Danielik János szerk.: Religio, 1849. 2. félév

1. szám

lánczolatot ott sejti először, hol az az életben összhangzatos tények­ fokonkinti sorozata által, mint az első tartóval szükségképenn kapcsolatban lévő, érzést verően és elmagyarázhatlanul jelenik meg­. Innen van az, hogy eddigelé a­ legünnepel­tebb státusférfiak is gyakran nem­ bizonyos kimon­dott eszmék- és elvekben, mellyeket, meglehet, magok is bálványoztak, hanem inkább más acces­sorius, pusztán hely- és időhatározati, nem egy­szer épen igazán üdvös körülmények­, állapotok-és intézményekben keresték a­ bajnak okait, gon­dolván, hogy változtatván ezeken, azonnal magá­nak a' bajnak is gyökerére hágtak. Azonban az isteni gondviselés, melly az eseményeket egyhá­zának igazolása­ és megdicsőitésére szokta irá­nyozni, véghetetlen bölcsesége szerint, a' hibás elvek­ és téveszméket egész azon szélsőségig engedi fejlődni, hol épen ezen extremitas és az előtte tátongó örvény mutatja, mit rejtett magá­ban a­ külsejével csábitó pandora-szelencze ; csalhatatlanul az ellenkező kath. igazságra utal­ván, és azt az életben minden fényes deducti­oknál diadalmasabban föltüntetvén, így történt napjainkban, hogy ezen téveszmék és hibás el­vek­ európai előharczosai ezelőtt, most a' rend­szeresen fejlődött és végtére egész iszonya­tosságukban előállott végkövetkezmények által szoríttatva, azokat vagy egészen vagy legalább részben kitagadnák, 's a' társadalom' megmenté­sére a' kath. egyház' o­ly annyira gúnyolt és ül­dözött nézetei­, elvei­ és intézményeihez folya­modnának. És ezen kath. nézeteket, elveket és intézményeket, ellentétben a' fölfogott és alkal­mazott téveszmék- és hibás elvekkel, idealsze­rű­leg és gyakorlati kihatásukban a' társadalom és politica' terén bemutatni, Európa' betegségét sa­ját igaz elvi okaira visszavezetni, a' gyógyító el­lenigazságnak a' sziv- és elmékbe bevitelt sze­rezni, 's ennek eszközeit, módjait, csatornáit ki­kutatni , fölfedezni és sürgetni, szóval a' kath. dogmákat politico-társadalmi tekintetben is egye­dül üdvözitő világszövetnekül bebizonyítani, la­punknak azokon kívül, miknek sürgetését szer­kesztői pályánknak kezdetén magunkra vállaltuk, higy hiszszük, egyik szinte nem méltatlan tárgya leend. "S ez az oka, hogy lapunkat jelenleg ,kath. politico-egyházi' folyóiratnak czimeztük; nem mintha mi tisztán politicai kérdések vagy állam­rendszerek' feszegetésére kívánnék erőnket szen­telni, hanem lapunk' ama' közelebbi irányát ez által is mintegy figyelmeztetőleg jellemezni, czél­szerűnek vélvén. Már ebbeli irányunkat illetőleg, talán nem csalódunk, ha azt hiszszük, hogy igyekezetünk csak annál nagyobb elismerést, méltánylást 's minden szellemképesnél gyámolitást is nyerene : minél átalánosabb most a' meggyőződés, hogy Európa' jelen megrendített állapotán csak a' szi­vek és lelkek' vallási, mi pedig közönyösek nem lévén, nem lehetvén, hozzáteszük, kath.­vallási átszellemülése segíthet. Európának a' miveltség' jelen állásában vagy minden vallást kell nélkülöz­nie , vagy egy ollyannal bírnia, melly a' bölcse­leti ítészet' legszigorúbb visgálatát is kiállja ; azaz : idővel vagy hitetlennek, vagy pedig katholikusnak lennie. A' pogány világ a' keresztény világosság' első szétlövellésére összeomlott, 's nincsen erő, melly isteneinek az ezen világosság által átszel­lemültek közt értéket szerezzen. A' protestantis­mus pedig forradalmi elv, melly az élet által foly­vást tova űzetik, a' nélkül, hogy megállapodhas­sék egyebütt, mint azon tátongó örvénynél, melly elnyeléssel fenyeget, 's mellynek széleiig jutatták elvei a' társadalmakat. Az igazság egy mindenütt és mindenkor, és a' fény' egysége föloszthatatlan. Pedig a' tév soha és sehol sem üdvözit, hanem h­a mint tév maga is eltéved, azaz : következetes folyásából az igazság' kerékvágásába átcsap, vagy pedig menetében ez által föltartóztattatik ; a' mit aztán érdemül nem a' tévnek, mint illyennek, ha­nem inkább az azt fölváltott, vagy folyását föltar­tóztató igazságnak kell fölróni. Ha voltak és vi­rágzottak a' teremtés óta országok és birodalmak kath. dogmarendszert részint tagadók, részint nem ismerők , a' történet' philosophiája állandóul azon egyet tanúsítja, hogy a' szellem- és elvirány, melly azokat kifejtette, föntartotta és virágzókká tette, kath. dogma szerinti és annak kifolyása volt. Míg e' szellem- és elvirány uralkodott, ezen or­szágok és birodalmak fönállottak, nem csak, ha­nem bámulatos nagyságra is emelkedtek. Győztek az ellenkező társadalmi elvek: a' dissolutio azon­nal előtolakodott, 's a' nagy nemzeteknek csak egykori lakhelyeik maradtak fön, sírjaikat tartal­mazók. Lett légyen tudnillik valamelly nemzet' vallása bármilly elferdített és babonás : ha és mennyiben e' nemzet mégis előrement, kell, hogy kebelében élt légyen a' kath. részint áthagyomá­nyozott, részint élettapasztalás által elvont, ré­szint a' természet' könyvéből kiolvasott igazságok' bizonyos összege, melly neki intézményei' meg­határozása­ és kifejlesztésében kalauzul szolgált, 's a' keresztény-katholikus rendszerben elv- és oki egységre vissza van vezetve, befejezve és kiegészítve. A' társadalmi végső veszedelem nem onnan van, ha az emberek az igazságok' amaz összegét a' ker. kath. elv- és oki egységgel nem tudják, avagy nem akarják kapcsolatba hozni,ha-

Next