Zalka János szerk.: Religio, 1856. 1. félév
16. szám
16. sz. I. FELEV 1856. PEST, FEBRUÁR 23. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT. Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szombaton Az előfizetési dij félévre postán 4 frt , helyben 3 frt 40 kr pp. — Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; Pesten a szerkesztőnél (Papnövelde utcza 1. sz.) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében Szélsőségek, 1. Mindenütt, az emberi életben úgy, mint a természetben a közép út az arany út; extrema se tangunt, mint egy gyűrűben. A legzordonabb hideg, valamint az égető meleg megöli a növényt, állatot, embert. A legnagyobb gazdagság, mint a legkiáltóbb szegénység, megsemmisíti a halandó földi jólétét ; mindkettő közönyössé teszi az életet, mert a remény mindkettőnél száműzve van. A legmagasabb hegyek csúcsán szintoly lehetetlen élni, mint a legmélyebb földalatti üregben, mert a levegő egészségtelen. A legnagyobb tékozló, mint a legzsugoribb fösvény egyformán szegény ; egyike sem tud élvezni. A nyers és tudatlan nép, vadsága és bárgyúságában oly utálatos, mint a túlművelt és túlfinomított puhanép az ő öntetszésében, a minden jog és erény megvetésében. Mindkettőben egyformán hiányzik az igazi vallásosság. Így van ez a religia dolgában. Sokféle a betegség, és csak egy az egészség, sokféle a tévely, és csak egy az igazság. Egy és keskeny út visz az élethez, sok pedig a kárhozathoz. E szélsőségek a kárhozat kapujánál találkoznak. Nézelődjünk, hogy kikerülhessük. Először találkozunk a szélsőségek királyával, a hitetlenséggel. Ellenében áll a babonaság. Igaz, a nyers babona következései szomorúk, de a hitetlenségé kegyetlenek. Ki nem ismeri a kétkedő titkos nyomorát, a könnyelmű hitgúnyoló kiható vétkét, s veszedelmes állását olyannak, ki hivség-és hittől megfosztatva tulajdon hasznán kívül semmibe sem hisz ? ki se Istent se örökkévalóságot nem ismer, csak élvezetét keresi, melyet mi életnek nevezünk; ki nem ismer erényt, hanem csak álnokságot, bűnt, tudatlanságot ; ki a religiót ármányos hatalmak találmányának, vagy jóakaratú őrjöngök ábrándjának lenni állítja ? A hitetlenség jellege a gonoszság, a babonáé az együgyűség. Az a legtürhetlenebb pedig, hogy a hitetlenség istentelensége a babona egyszerűségével oda él vissza, hogy mindent, mi szent, babonaságnak nevezzen, s ezen nevezet alatt megvessen. A hitetlenség papjai mint a pokol kisértő szelleme a pusztában a szentírás szavaival élnek : „Eljövend az óra és itt van már, melyben az igaz imádók az Atyát lélek- és igazságban fogják imádni." Ezen erős lelkűek egy tökéletesen tiszta szellemi, azaz fölfogásuk és kívánságuk szerint semmi, vagy pedig minden esetre egy, de minden egyes önkényes belátása szerint faragható s módosítható religiót kívánnak, és ami a legszomorúbb, a jámboroknak botrányára vannak Ezen kebelrázó semlegességnek némelyek annál inkább hódinak, mert a hitetlenség a világ szellemében a felvilágosodás némi lidérczi fényét igényli magának; ők pedig annyira kívánnak a világosan vagy inkább világiasan gondolkozó szellem hitére valahogyan szert tenni ! Támogatja e szélsőséget a tudomány álszíne és az igény fanyar életekre ; kedves továbbá neki az örömest majmoló divatvágy, minthogy a nép együgyüsége fölé emelkedni vágyó fölvilágosodott , belátás- és magasztosságban egyik a másikánál nem akar hátrább állni. A magát föltünővé, hasonló érzésüek előtt tiszteletre méltóvá, fénylővé tevésre törekedő hiúság hatalmasabb, mint a jó- és igaznak érzése, mely hiúság végtére az igazságot is az előítéletek szemétdombjára kárhoztatja és a vak semmitudást és semmihitet az egyedüli bölcseség polczára emeli föl. Ez idáig mind a kevélység munkája. Priusquam humiliarer, ego deliqui. A hitetlenség terjesztésére hathatósan közremunkálkodik a jóllét, élvezet és puhaság-vágy. Az ember megszokván magát szenvedélyeinek fék nélkül általengedni, alkalmatlannak találta komoly gondolatok által kicsapongásainak akadályt vetni. Habár Istent végkép meg nem tagadhatja is , de keveset gondol vele, vagy azzal ámítja el magát, pl