Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1846. 2. félév
1. szám
KATH. EGYHÁZI FOLYÓIRAT. BUDAPESTEN, JUL. 2. 1846. FOLYAM IV. ÉVE. Megjelenik e' lap hetenkint egy-egy iven kétszer, csütörtök és vasárnapon. Az előfizetési dijérttés a' hetenkint egyszer megjelenni szokott .Egyházi literatúrai lap'-ért együtt, postán 5 frt, helyben 1 frt. Előfizethetni a' cs. kir. postahivataloknál, ugy a' szerkesztőségnél is, Budán a' várban, sz. György' téren, gr. Teleki-házban, 's Pesten Hartleben és Altenburger könyvárusoknál, a' váczi utszában. TARTALOM: Ruzsbachi levelek. I. II. — Egyházi tudósítások. — Ilirflizér. Ruzsbachi levelek. I. „Libenter gloriabor in infirmitatibus meis, ut inliabitet in me virtus Christi." (II. Kor. 12, 9.) Kétesházán, juniusban Tisztelt bátyám uram ! A' gyarló, 's többnyire csalóka külszín után ítélő emberek sokszor csalatkoznak. De alig csalatkoznak egyébben inkább, mint a papi hivatásos sors felől hozott itéletekben. Vajmi gyakran hallani efféle mondatokat: „Mi baja a papnak? Van mindene, fáradság nélkül. Nem kell semmiről gondoskodnia : függetlenül, békében élhet,stb." Higye el k. b., midőn ezeket és más ilyeket hallok, különös érzés fogja el keblemet, és keserű szánakozási mosolyra vonulnak össze ajkaim— és hallgatok; mióta tudnillik nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, s megyőződni felőle, hogy itt minden, még a' legfontosb okokkal támogatott ellenmondás, vagy megigazítás is hasztalan,s az észszerű capacitatio teljes lehetetlen. Őszintén megvallom, hogy magam is sokkal szebb és kecsegtetőbb színben láttam egykor az egyháziak sorsát, ámbátor nem voltak előttem ismeretlenek az ezen status kötelességeivel járó nehézségek is. Mert hála az isteni gondviselésnek a' lelkipásztorság' tudományát olly tanítótól hallottam, ki nem csupán írásból, sem könyvből, hanem tulajdon tapasztalásából és szivének legbensőbb meggyőződéséből szólott tanítványaihoz ; és igy hivatásunk, és lelkipásztori tisztünknek nem csupán fény-, de rögös oldalait is megismerteté velünk , miért is utolsó leheletemig háladatos leszek. ") De minekutána czért értem, mellyi után nem egy fiatal paptársam' keble vágyódik, és egy, számra nem csekély nyáj' vezérlése bízatott rám ; miután lelkipásztori kötelességeimnek egész terhe gyenge vállaimra nehezült, 's azt immár tettleg ismerem, mit ezelőtt csak hallásból tudtam : mondhatom, hogy a' vérmes remények szülte nézeteim azóta igen halavány szint öltöttek. 'S daczára annak, hogy sokan szerencsésnek tartanak, mint ki a' világ' mondása szerint; olly szerencsés lettem , már fiatal koromban, olly jövedelmes plébániát nyerhetni, meg kell mégis vallanom, hogy néha , midőn tudnillik a' szükséges pihenés' csendes , háborútlan óráiban egész állásom' nehézségeit átpillantom : majdnem elcsügged lelkem, 's bátorságom elhagy; főkép, ha igyekezeteimet 's munkálkodásom' csekély gyümölcseit, a'jó lelkipásztor' kötelességeivel egybevetem, 's ama' szigorú számadásra emlékezem, mellyel mindegyik rám bízott lélekért adandó leszek ! A' napról-napra, mindinkább terjedő közönyösség a' religio iránt, a' legnagyobb 's legszentebb kötelességek' könnyelmű, sőt szemtelen elhanyagolása ; más felől pedig a' mindenféle, ezelőtt hallatlan gazságok s bűnök' szaporodó özöne; az úgy nevezett miveltek' botrányteli élete, nem hivnak-e ki mintegy végső 's az egész jövendőt elhatározó harczra, nem csak minket, kik, mint e' végre különösen fölszentelt bajnokok, Üdvözitőnk' zászlója alá esküdtünk , hanem minden, e' névre méltó keresztény is ? És hol vannak valljon , az e'névre méltó hiv embereink ? Ha a' haza veszedelemben forog , ime ! mint siet minden, ki csak fegyvert emelhet ; utolsó csepp vérig védendő az édesz. Ellenben, az Isten országát minden zugból vész és enyészet látszik fenyegetni ; s mégis fájdalom ! majdnem magunkra hagyatva kénytelenittetünk a sokfejü ellenséggel szembeszállni! Csuda-e, hogy erőm lankad, és szivem olly vezető után sóvárog, ki eme' küzdelemben, a' régebben kezdett harczok közt edzetten, hozzá szokott már a' kitartáshoz ; 's a' gyengét, a' tapasztalatlant, a' roskadozót fölemelni 's bátorítani képes ? És ez nem más , mint kegyed k. b., kihez én fiúi bizodalommal bátorkodom fordulni , azon könyörögve, miszerint legyen tanácsolom, legyen vezetőm, főképen egy bizonyos ügy- Bár minden, az Úr szellejében valaha munkálandónak olly tudományos, tapasztalt é s egyházi szellemű tanítója és lelkes vezetője lenne! MÁSODIK FÉLÉV.