Régi magyar költők tára

16-17. századi költészetünk szinte teljessége válik elérhetővé gyűjteményünkben. Az Akadémia kiadásában 1877 és 1937 között megjelent sorozat ismert és ismeretlen szerzőink műveit bocsátja közre; Tinódi Sebestyén, Gyöngyösi István gazdag munkássága mellett egy sor neves és névtelen költönk fellelt verseit. „A Magyar Tudományos Akadémia első osztályának 1871-ik évi december havában tartott értekezletén terjesztette elé Gyulai Pál azon indítványát, mely szerint az osztály kétség nélkül meg lévén győződve a régi magyar költők művei kiadásának a nemzeti nyelv, irodalom és történet szempontjából egyaránt halaszthatatlan szükségességéről: minél elébb bízza meg valamelyik tagját ezen gyűjteményes munka szerkesztésével s már az 1872-dik évi költségvetés összeállítása alkalmával kérje az első kötet kiállítására megkívántató összeg folyóvá tételét. A közhelyesléssel találkozott indítvány elfogadása után Toldy Ferencz jelentette, hogy régtől fogva kedvvel ápolt eszméjét látja a kimondott határozat által valósulásához közeledni s egyszersmind értesítette az osztályt, hogy a Régi Magyar Költők Tárához szükséges anyag legnagyobb része nála másolatban összegyűjtve várja a kiadásnak végre mégis megérkezett idejét. Az a minek ezen nyilatkozat nélkül is történnie kellett, ennek hallatára sokszoros örömmel ment végbe. A szerkesztéssel s közzététellel Toldy Ferenczet bízta meg az osztály. 1872-dik évi január 6-án a Régi Magyar Költők Tára első kötetének költsége az igazgató-tanács által megszavaztatott; a szerkesztő pedig rajta volt, hogy a középkori költői maradványok abban összegyűjtve, még azon év folytán megjelenjenek. 1873-ra tervezte a XVI. századi Magyar Költők Tárának első kötetét s így tovább. Ezen — az egész gyűjteménynek már második kötetét képző — részre azonban csak 1874. deczember 17-én terjeszthette az osztály elé a költségvetési előirányzatot s az első kötet nyomatására nézve is csak ez időtájban intézkedhetett. Semmi sem gátolta volna többé, hogy az I. és II. kötet az 1876-dik év folytán a közönség kezében legyen, ha a Magyar Nemzeti Irodalom Történet mestere 1875. december 10-én jobblétre nem szenderül. A nagy veszteség zsibbasztó fájdalma közben volt kénytelen az Akadémia, Toldy egész munkakörét darabokra tördelni és szétosztani. … Minthogy régi magyar codexeinknek betűhíven eszközölt kiadása a Nyelvemléktár köteteiben folyton foly, ezen darabok nagyobb része pedig épen azokban maradt ránk: s mivel ezen gyűjtemény czélja épen az, hogy a régi magyar költők műveit a nagy közönséggel ismertesse meg: ezen költői művek itt nem az eredeti helyesírással közöltetnek. Mindamellett a helyesírásnak az akkori hangzást visszatükröző s a mai olvasást nem nehezítő sajátságai itt is megvannak tartva.”

Terjedelem: 6 ezer oldal

Tartalomjegyzék