldozatkészségét kérjük további munkánkhoz. Csak úgy tudjuk állandóan fokozódó erővel teljesíteni nagyfontosságú hivatásunkat, ha továbbra is érezzük magunk mellett a zsidó intelligencia buzdító szeretetét, a kultúr-zsidóság serkentő ragaszkodását. Arra kérjük olvasóinkat, nyerjen meg mindegyik egy-két új hívet a Múlt és Jövő számára, hogy minél szélesebb körben terjeszthessük a zsidó alkotóerő halhatatlan értékeit. A százéves J. L. Gordon Az egész világ héber sajtója külön számokat szentel most elinda Léb Gordon, a nagy héber költő emlékének. Négy nappal Chanuka előtt, Kiszlév hó 21-én lett száz éve annak, hogy Vilnában, a zsidó kultúra centrumában született. És idestova kereken negyven éve lesz, hogy Pétervárott, az akkori orosz zsidó szellemi élet másik középpontjában meghalt. A közbeesett hatvan esztendő majdnem elejétől végig csupa szabadságharc. A költő harca az élet és az eszme szabadságáért, amelyért szembekerült saját testvéreivel és hamis vádakkal sújtva, börtönfogságot szenvedett. Gordon, az új héber költészet első ״oroszlána, egészen fiatalon mutatta oroszlánkörmeit. Tizenhárom éves korában egy vers miatt kellett elhagynia az ״ antokoliai maggid“ híres talmudiskoláját. És talán éppen ez epizód óta fordult teljesen az orosz zsidó felvilágosodási mozgalom, a ״haszkala“ felé, amelynek legharcosabb katonája maradt élete égéig. Volt idő, amikor generalissimusnak tisztelék, amikor a ״ Felvilágosodást Terjesztő Társulat“ élén állott és nemcsak epika és líra volt a fegyvere, hanem a prózai propaganda pengéje is. De amikor fanatikus ellenfeleinek titkos följelentése folytán feleségével és gyermekeivel együtt börtönbe került, sok tisztelője közül senki sem mert, senki sem próbált a költő sorsa iránt érdeklődni, nehogy az ״ érdeklődő“ is forradalmi konspiráció gyanújába keveredjék. Pedig sok szenvedés után kiderült, hogy az egész hadjáratot a ״haszkala“ ellenzői indították ellene és az egész vád végül egy cenzurálatlan Heine-kiadás ״ illegális“ vásárlására zsugorodott össze. A csalódások hosszú sorozatát ez indította meg Gordon lelkében. És nem bízott többé a ״ felvilágosodottság“ győzelmében sem. Egyik víziójában (״ Holdvilágos éjjel“) egy csarnokot lát tele résekkel, hasadékokkal, vakolata omlik és porában csúszó-mászó férgek nyüzsögnek, az öregek nyugodtan alszanak, mintha nem is kellene félni a rom összeomlásától, az ablakokon keresztül pedig a zsengék, fiatalok egymásután szöknek, menekülnek kifelé . . . ״ És kérdeztem: mi ez? És hallottam a feleletet: Izrael háza ez, Tanának csarnoka . . .“ És megrendült a hite a héber nyelv diadala- 3