A Dunánál 2001-2006

„Milyen legyen 'A Dunánál', milyen lehetne, milyen ne legyen? Legyen olyan, mint egy televízió. Mint egy kulturális televízió. Mint Európa legjobb kulturális televíziója. Szellemileg igényes, intellektuálisan erőteljes. Az érzelmekre, az erkölcsökre és a lélekre nemesen ható, az embert a történelemben elhelyező. A magyart szomszédaival kölcsönhatásban megjelenítő. Professzionálisan kifogástalan. Ne legyen olyan, mint egy televízió. Hiszen a televízió sokszor olyasmivel is kénytelen foglalkozni, ami már senkit nem érdekel másnap. Legyen olyan, mint egy televízió, és beszéljen arról, hogy miért vannak árvizek Magyarországon, kik voltak az első magyar sportolók, hogyan néz ki ma Európa legnagyobb erődje. Ne legyen olyan, mint egy televízió, mely aligha vállalhatná esszék vagy tanulmányok közvetítését - de vállalhatja lényeges dolgokkal kapcsolatos esszék vagy tanulmányok témájának körüljárását. Foglalkozzon azzal, hogy milyen filmeket láttunk, látunk vagy fogunk látni a képernyőn, és azok mitől, miért és hogyan olyanok, amilyenek, mi az üzenetük és mennyivel tudtunk meg többet a világról általuk. Ne foglalkozzon - a tévé - Charles Olson költészetével, de igenis ismerje meg a magyar tévénéző a század egyik legnagyobb amerikai költőjének azt a versét legalább, amelynek egyik sora így szól: a fiam egy Magyar. Legyen olyan, mint az ideális Duna: kössön össze sokféle civilizációt és hordozza régmúlt korok emlékeit is. Ne legyen olyan, mint a valóságos Duna, melynek zavaros vizében alig van hal és amelynek valamely rettentő kéz által rászabott szimmetriáját, nagyvad-mozgását, tigris-eleganciáját vízlépcsők és duzzasztók szabják konfekciósra. Olyan legyen, amilyen a Duna volt: tiszta, gazdag és bonyolult. Fogja át a Duna teljes vízgyűjtője területét: hiszen a Dunával történik mindaz, ami bármelyik folyóban, bármelyik patakjával vagy annak partján megesik.” /Szőcs Géza, alapító-főszerkesztő/

Terjedelem: 4 ezer oldal

Tartalomjegyzék