A Kisfaludy-Társaság évlapjai 1836-1940

A Kisfaludy-Társaság Kisfaludy Károly barátai és írótársai által 1836-ban, Pesten alapított társaság, amelynek célja kezdetben a költő összes művének kiadása és emlékművének felállítása volt. A társaság Kisfaludy halála után fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének s a hazai szépirodalom támogatásának. A 19. században havonkénti felolvasó ülései az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak. Alapító tagjai Bajza József, Bártfay László, Czuczor Gergely, Dessewffy Aurél, Fáy András, Helmeczy Mihály, Joannovics György, Jósika Miklós, Királyi Pál, Kovács Pál, Kölcsey Ferenc, (Stettner) Zádor György, Szenvey József, Szontagh Gusztáv, Toldy Ferenc, Tomori Anasztáz és Vörösmarty Mihály voltak. A 19. század első felének nagy írói és irodalmárai hozták létre a társaságot, s tevékenységük nem merült ki Kisfaludy Károly műveinek kiadásában és emlékszobrának felállításában, sokat tettek a magyar irodalom fejlesztése és terjesztése érdekében. Felfedezték például Arany János költészetét, majd Arany János már maga is bekerülvén a Kisfaludy Társaságba, Madách Imre Az ember tragédiája c. alkotásának útjait egyengette. A társaság szabályzata kimondta, hogy a társaság fő célja a fiatalabb írókat támogatással ösztönözni az irodalmi pályán. Az évenkénti, pályázati formában megvalósuló támogatás a szépirodalmi, esztétikai művekre – beleértve a műfordításokat is – egyaránt vonatkozott. A társaság vállalta azt is, hogy a saját munkájáról (beleértve a pénzügyi helyzetre vonatkozó információkat is), a beküldött írásokról évenként nyomtatott formában tájékoztatja a nagyközönséget. Ez a tervezett kiadvány a Kisfaludy Társaság Évlapjai címmel jelent meg. A korábbiaknál, illetve az Akadémiánál jelentősebb hangsúlyt fektettek a kritikai-elméleti irodalom művelésére, illetve a külföldi irodalmi munkát hazai bemutatására, terjesztésére. Pályázataik nemcsak szépirodalmi, hanem irodalomelméleti alkotások létrehozására is ösztönöztek. Ellenezték, hogy az irodalmi gondolkodást befolyásolja a politika. Modern irodalmi témákat vetettek fel az 1840-es években, például a dráma korszerű értelmezése, a regény és a dráma különbsége, a népiesség kérdése az irodalomban. Hamarosan lapokat, könyvsorozatokat indítottak. A Kisfaludy Társaság Évlapjait 1840-1846 között, majd 1860-tól 1940-ig jelentették meg. Amellett, hogy beszámoltak benne a társaság folyó ügyeiről, a pályázatokról, azok nyerteseiről, közreadták benne például Arisztotelész, Horatius, Boileau, Alexander Pope egyes elméleti munkáit is. 1846-ban megindították Hellén könyvtár c. könyvsorozatukat, amelyben Aesopus meséit, Püthagorasz és más klasszikus szerzők műveit jelentették meg. Nemzeti könyvtár és Külföldi regénytár címeken is indítottak könyvsorozatokat. Ösztönöztek a népköltészeti anyag gyűjtésére, igen jelentős a Magyar Népköltési Gyűjtemény c. 14 kötetben kiadott sorozatuk, amelyet az 1872-től 1924-ig terjedő időszakban adtak közre.

Terjedelem: 21 ezer oldal

Tartalomjegyzék