168óra, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-12 / 23. szám
Tisztelt Szerkesztőség! Vörös úr szexuáldemokráciája című cikkükhöz (május 29.) szeretnék négy pontban hozzászólni. 1. Ami tiltott az édes. Feketén, drágán, kapcsolattal, de beszerzendő. 45 éve tudom, hogy nálunk minden szexualitás tiltott. Az utóbbi néhány évtől eltekintve, a felvilágosító könyvek is leltárszerű leírások. A diktatúrák, diktátorok mindig szemforgatóim szexellenesek voltak (Hitler, Sztálin, Rákosi, a kínai elvtársak stb.). Ez a megállapítás éppen a 168 óra nemrégen megjelent írásában olvasható, így Vörös úr van előnyben egy darabig. Kimeredt szemű kamaszok, negyvenesek, hatvanasok vásárolják a mostanában megjelenő „megdöbbentő" sajtótermékeket. Húsz-harminc éves késésben vagyunk nagyon sok mindenben (másban meg előbb járunk, de hát ez már magyar átok ), talán századok óta, így szex-pornó ügyben is. Le fog higgadni az ország. (A pornó minél több, minél töményebb megjelenése gyorsítja a jelenség halálát. A divat, a sláger mindig ebbe fullad bele.) 2. A hülyeség elrettentő példája, hogy a rendszer mindent tiltott, vámolt, és vagyonokat vesztett, semmiért. A magánimport ugyanis mindig ellátta a kíváncsiakat, de nem ingyen. 3. A kábítószer olyan mérgező anyag, amelynek megszokása folytán mindig többre és többre vágyik a szervezet. Ez a szexre nem áll, mert a szervezet a „fogyasztás ” során mind kevesebbre tart igényt. Ezenkívül nem mérgező, csak magánügy. 4. Füst Milán szerint az emberi lélek negyvenezerféle. Nagy Béla 1024 Budapest, Mártírok útja 2. Kedves Uraim! Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki nagy felháborodással veszem tudomásul, hogy Király Zoltán képviselő erőszakos magatartásával, az aláírásgyűjtésével az országot egy újabb anyagi és erkölcsi tortúra felé akarja sodorni. Egyszerű állampolgárként üzenem neki: az ország érdemes lakossága már választott, szavazott akkor, amikor képviselőit elküldte a parlamentbe azzal a megbízással, hogy képviseljék minden ügyében, így legitim parlamentünk van, bízzuk a köztársaságielnök-választást rájuk, ne azokra a honpolgárokra, X- re, Y-ra, akik a jelöltekről csak propagandaszinten vannak informálva. Elhangzott a parlamentben egy olyan félrevezető megjegyzés, hogy a mai parlament nem a nép akaratát teljesíti, testesíti meg, mert az ország lakosságának 40 százaléka el sem ment szavazni. Kérdem én, ennek a 40 százaléknak a kezébe akarják adni a döntést, akik az előző, költségesen megszervezett választási lehetőséget tunyaságból, érdektelenségből nem vették igénybe? Ez a 40 százalékos tömeg jobban el tudja dönteni, ki alkalmasabb az elnöki tisztségre, mint az ország színe-java, politikusaink, közgazdászaink, jogászaink, agrárszakembereink, szellemi méltóságaink? Mit akar Király Zoltán és az MSZP? Önmagát reklámozni? Nem volt elég a negyven esztendő rá? Lippai Margit 4621 Fényeslitke Kossuth u. 110. Tisztelt Cs.-né Zsákai Ilona! Olvastam Gosztonyi Péter s az Ön Pozsgay Imrét „méltató" mondatait a 168 óra június 5-i számában. Kétségtelen: Pozsgay Imrének vannak érdemei, hiszen ő mondta ki először a kommunista állampárt vezetői közül, hogy 1956-ban népfelkelés volt. Pozsgaynak ehhez 56(!) évet kellett megélnie. Az is kétségtelen, hogy idehaza s külföldön egy egész éven át Pozsgay „reformtörekvéseit” láthatta, hallhatta, olvashatta mindenki. „Nem a demokratikus ellenzék volt a fő mozgatórugója annak a folyamatnak, amely elvezette Magyarországot a szabad választásokig” - szokta volt mondani az exminiszter. S ebben igazat kell adnom neki: annak, hogy országunk a gyökeres átalakulás útjára lépett, nem az ellenzék tevékenysége, de még csak nem is a felülről diktált reformlépések voltak a fő indítékai, hanem az a kényszerhelyzet, amelybe a négy évtizedes bolsevista diktatúra sodorta az országot, az a testi-lelki nyomor, amely az 1956-hoz hasonló állapotot eredményezett volna. Mit tesz ilyenkor egy okos reformkommunista? Magához ragadja a kezdeményezést az amúgy is elkerülhetetlen reformokban, jókora népszerűségre szert téve ezáltal itthon és külhonban egyaránt. Nos, én egyéni karriervágyat látok megbújni eme „reformok” mögött! Ne feledje, tisztelt hölgyem, hogy azt a férfiút is Pozsgay Imrének hívják, aki nem egyezett bele a kerekasztal-tárgyalások nyilvánosságába, nem óhajtott elszámolni a nép verejtékén összeharácsolt pártvagyonnal, úgy látta jónak, ha a munkásőrség fennmarad, ha az MSZMP még múlt nyáron is a munkahelyen „oktatja” a munkásokat, csak természetes mihamarabb köztársasági elnököt szeretett volna választatni azzal a néppel, akinek agyába fél éve szinte mást sem sulykoltak szerény személyén kívül, sőt az ortodox bolseviki passzusok ismertetővakációra utazván a tárgyalásokon Fejti Györgyre hagyta, - esélyegyenlőséget hirdetve felügyelet alá vette a televíziót, az addigi A HÉT és Híradó főszerkesztőjét saját emberével váltva fel, „vállalva” közben pártja kampányfőnöki posztját (!), a törvényesen kiírt népszavazás kampánya idején egy hónapos kampánytilalmat rendelt el a tv-ben (!), megkapta az ellenzéki pártokról törvénytelen módszerekkel készített anyagokat... - nos, tisztelt hölgyem, az is Pozsgay Imre volt. Véleményem szerint - Gosztonyi Péter szavaival élve - a volt miniszter a múlt év tavaszától már csak olyan lokomotívja volt a reformoknak, mely súlya és nem húzóereje által játszott szerepet. Azonban minden erőfeszítés és „reflektorfény” ellenére Pozsgay Imre ma háromszorosan is bukott politikusként konstatálható, hiszen nem lett köztársasági elnök, „megújult” pártjával - az extra költségű kampány ellenére - igen gyengén szerepelt, s végül, de nem utolsósorban, egyéni választókerületében megalázó vereséget szenvedett egy 29 éves „nevesincs” fideszestől. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy Nyers Rezsőt sem Pozsgay követte a pártelnöki tisztségben, hanem a hajdani ÁVH-s exkülügyminiszter. Végezetül, a sajtó pártatlansága azt is jelenti, hogy ellentétes véleményeket is ütköztet. Remélem, a 168 óra, miként eddig is, most is helyet szorít a másik fél részére is, s leközli levelemet. Azért, hogy a Pozsgay-rajongók valamelyest választ kapjanak miértjeikre. Tahon Gábor okl. építészmérnök Budapest XIX., Lehel u. 19. VI./18. Izraelből, a Holt-tenger partjáról kaptuk egy figyelmes olvasónktól ezt a kuriózumnak is beillő képeslapot. Bizonyítékul, hogy mi ott is kint vagyunk a vízből... 31