Az 1950-ben alapított debreceni irodalmi folyóirat kezdetben Építünk címmel jelent meg, 1954-től lett Alföld a címe. 1950-ben a Debreceni Írói Munkaközösség, 1951-től a Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirataként jelent meg. 1958 januárjától Irodalmi és művészeti folyóirat, 1964 júliusától Irodalmi és művelődési folyóirat, 1983 márciusától Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat, végül 1995 januárjától Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat alcímmel jelent meg. Az indulástól 1955-ig negyedévenként, ezt követően 1963-ig kéthavonta, azóta havonta jelenik meg a lap.Országos jelentőségűvé az 1970-es években vált, amikor többféle szellemi és ízlésvilág hordozója lett, a minőségelv elhanyagolhatatlan kitüntetettségével. A mások mellett Juhász Béla, Márkus Béla, Aczél Géza, Fülöp László és Imre László által szerkesztett folyóirat teret adott a Barta János-iskola irodalomtörténészeinek, képviselte a nép-nemzetiek akkori progresszivitását, igyekezett megismertetni a határon túli magyar irodalmat, s ugyanakkor a lapban közölt Esterházy Péter és Tandori Dezső, s a máshol ritkán szóhoz jutó Oravecz Imre is.A ’90-es évek elejétől új korszak kezdődött: egyre nagyobb teret kapott a folyóiratban az akkor „fiatal irodalom”-nak nevezett irányzat és az azt értelmező új kritikai szemlélet. Az új iránti kíváncsiság és a kísérletező kockázatvállalás szakmai-alkati feltételei mindig is jelen voltak az Alföldben: Aczél Géza avantgárd-kutató volt, Keresztury Tibor és Mészáros Sándor pedig a ’80-as évek közepétől a megújuló irodalmi ízlés elkötelezettjeivé váltak. Az egyetemmel való szoros kapcsolat, az onnan kikerülő fiatal irodalmárok új orientációja is igényelte a változást. A hermeneutika és a recepcióesztétika erőteljesebb hatására a debreceni és a budapesti ifjak a nagy múltú (s manapság is példásan aktív) Alföld Stúdióban találtak egymásra. Az akkor indulók később a dekonstrukció és a mediális kultúratudomány távlatait igyekeztek kiaknázni, s valóban markáns és maradandó arcélt kölcsönöztek a lapnak.A ma is aktív folyóirat igyekszik megőrizni a nemes hagyományokat: legáltalánosabban a nyitottság, a minőség és a tehetséggondozás alapelvét, vagyis a szellemi műhelyként való működést.Az Alföld, irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat fokozatosan vált országos jelentőségű szellemi műhellyé. Az elmúlt évtizedekben elsősorban a határon túli magyar irodalom, közöttük a nyugati magyar diaszpóra értékeinek rendszeres felmutatásával és elemzésével vállalt úttörő feladatokat. De fokozottan figyelt a fiatalok pályájának kibontakozására is, számos tematikus összeállításban tekintette át az útnak induló nemzedékeket. A biztos egyetemi háttér pedig mindenkor erős tanulmány- és kritika-rovatot biztosított a műhely számára. A mai szerkesztőség – nem szakadva el a nemes tradícióktól – elsősorban az irodalom szakmai kérdései felé tájékozódik, a lap elméleti érdeklődését erősíti. A fiatal író- és irodalmárnemzedék aktív támogatásával az irodalomtörténet aktuális kérdéseit az irodalom szereplehetőségeinek változása mentén igyekszik végiggondolni. Fokozatosan nyitni kíván a társművészetek és a világirodalom korszerű elméletei felé is.Az Alföld szerkesztősége és a Csokonai Kiadó Alföld könyvek címmel sorozatot indított a laphoz kötődő, a folyóirat korszerű irodalomhoz való elkötelezettségét támogató munkatársainak műveiből. A könyvsorozat szerkesztője Aczél Géza, az egyes kötetek szerkesztői a folyóirat belső munkatársai.