Természet 1870-1878

Népszerű lap a természettudományi és földtani ismeretek terjesztésére a művelt magyar közönség számára.
„A természetvizsgálat első és legfontosabb feladata: „a természettörvények megismerésére törekedni!“ A tudomány hatalom s nyugodtan, biztosan halad előre, az útjában álló szűk keblüek csaholásával mit sem törődve. A fölmerülő kérdéseket, az idő érleli meg, azokat háttérbe szorítani lehetetlen; valamint lehetetlen az is, hogy az ily kérdésekkel, milyen p. jelenleg a Darwinismus kérdése, a természetvizsgálók ne foglalkozzanak és pedig csupán azért: nehogy búvárkodásuk közben oly eredményre bukkanjanak, mely talán az istenészet valamely tanával ellentétben állana. Ezt tenni, — eltekintve attól, hogy Darwinnak igaza van-e vagy nincs, — annyi volna, mint a magasabb fejlődésnek útját szegni, mint a tudomány számos ágának, nevezetesen a növény- és állattannak, a boncz- és élettannak halálos döfést adni. … Az emberek közt azonban valamint mindig, úgy most is találkoznak olyanok, kik minden haladásnak vakmerő ellenei, kik a tudomány minden újabb vívmányát ördögi műnek bélyegzik, s miért? Mert kényelmesebb szellemi tunyálkodásban tengeni, mint a tettek terére lépve a haladókkal versenyt tartani! Ezek azon kinövései az emberiségnek, kikről már Carnot elmondotta, hogy használni csak boldog kimúlásuk után kezdenek, midőn hullájukkal a Földet, melybe visszatérnek, trágyázni fogják! Ezek azok, kik az elmúlt régi jó időket gyászolják, azon időket, mikor még az ember a természettel ellenséges lábon állott, midőn még a felvilágosodás az ördögök és boszorkányok garázdálkodásának véget nem vetett.
A tudomány az, mely a fogékony emberi kebelnek a természetet visszahódította s igy számára a magasabb élvezetek forrását megnyitotta; mely a babonát és előítéleteket lassan ugyan, de annál biztosabban háttérbe szorította.
Örüljünk, hogy előttünk a tudomány útja nyitva áll, hogy a természet irányunkban már nem oly idegenszerű, mint azt őseink vélték, kik azt minden nagyszerűsége-, szépsége- és kedvességéből kivetkőztették!
Midőn az ifjú Bonaparte Leobenben a béke elöföltételeket aláírta, Grallo Marquisnak, ki a franczia köztársaság elismerését szintén kilátásba helyezte, igy válaszolt: „A franczia köztársaság elismeréstekre nem szorul; mint a Nap az égen, úgy áll az Európa előtt, de rossz következményű lesz arra nézve, ki azt nem látja!“ — Ugyanez áll a természettudománynyal is; ez is az egész világ szemei előtt áll, elismerésért nem esedezik, de pótolhatlan vesztesége lesz mind azoknak, kik elég jókor nem menekülnek védelme alá, kik vívmányait figyelem nélkül hagyják!”

Terjedelem: 3 428 oldal

Tartalomjegyzék