„A két világháború közötti időszak szellemiéletében fontos szerepet töltött be egy francia nyelvű magyar folyóirat, a Nouvelle Revue de Hongrie. Ez az orgánum művelődéstörténetünk jelentős fóruma volt, amely elsősorban hazai kulturális értékeket közvetített francia nyelven Európába, másodsorban pedig az európai értékek hazai megismertetésén és elfogadtatásán munkálkodott. Ahhoz a történeti periódushoz kötődött, amikor is a magyar művelődéspolitika vezetői kezdeményezték a külföld rendszeres tájékoztatását,és a versailles-i békeszerződések és ennek következtében a francia-magyar kapcsolatok feszültté válása ellenére is megkísérelték a magyar élet és kultúra közvetítését a frankofon közvélemény számára. A folyóirat Magyarország és Franciaország közötti szellemi kapcsolatok sokoldalú tárházának tekinthető, amelyből ez a folyóirat a magyar kultúrát, ezen belül az irodalmat, a néprajzot, a képzőművészetet, az építészetet és a zenét érintő témákkal foglalkozik részletesen. Ezekben az írásokban a szerzők arra törekedtek, hogy Magyarországról és a magyarságról gazdag, teljes, magasrendű képet alakítsanak ki, különlegesen értékes magyar kultúrát mutassanak be, növeljék tekintélyünket az európai országok előtt. A folyóirat fontos célja volt, hogy a francia vagy franciául beszélő elit számára közel hozza értékeinket, hogy az idegen beláthasson tudományos és szellemi életünkbe, és felhívja figyelmét, hogy mindezt európai kötelesség ismerni, hiszen a folyóirat minden sora az európai szellemet tükrözte vissza. A Nouvelle Reuve de Hongrie az európai szellemet hordozó magyar léleknek volt a tükre. »Két nemzet diplomáciai viszonya mindig laza: egy forgószél szétfújhatja őket. Csak akkor nem bír vele a politikai szeszélyek ciklonja, ha a kultúra lassan szőtt szálainak tömegével van biztosítva.«” (Farkas Mária: A Nouvelle Revue deHongrie (1932-1944) folyóirat mint magyar kultúraközvetítő Nyugaton c. tanulmánykötetének bevezetőjéből)
