Mult és Jövő, 1931 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XX. ÉVFOLYAM, 1931 JANUÁR Harmadik évtizedébe lép ezzel a számával a Múlt és Jövő. És ha vissza­­tekintünk az elmúlt évtizedekre, ott sorakoznak egymás mellett a hatalmas kötetek, a zsidó kultú­­rának múlhatatlan becsű kincsesbányái, amelyek­­ből jövendő nemzedékek lelkesítő szépségeket, ön­­érzetet fűtő örök zsidó értékeket fognak­­ meríteni. Súlyos harcokkal, küzdelmekkel tt eszten­­dők voltak. Előbb harcolni kellett azért az igaz­­ságért, hogy vannak zsidó szépségek, zsidó kultúr­­értékek. Mikor a zsidó közélet apró-cseprő politi­­kai csetepatékból állott, tűzte ki a Múlt és Jövő az új zászlót, mely múlandó történések és zajló áramlások fölött lebegve megmutatta az utat a felragyogó zsidó renaissancehoz. Háborús évek, forradalmak és ellenforradal­­mak, gazdasági válságok és összeomlások egyre újabb meg újabb akadályokat torlaszoltak föl. De a Múlt és Jövő megszakítás nélkül folytatta út­­törő munkáját az egyetemes zsidóság dicsőségére. Szinte példátlanul áll ez a zsidó orgánumok ü­­­ténetében. Egymás után semmisítették meg e vég­­zetes idők a hasonló magas színvonalú külföldi próbálkozásokat és mindenütt csodálattal és el­­ismeréssel tekintenek ma a Múlt és Jövő áldozat­­kész kitartására, mely minden nehézségeken és aka­­dályokon győzedelmeskedni tudott. A Múlt és Jövő húsz évfolyama ma a zsidó művészetnek ritkabecsű enciklopédiája, amelyet Londontól New­ Yorkig, Jeruzsálemtől Berlinig keresnek. És minden egyes kötetnek értéke csak nő az idővel, mert nem a múló aktualitásokat, hanem a zsidó géniusz állandóan növekedő jelentőségű kincseit foglalja magában. Évtizedek fordulóján a H­ot és Jövő nagy és lelkes táborához szól szavunk. Olvasóink áldo­­zatkészségét kérjük további munkánkhoz. Csak úgy tudjuk állandóan fokozódó erővel teljesíteni nagyfontosságú hivatásunkat, ha továbbra is érez­­zük magunk mellett a zsidó intelligencia buzdító szeretetét, a kultúr-zsidóság serkentő ragaszko­­dását. Arra kérjük olvasóinkat, nyerjen meg mind­­egyik egy-két új hívet a Múlt és Jövő számára, hogy minél szélesebb körben terjeszthessük a zsidó alkotóerő halhatatlan értékeit. A százéves J. L. Gordon Az egész világ héber sajtója külön számokat szentel most­­ elinda Léb Gordon, a nagy héber költő emlékének. Négy nappal Chanuka előtt, Kiszlév hó 21-én lett száz éve annak, hogy Vilná­­ban, a zsidó kultúra centrumában született. És idestova kereken negyven éve lesz, hogy Péter­­várott, az akkori orosz zsidó szellemi élet másik középpontjában meghalt. A közbeesett hatvan esz­­tendő majdnem elejétől végig csupa szabadság­­harc. A költő harca az élet és az eszme szabad­­ságáért, amelyért szembekerült saját testvéreivel és hamis vádakkal sújtva, börtönfogságot szenvedett. Gordon, az új héber költészet első ״oroszlána­, egészen fiatalon mutatta oroszlánkörmeit. Tizen­­három éves korában egy vers miatt kellett elhagy­­nia az ״ antokoliai maggid“ híres talmudiskoláját. És talán éppen ez epizód óta fordult teljesen az orosz zsidó felvilágosodási mozgalom, a ״haszkala“ felé, amelynek legharcosabb katonája maradt élete égéig. Volt idő, amikor generalissimusnak tisztel­­ék, amikor a ״ Felvilágosodást Terjesztő Társulat“ élén állott és nemcsak epika és líra volt a fegy­­vere, hanem a prózai propaganda pengéje is. De amikor fanatikus ellenfeleinek titkos följelentése folytán feleségével és gyermekeivel együtt bör­­tönbe került, sok tisztelője közül senki sem mert, senki sem próbált a költő sorsa iránt érdeklődni, nehogy az ״ érdeklődő“ is forradalmi konspiráció gyanújába keveredjék. Pedig sok szenvedés után kiderült, hogy az egész hadjáratot a ״haszkala“ ellenzői indították ellene és az egész vád végül egy cenzurálatlan Heine-kiadás ״ illegális“ vásárlására zsugorodott össze. A csalódások hosszú sorozatát ez indította meg Gordon lelkében. És nem bízott többé a ״ fel­­világosodottság“ győzelmében sem. Egyik víziójá­­ban (״ Holdvilágos éjjel“) egy csarnokot lát tele résekkel, hasadékokkal, vakolata omlik és porá­­ban csúszó-mászó férgek nyüzsögnek, az öregek nyugodtan alszanak, mintha nem is kellene félni a rom összeomlásától, az ablakokon keresztül pedig a zsengék, fiatalok egymásután szöknek, menekül­­nek kifelé . . . ״ És kérdeztem: mi ez? És hallottam a feleletet: Izrael háza ez, Tanának csarnoka . . .“ És megrendült a hite a héber nyelv diadala- 3

Next