168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-07-04 / 10. szám

­ Az ódzkodó Nyugat I - A szenátusban is azzal érveltek, hogy egy feltételezett visszarendeződés esetén az öt évre megadott legnagyobb kedvezmény elve végül tulajdonképpen a politikai ellenséget erősítené. O. V.: Egy politikailag stabil társadalom hosszú távon képes garantálni az adósságok visszafizetését. A nyugati logika szerint - és az én logikám szerint is - csak azok a stabil társadalmak, amelyeknek a politikai vezetése szabad választások során nyeri el a jogot a kormányzásra. Azt gondolom, ha ez bekövet­kezik, akkor a Nyugatnak nem lesz oka többé a húzódozásra.­­ - Tehát úgy gondolja, hogy a szabad válasz­tások, vagyis az új kormányzat első napja lesz a határkő e tekintetben is? O. V.: Nyilván nem arról van szó, hogy lefekszünk este, és másnap reggel már arra ébredünk, hogy lehet hozni tőkét nyakló nél­kül. Arról van szó, hogy a szabad választá­sokkal megindul egy folyamat, amit én na­gyon rövidnek vélek - azt gondolom, az újfaj­ta kormányzás rendje a választásokat követő negyed-fél év alatt ki tud alakulni -, és akkor­tól kezdve már nem lesz ok rá, hogy a Nyugat ódzkodjék a tőke idehozatalától.­­­­ Itt azonban felmerül az a kérdés, amit elég sokan fel is tesznek mostanában: elkép­­zelhető-e, hogy Magyarország pénzügyileg és politikailag a Nyugat felé orientálódik, katonapolitikailag viszont Kelet felé? O. Y.: Ebben a dologban saját szervezetem politikai álláspontját tudom képviselni - de ez egybe is esik a személyes meggyőződésem­mel Magyarországnak azon kell gondol­kodnia, miképpen tudna a KGST-ből is és a Varsói Szerződésből is kilépve, egy semleges státust elérni, s ezáltal újabb garanciákat biz­tosítani a Nyugat számára. A fő szabály: en­nek békés úton kell megtörténnie. Hogy a békés utak közül melyik a leginkább járható, azt végig kell gondolni - de nyilván az a legkívánatosabb számunkra, amelyik a legrö­videbb. L. L.: Kétségkívül nagy segítség lenne Ma­gyarországnak, ha belátható időn belül vala­miféle közelebbi rokonságba, kapcsolatba ke­rülne az egységes európai piaccal.­­­­ Mi a véleménye: befogadnának minket ebbe a közösségbe? Hajlandó lenne-e Nyu­­gat-Európa, illetve az Európai Közösség gazdasági áldozatot vállalni azért, hogy Magyarország - Görögországhoz, Portugá­liához, Spanyolországhoz hasonlóan - in­tegrálódhasson? L. L.: Ha ma a közös piaci bizottságokban megnézzük az összevont szemöldököket, aho­gyan az osztrák belépési szándék hírét fogad­ták, nem lehetünk túlságosan optimisták. Sze­rintem maximum arra lehet számítani, hogy ha a megfelelő politikai és gazdasági változá­sok valóban bekövetkeznek Magyarorszá­gon, akkor valamikor az évszázad végére, Magyarország az Európai Közösséggel egy kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megál­lapodásra léphet - ami nem tagság, még csak nem is társulás. Testre szabott segélyt lágba süllyed.” A cikk arra a következtetés­re jut, hogy új Marshall-segélyre van szük­ség. Én azt hiszem, a cikkíró nem fedezte fel igazán a spanyolviaszt, és ha ilyen tekinté­lyes lap gazdaságpolitikai előrejelzéseiből pusztán ennyire futja, akkor ez szerintem azt is jelzi, hogy a dolog megrekedt. L. L.: Ne hívjuk Marshall-segélynek, mert a Marshall-segély egy „regionális hadműve­let” volt. Ebben az esetben viszont nem „re­gionális hadműveletről” lenne szó - ha egyál­talán valamiről is szó lenne -, hanem nagyon is országspecifikus csomagról. Ennek első hír­nökeként megjelent Amerikában a „lengyel csomag” kifejezés, amely csomag egyébként messze nem olyan nagy, mint amilyennek ere­detileg hittük, s közel sem tartalmaz annyi gazdasági kedvezményt, mint amennyire - gondolom - a lengyelek számítottak. Ugyan­akkor világos az is, hogy a csomagok feladó­jának nemcsak Amerikának kell lennie. Teljes abszurdum, hogy Nyugat-Európában sokan ismét az Egyesült Államoktól várják, hogy pénzügyi és más eszközökkel segítse a kelet­európai változások békés voltát­­ Nyugat- Európa javára és érdekében is. Ez teljességgel kizárt. Nyugat-Európának nyilvánvalóan mozdulnia kell ebben az ügyben. A mi óránk sohasem késik­ ­ Hadd idézzek egy mondatot a Newsweek június 19-i számából: „Természetes, hogy a Nyugat elégedetten figyeli a varsói, moszk­vai és pekingi rendőrállamok szorult helyze­tét, de Nyugat-Európa és az Egyesült Álla­mok aligha teheti meg, hogy csak ül és fi­gyeli, amint a világ lakosságának több mint a fele politikai zűrzavarba és gazdasági vál- Képünk 1983-ban készült Budapesten George Bushról és feleségéről A Vörösmarty tér alkalmi rajzolói így köszöntik az elnököt

Next