Magyar nyelvészet 1856-1861

Hunfalvy Pál szerkesztésében 1856-1861 között jelent meg az első tudományos nyelvészeti folyóiratunk, a Magyar Nyelvészet. Megszűnte után, 1862-ben indult (szintén Hunfalvy jelentős szerepvállalásával) a Nyelvtudományi Közlemények, mint az Akadémia ma is aktív nyelvtudományi folyóirata, így annak közvetlen előzményének tekinthető. Hunfalvy Pál a magyar nyelvtudomány és finnugrisztika egyik legkiemelkedőbb tudósa és tudományszervező egyénisége korának polihisztorai közé tartozott. Ma elsősorban nyelvtudósként, néprajzkutatóként és történetíróként tartjuk számon. E tudományterületek művelése azonban csak Hunfalvy érett és időskori munkásságát jellemzi. Első magyar és finnugor nyelvtudományi írásaival negyvenéves korában jelentkezett, ekkor már az akadémia levelező tagja volt. E tagságot filozófiai, jogtudományi, esztétikai, görög filológiai tudományos munkásságával érdemelte ki. Hunfalvy jelentős szerepet játszott a 19. század harmadik harmadában a tudományban és a közbeszédben zajló „ugor-török” nyelvészeti és rokonsági háborúban, a finn-ugor nyelvi rokonság mellett érvelve a Vámbéry-féle török rokonsággal szemben. „A’ Magyar Nyelvészet általában kettőt tárgyal: a’ magyar nyelvtudományt, leginkább a’ rokon nyelvek tanulása és összehasonlítása által; ’s a’ hellén és latin nyelvtudományt. E’ kettővel, úgy hisszük, leghamarább lehet és kell a’ tudományunkban és irodalmunkban érezhető hiányt némileg pótolni. Közöl tehát a’ Magyar Nyelvészet: I. Általános nyelvtudományi és nyelvtani fejtegetéseket. II. Különösen a’ magyar nyelvtudományra nézve mind összehasonlításokat az öszves altaji nyelvfajból, mellyhez a’ magyar nyelv tartozik; mind egyes altaji nyelvbeli, tehát legkülönösebben magyar nyelvbeli tanulmányokat; mind az altaji nemzetek szellemi sajátságát kitüntető mondákat, hitregéket, közmondásokat stb.; mind-végre azon nemzetek őstörténeteit, az összehasonlító nyelvészet alapján nyomozó értekezéseket. III. A’ hellén és latin nyelvekre nézve ad értekezéseket azok tudományának fejlődéséről külföldön, ’s tudósaink munkáiról és vizsgálódásairól, mellyek számba veszik azt, mit külföldön nagy erővel folytatnak. Értekezik tankönyvekről és a’ tanításról, ’s a’ nálunk e’ körül tapasztalható nehézségekről vagy előnyökről. IV. Nyelvtudományi munkákat részint megfog ismertetni, részint megítélni. Történeti és más tudománybeli munkák is, ha és mennyiben nyelvészeti adatokon alapulnak, tárgyai lesznek az ismertetésnek vagy ítélésnek. V. Közlend apró tudósításokat is akármelly nyelvfaj köréből; tudós férjfiakról, leginkább nyelvészetről; a’ birodalom tudós intézeteiről, mindig fő tekintettel a’ nyelvtudományra; ’s könyvjelentéseket.”

Terjedelem: 3 ezer oldal

Tartalomjegyzék