A magyar szent korona országainak Helységnévtára, 1913

„A magyar szent korona országainak Helységnévtárából legutóbb, az 1907. év augusztus havában megjelent kiadás nemcsak majdnem teljesen elfogyott, úgy hogy a kézikönyv iránt folyton mutatkozó keresletnek alig lehetett eleget tenni, hanem a közigazgatás minden ágában, főleg pedig a községek és egyéb lakott helyek elnevezése tekintetében történt igen nagymérvű változások következtében annyira el is évült, hogy szükségessé vált a Helységnévtárnak újabb kiadásáról gondoskodni. Az új kiadás közrebocsátására legalkalmasabbnak látszott a népszámlálás utáni időpont, mint a hogy már évtizedek óta rendesen a népszámlálást követőleg megjelenő Helységnévtárak viszik szét a közönség legszélesebb köreibe a népszámlálás új adatait.

Ennek az új kiadásnak tehát, melyet a magyar kir. központi statisztikai hivatal most bocsát a nyilvánosság elé, egyik legfőbb jellemző vonása az, hogy az 1910. évi népszámlálásnak új adatait tartalmazza úgy a községek lélekszámút, mint a házak számát, valamint a községek lakóinak főbb nemzetiségek szerint való megoszlását illetőleg is.

Ugyancsak az új népszámlálás adataira való tekintettel vétetett fel a Helységnévtárba ezúttal is az általános rész, a mely a községeket vármegyék, járások, községi és körjegyzőségek szerint csoportosítva közli a lélekszám kitüntetésével, sőt az 1902. évi Helységnévtárban megkezdett újításhoz híven minden egyes községnél közreadja a hozzátartozó fontosabb puszták, telepek és egyéb külterületi lakott helyek lélekszámút is.

Már másodízben történik meg ez a gazdag adatközlés és így az 1910. évi eredmények összehasonlításából népességtörténeti kutatásokra is alkalmas; kiválóképen azonban gyakorlati jelentősége van és közigazgatási forgalmi tájékoztatás szempontjából bír nagy fontossággal.

… a Helységnévtár a közigazgatási és forgalmi élet legfontosabb megnyilatkozásaiban való tájékoztatásra van hivatva. Ritkábban előforduló és gyakorlati szempontból kevésbbé jelentős tájékoztató adatok nyújtására - így különösen a különböző igazgatási ágak középfokú hatóságainak közlésére - ugyancsak a magyar kir. központi statisztikai hivatal szerkesztésében megjelenő másik kézikönyv, a Magyarország Tiszti Czím és Névtára szolgál. A kettőnek használata egymást kiegészíti, a községeket illető legfontosabb adatokat azonban maga a Helységnévtár is tartalmazza.

Meg kell még említenem, hogy a legutolsó Helységnévtár kiadása óta a községi és egyéb helyneveknek az 1898. évi IV. t.-cz. alapján, való törzskönyvezése tovább folyt és 1907 óta a következő újabb vármegyékben fejeztetett be: Alsó- Fehér, Arad, Besztercze-Naszód, Bihar, Brassó, Csanád, Győr, Hont, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Moson, Nagy-Küküllő, Nyitra, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Szeben, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Torda-Aranyos, Torontál, Turócz, Ugocsa, Veszprém és Zala. A míg tehát az 1907. évi Helységnévtárban 30, most már az új kiadásban 59 vármegye új községi és egyéb helynevei közöltetnek. Olyan tömegét vetette fel ez a névváltoztatásoknak, hogy ez már egymagában is szükségessé tette a Helységnévtár új kiadását. Ez idő szerint az országnak még csak négy vármegyéjében, nevezetesen: Árva, Liptó, Hunyad és Fogaras vármegyékben nincs befejezve a törzskönyvezés munkája.

A névváltoztatások olyképen vannak a Helységnévtárban kitüntetve, hogy a községek és egyéb lakott helyek adatai az új név alatt fordulnak ugyan elő, a régi név azonban utalásképen szintén közöltetik, úgy hogy a Helységnévtárt azok is használhatják, akik a községet régi nevén keresik.

Budapest 1913. február havában. Dr. Vargha Gyula min. tanácsos, a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója.”

Terjedelem: 1782 oldal

Tartalomjegyzék