Danielik János szerk.: Religio, 1849. 2. félév
1. szám
lánczolatot ott sejti először, hol az az életben összhangzatos tények fokonkinti sorozata által, mint az első tartóval szükségképenn kapcsolatban lévő, érzést verően és elmagyarázhatlanul jelenik meg. Innen van az, hogy eddigelé a legünnepeltebb státusférfiak is gyakran nem bizonyos kimondott eszmék- és elvekben, mellyeket, meglehet, magok is bálványoztak, hanem inkább más accessorius, pusztán hely- és időhatározati, nem egyszer épen igazán üdvös körülmények, állapotok-és intézményekben keresték a bajnak okait, gondolván, hogy változtatván ezeken, azonnal magának a' bajnak is gyökerére hágtak. Azonban az isteni gondviselés, melly az eseményeket egyházának igazolása és megdicsőitésére szokta irányozni, véghetetlen bölcsesége szerint, a' hibás elvek és téveszméket egész azon szélsőségig engedi fejlődni, hol épen ezen extremitas és az előtte tátongó örvény mutatja, mit rejtett magában a külsejével csábitó pandora-szelencze ; csalhatatlanul az ellenkező kath. igazságra utalván, és azt az életben minden fényes deductioknál diadalmasabban föltüntetvén, így történt napjainkban, hogy ezen téveszmék és hibás elvek európai előharczosai ezelőtt, most a' rendszeresen fejlődött és végtére egész iszonyatosságukban előállott végkövetkezmények által szoríttatva, azokat vagy egészen vagy legalább részben kitagadnák, 's a' társadalom' megmentésére a' kath. egyház' oly annyira gúnyolt és üldözött nézetei, elvei és intézményeihez folyamodnának. És ezen kath. nézeteket, elveket és intézményeket, ellentétben a' fölfogott és alkalmazott téveszmék- és hibás elvekkel, idealszerűleg és gyakorlati kihatásukban a' társadalom és politica' terén bemutatni, Európa' betegségét saját igaz elvi okaira visszavezetni, a' gyógyító ellenigazságnak a' sziv- és elmékbe bevitelt szerezni, 's ennek eszközeit, módjait, csatornáit kikutatni , fölfedezni és sürgetni, szóval a' kath. dogmákat politico-társadalmi tekintetben is egyedül üdvözitő világszövetnekül bebizonyítani, lapunknak azokon kívül, miknek sürgetését szerkesztői pályánknak kezdetén magunkra vállaltuk, higy hiszszük, egyik szinte nem méltatlan tárgya leend. "S ez az oka, hogy lapunkat jelenleg ,kath. politico-egyházi' folyóiratnak czimeztük; nem mintha mi tisztán politicai kérdések vagy államrendszerek' feszegetésére kívánnék erőnket szentelni, hanem lapunk' ama' közelebbi irányát ez által is mintegy figyelmeztetőleg jellemezni, czélszerűnek vélvén. Már ebbeli irányunkat illetőleg, talán nem csalódunk, ha azt hiszszük, hogy igyekezetünk csak annál nagyobb elismerést, méltánylást 's minden szellemképesnél gyámolitást is nyerene : minél átalánosabb most a' meggyőződés, hogy Európa' jelen megrendített állapotán csak a' szivek és lelkek' vallási, mi pedig közönyösek nem lévén, nem lehetvén, hozzáteszük, kath.vallási átszellemülése segíthet. Európának a' miveltség' jelen állásában vagy minden vallást kell nélkülöznie , vagy egy ollyannal bírnia, melly a' bölcseleti ítészet' legszigorúbb visgálatát is kiállja ; azaz : idővel vagy hitetlennek, vagy pedig katholikusnak lennie. A' pogány világ a' keresztény világosság' első szétlövellésére összeomlott, 's nincsen erő, melly isteneinek az ezen világosság által átszellemültek közt értéket szerezzen. A' protestantismus pedig forradalmi elv, melly az élet által folyvást tova űzetik, a' nélkül, hogy megállapodhassék egyebütt, mint azon tátongó örvénynél, melly elnyeléssel fenyeget, 's mellynek széleiig jutatták elvei a' társadalmakat. Az igazság egy mindenütt és mindenkor, és a' fény' egysége föloszthatatlan. Pedig a' tév soha és sehol sem üdvözit, hanem ha mint tév maga is eltéved, azaz : következetes folyásából az igazság' kerékvágásába átcsap, vagy pedig menetében ez által föltartóztattatik ; a' mit aztán érdemül nem a' tévnek, mint illyennek, hanem inkább az azt fölváltott, vagy folyását föltartóztató igazságnak kell fölróni. Ha voltak és virágzottak a' teremtés óta országok és birodalmak kath. dogmarendszert részint tagadók, részint nem ismerők , a' történet' philosophiája állandóul azon egyet tanúsítja, hogy a' szellem- és elvirány, melly azokat kifejtette, föntartotta és virágzókká tette, kath. dogma szerinti és annak kifolyása volt. Míg e' szellem- és elvirány uralkodott, ezen országok és birodalmak fönállottak, nem csak, hanem bámulatos nagyságra is emelkedtek. Győztek az ellenkező társadalmi elvek: a' dissolutio azonnal előtolakodott, 's a' nagy nemzeteknek csak egykori lakhelyeik maradtak fön, sírjaikat tartalmazók. Lett légyen tudnillik valamelly nemzet' vallása bármilly elferdített és babonás : ha és mennyiben e' nemzet mégis előrement, kell, hogy kebelében élt légyen a' kath. részint áthagyományozott, részint élettapasztalás által elvont, részint a' természet' könyvéből kiolvasott igazságok' bizonyos összege, melly neki intézményei' meghatározása és kifejlesztésében kalauzul szolgált, 's a' keresztény-katholikus rendszerben elv- és oki egységre vissza van vezetve, befejezve és kiegészítve. A' társadalmi végső veszedelem nem onnan van, ha az emberek az igazságok' amaz összegét a' ker. kath. elv- és oki egységgel nem tudják, avagy nem akarják kapcsolatba hozni,ha-