A magyar katona vitézségének ezer éve 1. (Budapest)

Második rész. Az Árpád-ház kihaltától a mohácsi vészig - III. A Hunyadiak kora (1441-1490)

Cesarini feloldotta esküje alól a királyt, aki azonnal megbízta Hunyadi Jánost, hogy az új hadjáratra szervezze meg a hadsereget. Hunyadi, a­­hosszú háborúkban szerzett tapasztalásai nyomán, nem nagy kedvvel fogott ehhez a munkájához, mert azt kellett látnia, hogy sem Magyar- sem Lengyelország nem lelkesül a háborúért, sőt most már Bran­­kovics sem akar résztvenni benne. A várt nagy kereszteshad pedig a valóság­ban alig sovo főre zsugorodott össze, így azután Hunyadi erdélyi csapataival együtt mindössze 15,000 főre rúgott a mozgósított sereg, amelyben 4000 lengyel is volt. Ilyen elégtelen erővel volt kénytelen Hunyadi ebbe a nyaktörő vállalatba indulni. Ő érezhette és tudhatta legjobban, hogy mi lesz a vége ennek az elhamarkodott hadjáratnak. Az eredeti hadműveleti terv az volt, hogy a magyar sereg Orsovánál átkel s Viddin alá vonul. Ott délre fordul s az Etropol-Balkánon át Szófiába, onnan pedig Philippopolison és Drinápolyon keresztül a Dardanellákig megy s Gallipolinál találkozik az ott sejtett keresztény hajóhaddal. Azonban az utolsó pillanatban ez a terv is megváltozott, mert a leg­utóbbi hadjáratban tapasztalt nehézségek miatt úgy döntött a haditanács, hogy Viddinből Nikápolyon, Listovón és Sumlán át Várnára, onnan pedig a Fekete-tenger partja mentén Konstantinápolyba vonuljon a magyar sereg. 1444 szeptember 20-án és 21-én történt az átkelés Orsovánál s 26-án már Viddinnél voltak a mieink ; a vár ostromával nem akartak vesződni, csupán a külvárosokat gyújtották fel. Ugyanez ismétlődött október 16-án Nikápolynál is. Itt csatlakozott a királyhoz Vlad oláh vajda 4000 főnyi segítő­hada, de maga a vajda, rosszat sejtvén, hazament s csak fia maradt a seregnél. Jenibazárnál már komolyabb ellenállásra talált Hunyadi, úgyszintén Sumlánál is, amelyet háromnapi harc után elfoglalt. De az összeütközések ezzel nem szűntek meg, mert a nikápolyi pasa mindenütt a magyar sereg nyomában járt és szüntelenül zaklatta apróbb támadásaival. Hunyadi hamarosan elfoglalta Provadiát, Petrecet, majd Várnát, amely­nek török őrsége ellenállás nélkül elvonult. Itt állott be a végzetes fordulat. Már Provadiában érte a magyar sereget az a riasztó hír, hogy megismétlődött a múlt évi eset, mert a szultán a pápai hajóhad éberségét kijátszotta : 50,000 főnyi sereggel átkelt a Dardanellákon s Várna felé közeledik, de nem a tengerparton, hanem a Balkánon át. Úgy is volt. Murad szultán Drinápolyból egyenesen északra tartott s a Nadir Derbent-hágón átkelve, a magyar sereg háta mögé került s ezzel a mozdu­lattal eleve megpecsételte a mieink sorsát. Most már nem lehetett többé szó arról, hogy a király tovább haladjon Konstantinápoly felé, sőt a Várnától dél felé, a Kamcsik-folyóig jutott elöljáró hadat is vissza kellett fordítani. Csak egy lehetőség volt: az ellenségen át­törve kierőszakolni az utat hazafelé. Valóban, a várnai csata nem volt más.

Next